Nagyot küzdött Pakisztán, de 10 kapuval Dél-Afrika nyert

2025. január 6. – Szerző: Krikettgalaxis

Egy sérült ütőjátékost nélkülözve is igen szépen teljesített a pakisztáni válogatott a továbbjátszásban, sikerült pozitívba fordítaniuk az állást, de annyira azért nem, hogy Dél-Afrikának még ne lett volna ideje ma, a 4. napon egy 10-kapus győzelemmel lezárni a tesztet. Ez lett a hazaiak 7. egymás utáni tesztgyőzelme, ami a második leghosszabb sikersorozatuk.

Részlet Johannesburg belvárosából (illusztráció)

A kép szerzője: Adamina (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Két, de még talán két és fél nap után is a legtöbben gyors dél-afrikai győzelmet jósoltak: amikor az ellenfél továbbjátszásra kényszerül, az az esetek többségében ezzel egyenértékű. De a 2. és a 3. játékrész között valami villám csaphatott a pakisztániakba, vagy nem tudjuk, mi történt, de hirtelen elkezdtek jól ütni, és a 100-ast szerző Sán Maszúd vezérletével 213/1-ig jöttek föl 49 játszma alatt.

Hűvösebb, felhősebb nap köszöntött be ma, és mivel hétfő volt, a lelátókon is jóval kevesebben tartózkodtak, mint mondjuk tegnap. A talajon néhány repedés már megjelent, ami a pörgető Keshav Maharaj számára jó hír lehetett, de annyira nem nézett ki rosszul a pálya.

Az ütést Maszúd folytatta 102-ról, de az éjjeliőrnek beküldött Hurram Sahzádnak is volt már 8 pontja. A pár pedig ma is szép menetelésbe kezdett, ráadásul két korai 4-esének köszönhetően jó ideig Sahzád vezetett a kettejük közötti versenyben, ha azt nézzük, hogy a mai napon ki szerzett több pontot. Csak az 58. játszmában előzte meg Maszúd az éjjeliőrt – akinek aztán nem is nagyon volt lehetősége visszaelőzni (ha akart egyáltalán, hiszen semmi értelme ennek az összehasonlításnak), mert a következő játszma elején Marco Jansen dobásából elkapták. Egy éjjeliőr kiesése persze még nem számított nagy áttörésnek – főleg úgy nem, hogy az új ember, Kámrán Gulám jól felvette a játék ritmusát – de csak miután David Bedingham elejtette egy félresikerült vad ütését. Gulám összesen így több mint 40 labdán át harcolt, és 28 futást be is gyűjtött, de a 67. játszma végén egy elrontott hajtásnál Kagiso Rabada labdája megdöntötte a kéz-karóját. Következőnek Szaúd Sakíl érkezett be, akivel a társulás a 74. játszmában 300 fölé emelte a csapat pontszámát. Ez az időszak viszonylag kevés eseményt hozott, de egyvalami nem változott: Rabada továbbra is elég sok túllépéses rossz labdát dobott – most is volt egy, amiből így 5 futás jött össze. Ebéd előtt viszont még történt valami: a 76. játszmában, amikor a fiatal Kwena Maphaka dobott, egy LKE-t nem adott meg a bíró Sakíl ellen, Dél-Afrika pedig nem kért rá videózást – pedig utólag kiderült, hogy érvényes kiesés lett volna! Így viszont az ebédszünet 77 játszma után 312/3-nál telt, ami Szaím Ajúb múltkori sérülése miatt 312/4-nek felelt meg: ez az állás még mindig 109 futásos (és egy játékrészes) pakisztáni hátrányt jelentett.

A folytatásban még a régi labdával majdnem összejött egy kifutás, Maszúd egy szimpla végén vagy fél méterrel le volt még maradva, de Temba Bavuma a nyílt középről a kapu mellé hajította a labdát. Viszont érdekes módon 80 játszma elteltével sem kérték ki azonnal a dobók az új labdát, valószínűleg mert jól kijött belőle a visszagörbülés. De miután 10 dobás alatt 6 futás és egy TÉM lett az eredmény, ezért aztán a 82. játszma közepén mégis a labdaváltás mellett döntöttek. És kiderült: ez volt a jó döntés, mert innentől minden megváltozott. Rabada az első játszmájában szögből érkező, de pattanáskor kiegyenesedő dobása megtévesztette Sakílt, beleélezett, a második katona pedig elkapta. Három dobással később pedig Maszúd is búcsúzott: bár Maphaka dobásából nem ítélt LKE-t a bíró, sőt, maga a dél-afrikai kapus, Kyle Verreynne is úgy látta, nem volt az, de erre most már kikérték a videót, és kiderült, hogy a bírónak vissza kell vonnia a neskit. Pedig Maszúdnak már csak 5 pont hiányzott volna a 150-hez... Így viszont Mohammad Rizvánon és Szalmán Ágán lett volna a sor, hogy ledolgozzák a még mindig majdnem 100-as hátrányt, és még utána is építkezzenek. Ebben először egy újabb LKE akadályozhatta volna meg őket, de szerencséjük volt, mert a bíró nem adta meg, a videózás pedig bíró szavát hozott mind az ütközésre, mind a kaputalálatra. Aztán viszont teljesen gördülékeny játékra váltottak: újabb nagy veszély nem alakult ki, és fej-fej mellett haladva elértek a teáig. Amikor a 103. játszma végén megtartották ezt a szünetet, mindkettejüknek éppen 31 futása volt, majdnem azonos (60 körüli) labdából. A csapat ekkor már 398/5-ön állt, vagyis a hátrány már csak 23 futás és egy játékrész volt...

A folytatásban a 105. játszma egy elpazarolt dél-afrikai videózást eredményezett: a bíró nem adott meg egy LKE-t, és bár Rabada (pedig nem is ő dobta) biztos volt benne, hogy beleért az ütős, de valaki a csapatból meggyőzte a kapitányt, hogy kérjék ki a DFR-t: vesztükre, mert a bírónak (és Rabadának) volt igaza. Pakisztán aztán egyre jobban és jobban megközelítette az egyenlítést – de még mielőtt ez megtörténhetett volna, a 110. játszmában elvesztették a 41-nél tartó Rizvánt, aki Maharaj dobását éppen a rövid fedezethez hajtotta! Két labda múlva az új embert, Ámir Dzsamált is majdnem elkapták, de akkor Aiden Markram, a katona kezéből kipattant a labda – mentségére legyen mondva, hogy nagyon gyors volt, és nem volt idő reagálni. De ha már így alakult, Dzsamál köszönte szépen, és újabb két dobás múlva egy kényelmes röptéből egy 4-essel ledolgozta a csapat hátrányát: 421/6. Aztán egész jól belelendült, és már nehezebb labdákból is szerzett újabb négyeseket, Ága pedig hamarosan majdnem az 50-esét is megszerezte – de miután egy videózás kimutatta, hogy a bíró egyszer tévesen küldte ki őt LKE-vel, ugyanis a labda fölément volna, utána már egy egyértelmű elkapás áldozata lett 48 futásnál. A folytatásban megint Dzsamál-négyesek következtek, és megint egy LKE-videózás, aminél mellément volna a labda: a különbség annyi, hogy ezt már a bíró elsőre sem adta meg. A játékrész búcsúztatásaként Mír Hamzá még bejelentkezett egy hatossal, majd egy utolsó Dzsamál-négyes után 5 labdán belül mind a két sorvégi ütős búcsúzott: a pakisztáni vezetés ugyan fölkúszott 57-re, de egyértelmű volt, hogy ez kevés lesz még a döntetlenhez is.

Sőt, mivel még háromnegyed óra hátravolt a napból, amit akár fél órával meg is lehetett hosszabbítani, az a lehetőség is benne volt, hogy Dél-Afrika akár már ma lezárja a mérkőzést. Erre a feladatra elsőként Aiden Markramot és David Bedinghamet jelölték ki: azért nem az első játékrész hősét, Ryan Rickeltont, mert ő a 2. játékrész egy részét és az egész 3. játékrészt a pályán kívül töltötte, így a szabályok szerint csak később jöhetett volna be ütni is. Bedinghamre viszont bőven ráfért a bizonyítás, mert eddig nem mutatott valami meggyőző teljesítményt. Most azonban igen: 30 dobásból 47 futást teljesített, ami még Húsz20-ban is egy kisebb kalapemelésre ösztönöz! Közben Markram is begyűjtött 14-et, így a kergetés valóban lezárult még ma, a 8. játszma elején, különösebb érdekes esemény nélkül.

Dél-Afrika tehát magabiztosan várhatja a nyarat (mármint az északi félgömbi nyarat), és mivel nekik ezennel véget ért a tesztvilágbajnokság csoportköre, így hátradőlve figyelhetik, vajon az ausztrálok hogyan játszanak Srí Lanka ellen a hátralevő vébémeccseiken. A Dél-Afrika és Pakisztán közötti örökmérleg ezek után a következő: 30 találkozóból 17-et nyertek az afrikaiak, 6-ot Pakisztán, 7 pedig döntetlen lett.

De azért Pakisztán is érdemel néhány elismerő szót: az első tesztet igen szorossá tették, most pedig a harmadik játékrészben voltak kiválóak, ráadásul egy sérült, hiányzó emberrel. Ez volt a világon mindössze a 3. eset, amikor egy legalább 400-as hátrányt valaki előnnyé tudott alakítani, és ez a 478 messze-messze a csapat eddigi legmagasabb pontszáma volt egy továbbjátszásos játékrészben: az eddigi legtöbb csupán 250 volt, még 2002-ben, egyébként szintén Dél-Afrika ellen.