Martin Guptill megerősítette, visszavonul a válogatottságtól

2025. január 8. – Szerző: Krikettgalaxis

Néhány éve már de facto igaz volt, most már hivatalosan is: az új-zélandi ütős, Martin Guptill végleg befejezi nemzetközi pályafutását. Ő volt válogatottja egyik legeredményesebb játékosa a fehér labdás formátumokban.

Martin Guptill 2018-ban (illusztráció)

A kép szerzője: David Molloy (Flickr), licenc: CC BY 2.0

A most 38 éves új-zélandi játékos utoljára 2022 októberében szerepelt a válogatottban, de csak most jelentette be, hogy többet már nem is fog – igaz, a világot még járni fogja a különféle Húsz20-as ligák miatt. Már csak azért is, mert mindig is a fehér labda volt a kedvence – mármint azok a formátumok, amelyekben fehér labdát használnak.

Jelenleg is játszik a hazájában zajló Super Smash bajnokságban, ahol az Auckland csapatát erősíti, de például a PSL-ben is elképzelhető, hogy az Islamabad United (amellyel tavaly bajnok lett) meg fogja őt tartani, de ha nem, akkor is részt vesz a börzén, és más klubok kiválaszthatják maguknak.

Ami a válogatottságot illeti: mind ENN-ben, mind NH20-ban 2009 óta volt tagja a nemzeti csapatnak, ezek alatt ENN-ben 7346, míg NH20-ban 3531 futást gyűjtött be, amivel jelenleg is 3., illetve 1. helyen áll az új-zélandi játékosok összesített ranglistáján. Tesztben csak a 24. helyre volt elég az a 2586 futás, amit 47 meccsen szerzett.

2022 novemberében mondta fel az új-zélandi szövetséggel kötött központi szerződését, és szabadúszóvá vált: azóta megjelent a BBL-ben, a PSL-ben, a CPL-ben, az ILT20-ban, sőt, még az újonnan alapított nepáli NPL-ben is. 2024 januárjában már egy Köszönjük, Gup!-napot is tartottak Aucklandben, megünnepelve az eddigi pályafutását (az Eden Park külső pályáját ekkor ideiglenesen Martin Guptill Ovalra is átnevezték), és ez már egyfajta búcsúpartinak nézett ki, de aztán később visszatért, és mint írtuk, klubszinten még most is aktív.

Fiatal gyerekként mindig az volt az álmom, hogy Új-Zéland színeiben játszhassak, és hihetetlenül szerencsésnek és büszkének érzem magam, hogy 367 mérkőzést játszhattam az országom csapatában. Örökké őrizni fogom azokat az emlékeket, amelyet az ezüst páfrány viselése közben szereztem nagyszerű srácok társaságában. – mondta, utalva az új-zélandi mezeken látható jelképre. Majd természetesen köszönetet mondott a szurkolóknak, csapattársainak és edzőinek – és különösképpen feleségének, Laurának, aki olyan sok áldozatot hozott érte. Neki üzenve hozzátette: Te voltál a legnagyobb támogatóm, a sziklám és a tanácsadóm a játékkal járó összes hullámzáson keresztül. Örökké hálás vagyok.