Ezt a DSG-győzelmet még sokáig fogják emlegetni!
2025. január 10. – Szerző: Krikettgalaxis
Igazi klasszikus meccs született ma az SA20-ban: a házigazda Durban’s Super Giants és a Pretoria Capitals találkozóját olyan elképesztő fordulatok tarkították, hogy egész biztosan nem fogunk ilyesmit látni a közeljövőben. A sok futást hozó mérkőzést teljesen vesztett helyzetből fordította meg a hazai csapat kiváló dobójátékkal.
Részlet Durban tengerpartjából (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ahogy tegnap a nyitómeccsen, úgy ma is két olyan csapat találkozott, amelyeknek egyike tavaly döntős volt, másika pedig még a rájátszást sem érte el. Viszont mivel a DSG is elbukta a döntőt, így ma két csalódott együttesről volt szó: mindketten égtek a vágytól, hogy ebben a szezonban többet érjenek el. Ehhez ez a mérkőzés volt az első lépés.
Amellett, hogy természetesen minden csapatnál jöttek-mentek a játékosok, a Pretoriánál a kapitány is új volt: idén Rilee Rossouw vezette őket. A jelentősebb érkezőik közé tartozott például Liam Livingstone és Rahmánulláh Gurbáz, de ma mutatkozott be náluk a 18 éves Steve Solk is, aki eddig még sem válogatott nem volt, sem az SA20-ban nem szerepelt egyszer sem. A Durban többek között Kane Williamsonnal és Chris Woakesszal erősített, de nálunk is volt egy abszolút újonc: a 23 éves ütős mindenes, Bryce Parsons.
És mivel a hazaiak az ütést választották, Parsons már be is jött nyitni, Matthew Breetzkével együtt. Az első játszmát pörgetéssel kezdte a Pretoria, de kiderült: a labdák nem igazán változtatnak irányt, így gyorsan át is váltottak sebes labdákra. Az első ilyen játszma (összességében a második) jól is sikerült nekik, de a 3-adiktól elkezdődött a tűzijáték, és az erőfölényt már 67/0-ra hozta le a Super Giants. A 6. játszmában egyébként egy kicsit ijesztegetett az eső, de az csak nagyon gyenge és rövid volt, így nagyjából1 10 percnyi megszakítással megúsztuk. Az erőfölény után Senuran Muthusamy is megpróbálkozott (ő is pörgető), és ő már sikerrel járt: a 33-nál járó Breetzkét ejtette ki, ráadásul a játszmája során csak 2 futást hagyott az ellenfélnek. És még mielőtt az újonc Parsons 50-ese meglehetett volna, 47-nél Muthusamy betalált a kapujába – de ezzel együtt is a félidő felénél látott 96/2 igen hízelgő volt a szuperóriások számára. Viszont Muthusamy folytatta a kiváló dobójátékot: utolsó játszmájában (a 13-adikban) megint csak 5 futást tudtak szerezni ellene, a végén pedig búcsúztatta Quinton de Kockot is – igaz, ez inkább az ütős hibája volt, mert egy kockázatos kanalazással próbálkozott, amit el is rontott. Most jött viszont a pályára ütni Heinrich Klaasen, aki félelmetes hírnévvel rendelkezik, kiváltképp pörgetés ellen: sokan úgy tartják, az egész világon ő játssza meg az egyik legjobban a lassú labdákat. Ennek ellenére a Capitals Livingstone-t küldte be dobni ellene – és ennek ellenére Klaasen rögtön a 2. vele szembeni dobásból ki is esett, miután a labda érintette az ütője külső élét, majd a kapus elkapta! A stadion lelkes nézőserege teljesen elnémult – de aztán új erőre kaptak ők is, ahogy kedvenc csapatuk is: Williamson és Wiaan Mulder ugyanis (miután Williamsont a 15. játszma végén Gurbáz elejtette) teljesen bevadult, számos határt ütve 209-ig vezették a csapatot a félidő végére – Mulder például 19 dobásból végzett 45-tel!
A Capitals azonban ebben a nehéz helyzetben sem adta fel. Két nyitójuk, Will Jacks és Rahmánulláh Gurbáz már az elejétől igen agresszívan játszott, és nem kevés sikerrel is: például az erőfölényben új SA20-történeti rekordot jelentő 8 hatost ütve már 81/0-ig juttatták a fővárosiakat, sőt, Gurbáz már a 7. játszmában, mindössze 22 labdából az egyéni 50-est is elérte. A félidő felénél már 128/0 volt az állás (a Pretoria történetében először élt túl egy nyitó párjuk 10 játszmát), egy dobással később Jacks 50-ese is meglett, a társulás pedig könnyedén csapatuk valaha volt legjobb (akárhányadik kapus) párjává küzdötte fel magát. 12 játszma után, 154/0-nál már teljesen egyértelmű volt, hogy ezt a mérkőzést megnyerik a vendégek, hiszen már csak 56 pont hiányzott 48 labdából, azok után, hogy eddig 12,83-as aránnyal ütöttek! És innentől történt meg a csoda. Szinte minden játszmában búcsúzott egy-egy ütős: elsőként a már 89-nél tartó Gurbázt ejtette ki honfitársa, a már eddig sem rosszul dobó Núr Ahmad egy csalóka pörgetéssel, aztán Rossouw ütötte rá a saját kapujára Woakes dobását egy olyan játszmában, ahol mindössze 1 (!) futás esett – az eddigiek után elég hihetetlen! Aztán Núr Ahmad Jacksszel is végzett, szintén kidobásból, a 16. játszmában pedig Woakes is duplázott Muthusamy ellen. De a két, már említett afgán kiválóság mellett volt a pályán egy harmadik is: Navín ul-Hak, aki például a 18. játszmában kiejtette James Neeshamet, miközben ez a játszma is csak 4 futást hozott: a Pretoria számára szükséges pontarány egyre nőtt! És akkor most jött még Keshav Maharaj játszmája is, amikor szintén csak 3 futás esett, ráadásul Livingstone egy magasra felütött labdából búcsúzott: az utolsó játszmában már 14 futás kellett a vendégek győzelméhez! Ezt a játszmát is Navín-ul-Hak dobta, és sikerült addig eljutnia, hogy az utolsó dobásból még 4 hiányzott a Capitalsnek: határ vagy halál, ahogy mondani szokás. Ütésben a 18 éves Stolk volt soron – az idegek csatáját pedig a tapasztaltabb afgán nyerte, mert Stolktól csak egy TÉM-re futotta: a DSG így hihetetlen hajrával, két futással megnyerte a mérkőzést!
Ezzel, hogy a Pretoria kikapott, egy újabb érdekes világcsúcs is született: a 154-es nyitó párjuk az egész világ összes hivatalos Húsz20-as meccsét tekintve a legeredményesebb nyitó társulás volt egy vereséggel végződött kergetés során...
