Kétszer Új-Zéland, egyszer Srí Lanka volt a jobb, ráadásul sokkal
2025. január 11. – Szerző: Krikettgalaxis
Az NH20-as sorozat után most egynapos krikettben is összemérte erejét Új-Zéland és a vendég Srí Lanka. Hasonlóan a múltkoriakhoz, most is az első két mérkőzés hazai sikerrel zárult, míg harmadszorra szépítettek a vendégek. Érdekesség, hogy ezúttal mind a három találkozó nagy különbségű volt.
Egy barna kivi, Új-Zéland különlegessége (illusztráció)A kép szerzője: Glen Fergus (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 2.5
Annak ellenére, hogy a hamarosan (kevesebb mint másfél hónap múlva) kezdődő Bajnokok Trófeájára Srí Lanka nem jutott ki, Új-Zéland viszont igen, 2024-ben mégis Srí Lanka volt az kettejük közül, aki ENN formátumban sokkal több meccset játszott. Konkrétan 6 sorozatot játszottak tavaly, ráadásul ebből 5-öt megnyertek, míg Új-Zéland mindössze 1-et, és azt is elvesztette – amúgy ez a sorozat pont Srí Lanka ellen volt. Csakhogy az idegenben, most viszont egész más körülmények között, hazai pályán fogadták őket, és a nemrég befejeződött NH20-as sorozat eredménye is Új-Zéland mellett szólt.
A mostani sorozatban az első mérkőzést szeles körülmények között rendezték meg Wellingtonban. A vendégek avattak egy újoncot is: Ésán Málinga, a 23 éves dobó eddig semmilyen más formátumban nem volt válogatott, de például az LPL-ben már találkozhattunk vele. Új-Zéland a dobást választotta, és nagyon jól is kezdte azt: az első 10 játszmában máris 4 ütőst kiejtettek (ráadásul mindet 10 futás alatt tartva), csak a nyitó Aviska Pranándu élte túl ezt az időszakot. Ő viszont később 50-esig is eljutott, de mivel későbbi társai nem (csak hárman lépték át a 20 pontot, de a 40-et senki), így mindössze 178 futást tudtak összeszedni az első játékrészben: ez még Húsz20-ban sem biztos, hogy elég! A dobók közül messze kiemelkedett Matt Henry, aki 4 kaput szerzett, és igaz, hogy ebből 3-at az alsó rendben, de egyet mindjárt a meccs elején, gazdálkodása pedig 10 játszma alatt mindössze 1,9 volt! Az alacsony cél lekergetése pedig semmiféle gondot nem okozott a hazaiaknak: kevesebb mint 27 játszma alatt sikerült, legfeljebb azt bánhatják, hogy sem Will Youngnak nem lett meg a 100-as (csak a 90-neski), sem Rachin Ravindrának az 50-es (ő 45-tel esett ki).
A második meccsre Hamiltonban került sor, de Új-Zéland ezt is könnyedén megnyerte – viszont azért Srí Lankának is jutott pár részsiker, aminek örülhettek. Ahogy Cory Black számára is egy nagy nap érkezett el: a játékvezető néhány női válogatottmeccs és néhány tartalékbíróskodás után most először vezetett nemzetközi férfi mérkőzést. A játék kezdésére viszont jó sokat kellett várni, mivel kezdetben esett az eső: mire megjavult az időjárás, már csak 37–37 játszmára volt lehetőség. Az ütésre kényszerülő hazaiak nem kezdtek rosszul: 2. kapus társulásuk, Rachin Ravindra és Mark Chapman ugyanis közösen 112 futást hozott össze, külön-külön pedig 79-et, illetve 62-t. Így akár egy 300-as eredmény lehetősége is benne volt a meccsben, de a félidő második felére jelentősen feljavult a Srí Lanka-i dobójáték, és 255-re tudták korlátozni az ellenfelet. Az már csak hab a tortán, hogy ez néhány említésre méltó egyéni teljesítményt is tartalmazott: egyrészt Ésán Málinga megszerezte élete első ENN-kapuját, másrészt a végén Mahís Tíksana egy (két játszmán átívelő) mesterhármast is szerzett. Azonban ez a 255 is túl sok volt nekik egy ilyen, számukra elég szokatlan pályán: a magas rend gyors összeomlása (22/4 az 5. játszmában) még javítottak ugyan valamennyit Kamindu Mendisz 64 futásának köszönhetően, de aztán a sorvég is gyorsan elfogyott, így még a 37 játszmát sem bírták ki: 30.2 után 142/10-zel zártak, ami 113 futásos új-zélandi sikert jelentett.
Végül a harmadik, aucklandi találkozó egészen máshogy sikerült, mint az eddigiek. Talán annak is volt benne szerepe, hogy Új-Zéland kihagyta a korábbi meccseken már a Lanka-gyilkos (ideiglenes?) becenevet is kiérdemlő Jacob Duffyt, de nem lehet csak az ő hiányára fogni. Az viszont biztos, hogy a mai hazai dobójáték kevésbé volt veszélyes. A Petum Nisszanka és Aviska Pranándu által alkotott nyitó pár csak Nisszanka sérülés miatti visszavonulása miatt bomlott fel 66 futás után (amiből 50 volt Nisszankáé). De később Kuszal Mendisz is 50-est szerzett, Kamindu Mendisz majdnem 50-est, és még a 6. rendű Dzsanit Lijanagé is átlépte a 50-et. Közben viszont az is igaz, hogy Matt Henry megint négyes zsákmányt teljesített, amivel már most neki van a 2. legtöbb 4-ese új-zélandi részről, másrészt ő lett a 2. leggyorsabb új-zélandi, aki eljutott 150 ENN-kapuig (83 játékrész alatt). A 291-es cél persze még lekergethető lett volna, de nem olyan kezdés után, amit Új-Zéland produkált: már a 7. játszma végére 5 ütősüket elvesztették – leginkább Aszita Pranándu jóvoltából, aki az 5-ből 3-at vállalt. A mérkőzés lényegében eldőlt: már csak Mark Chapman harcában lelhették örömüket a hazaiak, aki 81 futásig eljutott, és 3. rendű létére csak 10-edikként esett ki. De mivel rajta kívül senki még csak 20-ig sem jutott el, és a sorvég is könnyen megadta magát, így Srí Lanka egy 140 futásos győzelemmel tudott szépíteni a sorozatban.
És végül az egymás elleni örökmérleget is leírjuk, ahogy szoktuk: 108 meccsükből pont a felét, 54-et nyert meg Új-Zéland, de csak 44-et Srí Lanka, mivel 1 holtverseny is volt, 9 alkalom pedig eredmény nélkül végződött.
