Második próbálkozásra is pont nélkül a Sunrisers
2025. január 11. – Szerző: Krikettgalaxis
Az elbukott nyitómeccs után máris próbálkozhatott a szépítéssel az SA20-ban a Sunrisers Eastern Cape, méghozzá most a Paarl Royals otthonában, de a közepesnek számító eredményüket végül elég könnyedén lekergette a hazai csapat. Annyira viszont azért nem, hogy extra pont is járt volna érte.
A Föld legnagyobb gránittömbjei közé tartozó Paarli-sziklák Paarl közelében (illusztráció)A kép szerzője: Karen Pagel (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Amikor csak 6 csapat van egy ligában, elég hamar, legfeljebb a 4. meccsen elő kell, hogy forduljon, hogy valaki máris a második meccsét játssza. Ezúttal már a harmadikon is előfordult: a Sunrisers a nyitómérkőzés után újra pályán volt, ezúttal a tavalyi 4. helyezett (az alapszakaszban még 3.) Royals ellen.
A Royals összeállításában talán a legérdekesebb név Dines Kártiké, a kapusé volt: ő az első indiai játékos, aki az SA20-ban valaha is szerepelhetett, hiszen tudjuk, hogy az indiai szövetség tiltja a saját játékosainak a külföldi ligákban való szereplést – hacsak az illető már nem vonult vissza a válogatottságtól és az IPL-től is. Márpedig a 39 éves Kártik visszavonult ezektől. De rajta kívül is volt elég új, de jól hangzó név a csapatban: például Joe Root, Mudzsíb ur-Rahmán vagy éppen a nemrég berobbant fiatal tehetség, Kwena Maphaka – egyszóval félelmetesnek tűnt a csapat ereje. A Sunrisers a nyitómeccshez képest annyit változtatott, hogy Beyers Swanepoel helyére betették a múltkor kisebb sérülés miatt hiányzó Ottniel Baartmant.
A pénzfeldobást a vendég kelet-fokföldiek nyerték, nyitónak pedig Jordan Hermann és Zak Crawley érkezett a pályára. Ők amolyan átlagos sebességgel indultak, majd azért a 4. játszmában Crawley megkínálta Maphakát két egymás utáni hatossal: csak hogy tanuljon az ifjú titán, ne szálljon el a túlzott önbizalomtól. Az SA20-újonc afgán dobó, Mudzsíb Ur-Rahmán azonban Maphaka helyett is megválaszolt erre a kihívásra: az 5. játszmában 3 dobásból búcsúztatta mind a már 27-nél tartó Crawley-t (ez volt Kártik első elkapása a ligában), mind a még csak 10-en álló Hermannt. Az eddigi átlagos haladás az erőfölény eredményét is átlagosra hozta: 50/2 – 10 játszma után viszont már az átlagnál gyengébbnek érződött az akkori 74/3. Az az egy kiesés, ami egyébként közben történt, Tom Abell kifutása volt, aki hiába vetődött, nem ért be egy második futás végén a vonala mögé időben. A következő társulást viszont Aiden Markram és Tristan Stubbs alkotta: ez azért nem hangzik rosszul, igaz? És valóban, úgy is teljesítettek, ahogy tőlük ez elvárható volt: bár Stubbs nem volt valami gyors, de Markram igen, méghozzá ő is úgy gyorsult, ahogy közeledett a vége. 14 játszma után az összesített állás még csak 101/3 volt, Markram pedig 27-ből állt 31-en, de a következő 22-ből újabb 51-et szerzett, így a SEC-nek csak meglett a 175 a végére, ami azért bosszanthatta egy kicsit a Paarlt a jó kezdésük után. De az meg mégis vigasztaló lehetett számukra, hogy az utolsó játszmában azért Maphaka kétszer is eredményes volt, ami egy ilyen fiatalnál még sokat számíthat a jövőjét illetően.
Ez a pontszám azért manapság nem számít túl nagynak, de az látszott, hogy elsősorban a lassú labdák eléggé megállnak
a talajon, ami nem tette könnyűvé az ütősök dolgát: így még nem volt lefutva a meccs. Nem is csoda, hogy a Sunrisers az egyik végről azonnal egy pörgetővel (éppen Markrammal) próbálkozott, és Simon Harmert is hamar bevetették. Ők eleinte egész takarékosan is indultak, de aztán az 5. játszmában Markram ellen Root és a mindössze 18 éves nyitó társa, Lhuan-dre Pretorius 20 futást ütött be – így az erőfölény 57/0-ra végződött. Ráadásul Pretorius a 9. játszmában máris egyéni 50-esnél tartott – és itt nem állt le! A félidő felénél még mindig a nyitó pár volt bent, az állás pedig éppen 100/0 volt, amiből egyébként 69 volt a fiatal ütősé és csak 31 a veterán angolé... Nagy menetelése végül a 13. játszmában ért véget, pár lépéssel a 100-as előtt, amit pedig nagyon megérdemelt volna – de valljuk be, Marco Jansen is megérdemelte ezt a kaput, mert eddig egész meccsen elég jól dobott. Ez éppenséggel egy elég egyértelmű LKE volt, de persze a Royals kikérte rá a videót: végtére is a meccs már szinte biztosan megvolt nekik (132-nél tartottak...), és olyan közel volt az a százas... De hiába, így jöhetett a 3. rendű David Miller. Tőle pedig elég volt, hogy jóval lassabban haladjon: Root például a 16–18. játszmában hozta a játszmánkénti egy határt, amit kisebb értékű ütésekkel kiegészítve magabiztosan lépdeltek előre, és így 8 dobással a vége előtt sikerrel lezárták a kergetést.
