A derbi második felvonását is behúzta az MS
2025. január 12. – Szerző: Krikettgalaxis
Az idény második melbourne-i szuperrangadója is a Melbourne Stars győzelmével végződött, akik nem túl sok futást tudtak összegyűjteni az első félidőben, de a Renegades még annál is jóval kevesebbet a másodikban. A zöldek így még harcban állnak a rájátszásért: ezt két hete még senki sem hitte volna!
A kép szerzője: Melbpal (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Két, azonos pontszámmal álló melbourne-i csapat, egyetlen pontra a továbbjutást érő negyedik helyről: tökéletes helyzet volt egy óriási derbihez! Igaz, hogy csak a 6. és a 8. helyezettről beszéltünk, de ne feledjük, a 4–8. együttesek között mindössze egy pont volt a különbség, így aztán ez a helyezés lényegében semmit sem mondott – viszont azt már láttuk, hogy idén is bárki megverhet bárkit. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a Renegades még egy meccsel kevesebbet játszott eddig, és úgy volt egyenlő pontjuk. Az első nagy városi rangadót 8 nappal ezelőtt a Stars nyerte, most viszont Docklandsben, a vörösök zárható tetejű hazai pályáján zajlott a játék: a tetőt pedig be is zárták, mert kint esős idő volt. Ez a most zajló ausztrál nyílt teniszbajnokságba szépen beleszólt – és ha már tenisz, említsük meg, hogy bizony ezen a BBL-meccsen ott volt a lelátón Novak Đoković is!
A krikettbe ha nem is az eső, de inkább az szólt bele, hogy a napokban elkezdődött az ILT20, ahova e két csapatból is több játékos átment. A Renegadestől például a múltkor játszó emberek közül Laurie Evans, de rajta kívül kimaradt Jonathan Wells és Gurinder Sandhu is, a három új ember pedig Josh Brown, Harry Dixon és Fergus O’Neill volt. A Stars csapatából Dan Lawrence választotta az ILT20-at, az ő helyére Thomas Rogers került – így aztán, ahogy az első derbin, úgy most ismét két Thomas Rogers volt a pályán!
A másik Thomas Rogers (a renegát) pedig, miután csapata a dobást választotta, rögtön nyitott is, és rögtön kapuval nyitott: a meccs első labdájából kiejtette Sam Harpert! És a folytatás sem ment simán az ütősöknek, bár az erőfölény végén látott 31/1 még nem olyan rossz, de az nem derül ki a számokból, hogy a 4. játszmában mind Ben Duckettet, mind Beau Webstert egyszer elejtették a mezőnyben... Az 5. játszma viszont már nem volt ilyen szerencsétlen a hazaiaknak: akkor O’Neill két egymás utáni dobásából két elkapás is sikerült, így a 200. Húsz20-as meccsét játszó Duckett és a zöld Thomas Rogers is kiesett – a mesterhármasért dobott labdát pedig Marcus Stoinis majdnem a nyílt középhez ütötte... Igen ám, de Webster sem bírta tovább a 7., és a jól induló (az első 9 labdából 18-at gyűjtő) Stoinis sem a 8. játszmánál, így 7.3 után már 55/5 volt az állás. Sőt, még a félidő fele előtt a 7. rendű Hilton Cartwright, a 11. játszmában pedig a 8. rendű Joel Paris is búcsúzott (kifutásból, Dixon gyönyörű közvetlen rádobásának köszönhetően): 75/7 után már csak egyvalakiben bízhattak a csillagok: Glenn Maxwellben. És ő meghozta, amiben bíztak, méghozzá nem is akárhogy: a 9. rendű Uszama Mírrel sikerült kihozniuk úgy egy társulást, hogy ketten együtt 46 labdát kaptak – ebből 41-et Maxwell és 5-öt Mír, mialatt extrákkal együtt 81 futás született – ebből 79-et Maxwell szerzett és Mír egyet sem! Az már csak fűszer, hogy a 17. játszmában Maxwell egy 122 (!) méteres hatost is beütött, a 18. játszmát pedig 3 egymás utáni maximummal kezdte... Az utolsó két játszma még némi megkönnyebbülést hozott a Renegadesnek, mert akkor csillapodott a tűzijáték, Maxwell is kiesett – de már késő volt, így is 165-ig följött a csapat. Ezzel egyébként néhány BBL-rekord is megdőlt: például a 81-es nyolcadik kapus társulás is ennek számít, valamint az is, hogy egy csapat a 7. kapujának elvesztése után 90 futást tudott megszerezni.
A második félidőben aztán kiderült, hogy nem volt véletlen, hogy (majdnem) minden ütős elég nehezen találta a futásokat: ugyanez történt a vörösökkel is. Az erőfölényben például egyetlen határ sem esett, miközben a 2. játszmában Mark Steketee mind a két nyitót, Josh Brownt és Marcus Harrist is kiejtette (különösen a második elkapás volt szép, amikor Mír centikkel a föld fölött érte el a labdát). A kapuvesztések pedig itt nem álltak meg: az 5. játszmában Joel Paris is szerzett egy kaput, és bár a 7. játszmában Jake Fraser-McGurktől és Tim Seiferttől három határt is láttunk, de előbbivel Steketee hamarosan végzett, a határok pedig ismét megritkultak. Olyannyira, hogy a félidő felénél még csak 54/4 volt az állás, ami 11-nél is magasabb szükséges pontarányt jelentett: elkellett volna a hazaiaknak is egy Maxwell! De nekik nem volt. A 11. játszma még adott nekik egy kis reményt, mert akkor 14 futás jött össze, de utána folytatódott a szenvedés. Érdekesség, hogy a 12. játszma elejére fordítva álltak föl az ütősök: vajon valamit trükközni akartak (bár minek?) vagy csak simán eltévesztették? Profi krikettben azért ilyet ritkán látni... Persze kiderült a turpisság, és a játék szabályosan folytatódott. Mindenesetre akárki is volt soron a következőkben, nem sok eredményt ért el. Még a választható erőfölény (13–14. játszma) is a lehető leggyatrábban sikerült nekik: 7 futás és 3 vesztett kapu 2 játszma alatt: az állás 81/7-re változott, 14 fölötti SZPA-val... A meccs lényegében eldőlt, de még mielőtt hivatalosan is eldőlt volna, Steketee még külön ünnepelhetett: a 17. játszmában újabb két kaput szerezve meglett neki az 5-ös zsákmány! Ezzel ő lett a melbourne-i derbi történetének első Stars-játékosa, aki 5 kapuig jutott egy játékrészben – és ha Maxwell nem lett volna, bőven kiérdemelte volna a mérkőzés legjobbja címet... A Renegades még azért küzdhetett esetleg, hogy legalább a 20 játszmát végigbírják – de még ez sem sikerült nekik, mert 19.5-ben az utolsó emberük is kiesett, így aztán 42 futásos vereséget szenvedtek.
Ezzel a sikerével a Stars egyelőre a 4., azaz továbbjutó helyre lépett előre, bár ők már eggyel többet játszottak, mint mindenki más mögöttük. A Renegades viszont tovább rontott a nettó futási arányán, ami miatt az utolsó helyre süllyedt le a három hatpontos csapat mezőnyében – ami a tabella utolsó helyét is jelentette.