Visszafizette a kölcsönt a Hobart

2025. január 14. – Szerző: Krikettgalaxis

A decemberi csúfos vereség után most, ha szoros meccsen is, de le tudta győzni a Hobart Hurricanes a Melbourne Renegadest, amivel sorozatban már a hatodik sikerüket aratták, megmutatva: hamarosan akár történetük első bajnoki címe is összejöhet nekik idén!

Hobart belvárosa, háttérben a Tasmán híd (illusztráció)

A kép szerzője: CSIRO, licenc: CC BY 3.0

Nyolc klub, ebből 3 már biztos továbbjutó – a negyedik továbbjutó helyért viszont még mind az 5 maradék harcol! Mai párosításunk a továbbjutott Hurricanes és a küzdő Renegades találkozója volt, de azért nem állíthattuk, hogy a lilák számára is tét nélküli lett volna, hiszen nem mindegy, hogy hányadik helyen jutnak tovább. A melbourne-iek számára viszont szinte kötelező lett volna a győzelem, ugyanis két pontra le voltak maradva a negyedik helytől, és ezen kívül már csak egyetlen mérkőzésük volt hátra. Az viszont nagy lelkierőt adhatott a vendégeknek (a Renegadesnek), hogy a két csapat első, decemberi találkozóján óriási fölénnyel söpörték el a hobartiakat.

Ami a Hurricanest illeti, náluk Ben McDermott combsérülést szenvedett, és orvosi megfigyelés alatt állt, emiatt ma Jake Doran helyettesítette. Ezen kívül még annyi változás történt, hogy hátfájása miatt kihagyták Chris Jordant is, helyette pedig Caleb Jewell játszott. A Renegades egyet cserélt: ott Kane Richardson helyét egy BBL-újonc fiatal dobó, Callum Stow vette át.

A hobartiak a dobást választották, viszont, bár jól kezdtek, egy kicsit bajba kerültek már az elején: az erőfölényben ugyan pont sem született sok ellenük, és Riley Meredith is kiejtette a két nyitót, Josh Brownt és Marcus Harrist, de az első kiejtés közben az elkapást végrehajtó Billy Stanlake válla úgy megsérült, hogy még a pályát is el kellett hagynia – márpedig a kezdőcsapat is híján volt a vérbeli dobóknak, és most még egy kidőlt... Vigasztalhatta viszont őket, hogy az 5. játszmában ellenfelük hibázott egy nagyot: az ütős, Jake Fraser-McGurk tétovázott, hogy induljon-e futni, miközben társa már réges-rég elindult, a vége pedig kifutás lett: 23/3. Aztán már a félidő feléig több részidős dobót is behívtak a lilák, de sem Mitchell Owen, sem Tim David nem volt túl jó (utóbbi ellen volt például egy 17 futást hozó játszma is), így 10 játszma után 64/3 volt az állás. Igaz, a 12. játszmában aztán mégis Owen szerezte a következő kaput – bár a kiesés inkább az ütős, Tim Seifert hibájából történt. A 4. rendű Jacob Bethellel viszont már nem bírt senki: a 17. játszmában (ezzel kezdődött a választható erőfölény) már az 50-est is megszerezte – először BBL-pályafutása során, majd pillanatok alatt olyan sok újabb határt ütött be, hogy a végére a 100-ashoz is közel került! A 20. játszma előtt már csak 14 hiányzott volna neki ehhez, és ő volt soron – amikor aztán egy szimpla után, valószínűleg azért, hogy aktív maradjon, megpróbálkozott egy második futással, de arra már nem volt idő, és ledöntötték a kapuját. De az ő hősies 87-jének ellenére is a csapat csak 154-et ért el a végére: lekergethető pontszám.

A krikettben megfigyelhető, hogy sokszor van az úgy, hogy ha egy mindenes egy meccsen nagyot alakít az egyik szakterületen, akkor a másikban is. Bethell meg is próbálta, hogy vajon a dobás hogy megy ma neki: ő nyitotta a második félidőt – méghozzá egy 5-öt érő széles extrával, majd további 12 engedett futással: ennyit erről a megfigyelésről. Így aztán jöttek inkább más dobók: Fergus O’Neill ráadásul kapuval jött, Jewellt máris kiejtve, viszont Owen igen szépen haladt, és az erőfölény végére már 24 futása volt, a csapatnak meg 36. Csakhogy a következő dobás után egy szép kis keveredés történt a két ütős, Owen és Charlie Wakim között, aminek végén előbbi nem ért be a vonala mögé, mielőtt leverték volna a kaput, ahova tartott. Wakim pedig nem bírta begyorsítani a pontszerzést, ráadásul a 8. játszma elején szinte elajándékozta a kapuját, amikor egy talán fölösleges kanalazást elrontott, és elkapták – így legalább a most újra próbálkozó Bethell statisztikája egy kicsit megszépülhetett, hiszen övé lett a kapu. A gazdálkodása viszont csak kicsit javult, mert azért utána most is beütöttek ellene két határt... De még a félidő fele előtt Stow is megszerezte élete első BBL-kapuját (Doran ellen), így 10 játszma után az állás 66/4 volt: a Hurrikánok most már kevésbé érezhették jól magukat, mint eddig bármikor. Nikhil Csaudharí még szépített az álláson (36-ig eljutott), de a választható erőfölény első játszmájában (a 14-edikben) ő is kiesett – viszont így jöhetett a hatalmas ütési arányáról ismert Tim David. Helyette viszont társa, Matthew Wade vadult be az erőfölényben: egy játszma alatt egymaga 18 újabb futást bekaszálva, és újra visszahozva a meccsbe a lilákat. Utána, bár Wade is kihullott, és újra megfogyatkoztak a nagy pontértékű ütések, de az utolsó játszmára már így is csak 8 futás hiányzott a Hobartnak: azt pedig Tim David sikeresen begyűjtötte, így 2 megmaradó labdával és 4 kapuval megnyerték a találkozót. Érdekesség, hogy a meccs emberének a vesztes csapatból választottak valakit: de hát nem lehetett mást tenni, hiszen Bethell annyira kimagaslott a mezőnyből.

A Hurricanes így feljött az első helyre, míg a Renegades lesüllyedt az utolsóra: nekik már csak nagyon-nagyon-nagyon halvány reményük van a továbbjutásra.