Igazi csapatmunka gyümölcse volt a Joburg mai sikere

2025. január 14. – Szerző: Krikettgalaxis

Senki sem teljesített kiemelkedően a Joburg Super Kings csapatából a mai második SA20-as meccsen, de mindenki szépen hozzátette a maga kis részét, és ez bőven elég volt ahhoz, hogy legyűrjék vendéglátóikat, a Durban’s Super Giantst.

Részlet Johannesburg belvárosából (illusztráció)

A kép szerzője: Adamina (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Nem akarják nagyon elnyújtani az SA20-as szezont: megint egy dupla napot tartottak, így hiába csak 5 napja kezdődött az egész, ez itt már a 8. meccs volt. Viszont érdekes módon a szuperkirályoknak még csak a második találkozója: ők voltak az egyetlenek, akik eddig csak ilyen keveset játszottak. Így persze nem olyan nagy dolog azt mondani, hogy veretlenek voltak – bár a DSG is az volt, és az ő veretlenségük is csak egyetlen sikerrel vett találkozót jelentett, hiszen a másik eső miatt eredmény nélkül végződött. Lényeg a lényeg: még egyikük sem kapott ki idén, de most valamelyik sorozatnak meg kellett szakadnia.

A hazai szuperóriások egy helyen változtattak ahhoz a 11-hez képest, amit a legutóbbi, elmaradt találkozón pályára küldtek volna: Junior Dala helyére Prenelan Subrayent tették be. A sárgák viszont kettőt módosítottak múltkori győztes összeállításukon: Evan Jones és Lutho Sipamla helyét Gerald Coetzee és a korrekorder, 45 éves Imran Tahir vette át.

A vendégek az ütést választották, nyitónak pedig Devon Conwayt, valamint a korrekorderségtől messze levő, de azért már nem éppen fiatal (40 éves) Faf du Plessist tették be. A rutinos róka azonban egy gyors lassú Subrayen-labdát máris elnézett az első játszmában, és 1 ponttal elkapták. A következő 3 játszmában összesen két határesemény született: mindkettő hatos volt, a harmadik rendű Du Plooy Leus részéről, de ezek után Conway is beütött két határt, így az erőfölény 45/1-gyel zárult. A társulás még egy kicsit szépen haladt előre, de a 8. játszmában Keshav Maharaj egy lassabb lassú labdájából elkapták Conwayt, és innentől egészen a félidő feléig már nem láttunk újabb határt sem: 10 játszma után az állás egy átlagos 74/2 volt. A következő dobásból aztán Subrayen újra eredményes volt: a 38 pontos Du Plooy elhibázott egy fordított söprést, így a labda eltalálta a kapuját. Most Jonny Bairstow és Wihan Lubbe társulásán volt a sor pontszerzésben: ők is olyan átlagosan lépegettek előre, mígnem Lubbe 17-tel kiesett. Aztán Bairstow 26-tal, aztán Donovan Ferreira szintén 26-tal... nem sok értelme van külön magyarázat nélkül leírogatni a neveket és számokat, hiszen azért van az eredménylap, csak azt szerettük volna szemléltetni és kiemelni, hogy mindenki elért 10–20–30 futást, de sem nem többet, sem nem kevesebbet – sőt, ugyanez igaz még a 7. és 8. rendű ütősökre is. Ha dobószempontból nézzük a félidőt, akkor is eléggé kiegyenlített adatokat látunk, csak a két afgán (Navín ul-Hak és Núr Ahmad) lógott ki lefelé, a többi három dobó mind 2–2 kaput gyűjtött be 6–7 körüli gazdálkodással. Ilyen átlagos, egyenletes teljesítmények mellett az összpontszám sem lehetett más, mint egy nem is kevés, nem is sok 169.

A második játékrész egy bizonyos szempontból szintén elég kiegyenlített eredményeket hozott: sok durbani ütős ugyanis 10 pont alatt esett ki. Olyan sok, hogy majdnem mind – viszont volt kivétel, és az nem is akármilyen kivétel volt. Amikor a két nyitó, Brandon King és Matthew Breetzke a 2. játszmában fejenként egy-egy hatossal köszönt be Coeztee-nak, még nyoma sem volt a szuperóriások problémáinak. Amikor azonban hamarosan 5 labdán belül mindketten kiestek (Kinget a vén Tahir ejtette ki, majd egy látványos Ronaldo-ugrással ünnepelt, amin még az ellenfelei is jót derültek), már elkezdődtek ezek a bizonyos bajok. A 6. játszma végéig Quinton de Kock és Wiaan Mulder 50/2-re szépített, de aztán egy dupla kaput hozó játszma következett Ferreira részéről: a 9 pontos Mulder és a nullával álló Jason Smith is kiesett. Túl nagy aggodalomra azonban még mindig nem volt ok a hazaiaknál, mert De Kock jól állt a lábán, és az új ember, Heinrich Klaasen is jól szállt be: a félidő felénél látott 77/4 még bőven magában hordozta a győzelem esélyét. A 12. játszmában ráadásul Klaasen két négyest és egy hatost is bemutatott, így rövid idő alatt máris 29-nél tartott – de a játszma végén mégis a dobóé, Matísa Patiranáé lett az utolsó szó, ugyanis a kapus az ő dobásából elkapta az éppencsak beleérő Klaasent – igaz, a bíró elsőre meg sem adta, csak videózás után. Bezzeg pár labda múlva meg megadott egy elkapást a (másik) játékvezető De Kock ellen – arról meg az derült ki, hogy abba meg nem ért bele. A 15. játszma aztán megint két kaput hozott: most Tabraiz Shamsi ejtett ki két embert alacsony pontszámmal, így a DSG már csak De Kockban bízhatott... Hacsak el nem fogynak mellőle a többiek, mert a következő játszmában még egy elfogyott: ekkor már 122/8 volt az állás. De Kock utána még átlépte az 50-et, de a 18. játszmát már nem élte túl, ezzel pedig véglegesen befellegzett a Durbannek: bár volt még egy túldobás miatt 5-pontos ütés ugyanebben a játszmában, de már csak percek kérdése volt, hogy az utolsó ember is kiessen, és a JSK 28 futással megnyerje a találkozót.

Érdekesség, hogy bár az egy elég ritka dolog, hogy a vesztes csapatból válasszák ki a mérkőzés legjobbját, ma ez már egy BBL-meccsen is megtörtént – és most is: mivel a Joburgból senki sem emelkedett ki, De Kock viszont a Durbanből igen, így őt választották meg.

A sárgák négy pontjukkal a második helyre léptek fel a tabellán, megelőzve mai ellenfelüket is, akik a negyedikre szorultak le.