Egy-egy ütős vitte a hátán az MI-t és a Royalst is

2025. január 15. – Szerző: Krikettgalaxis

A mai SA20-as mérkőzés, ahogy a vele egy időben rendezett ILT20-as sem, nem hozott túl eredményes ütőjátékot, de azért itt legalább egy-egy kiemelkedő teljesítmény mégis volt, akik csapatuk összpontszámának több mint felét szerezték egyedül. A végén azonban a Paarl Royals örülhetett, sikerült lekergetniük az MI Cape Town célját.

A Föld legnagyobb gránittömbjei közé tartozó Paarli-sziklák Paarl közelében (illusztráció)

A kép szerzője: Karen Pagel (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Érdekes lebonyolítása van az SA20-nak. Az ember első ötlete az lenne, hogy a 30 csoportmeccs közül az első 15-ben mindenki mindenkivel játszik egyszer, aztán utána még egyszer. Ezzel szemben még csak a 9. találkozónál tartunk, de ez már a második olyan párosítás, amelyik másodszor fordul elő – hiszen az MI és a Royals már egyszer játszott egymással. Méghozzá igazán nem is régen: tegnapelőtt. Az a találkozó sima hazai, azaz fokvárosi győzelmet hozott: vajon most, Paarlban mennyiben hoz mást a mérkőzés?

Az összeállításokban máris egy kicsit mást hozott. A rózsaszíneknél két változás történt: Sam Hain és Lungi Ngidi helyett most Andile Phehlukwayo és Dunit Vellálagé játszott, a kékeknél pedig Ryan Riclekton helyett Connor Esterhuizen.

A pénzfeldobást a Paarl nyerte, és a dobást választották, az ellenfél viszont egész furcsa nyitó párral állt fel: Rassie van der Dussen mellé Azmatulláh Omarzí jött be. És a meccs első határját mindjárt ő is ütötte: egy négyest az első játszmában. A második játszma dobója a fiatal Kwena Maphaka volt, aki veszélyt nem teremtett ugyan, de sokan felfigyeltek rá, hogy egyik dobása meghaladta a 150 km/h-s sebességet! A 4. játszmában aztán Maphaka kétféle veszélyt is teremtett: önveszélyt azzal, hogy Van der Dussen két határt is beütött ellene, de aztán egy elkapási esély is volt, amire még videót is kikértek, amikor nem adta meg a bíró – hiába, utána sem adta meg. Az első kieső végül Omarzí lett 13 ponttal az 5. játszma elején, Dayyaan Galiem mai első dobásából, viszont az erőfölény végéig más nem esett ki, így az állás akkor 46/1 volt. Sőt, a mostani pár, Van der Dussen és Reeza Hendricks a félidő feléig is kibírta együtt (70/1), sőt, még tovább, a 13. játszmáig is, amikor is 90-es állásnál Hendricks elvesztette a kéz-karóját Mudzsíb ur-Rahmán kairam típusú dobásából. A 13. játszmában két vesztett kapu szép, de 90 futás? Az kicsit kevésnek érződött. Van der Dussen elért ugyan egy 50-est hamarosan, de ezt is 44 labdából, és hiába várták a szurkolók a gyorsítást, az egyelőre nem érkezett. Ráadásul amikor a Royals még Joe Rootal is megpróbálkozott, mint dobóval, ez a húzás bejött, és Root igen hamar kiejtette a 4. rendű George Lindét is, aztán Ur-Rahmán Dewald Brevist: a 17. játszma végén 124/4 volt az állás. Van der Dussen most látta elérkezettnek az időt a gyorsításra: a hátralevő 3 játszmában többek között három hatost és egy négyest is összehozott, így ő maga 91-neskivel, a csapat pedig 158-cal zárt. Nem magas pontszám, de látszott, hogy a pörgetők jól megélnek a talajon, és a szél is nehezítette az ütősök dolgát. Érdekesség, hogy a Paarl 15 játszmát dobott le pörgető dobókkal: ez SA20-történeti rekord!

Ennek ellenére az MI csupa sebes dobóval nyitott, sőt, az erőfölényt velük vitte végig, miközben a Royals Lhuan-dre Pretoriusszal és Joe Roottal kezdett. És úgy tűnt, ez rossz döntés volt a vendégek részéről: igaz, hogy a 6. játszmában Trent Boult ki tudta ejteni Rootot, de Pretorius időközben 33 futást bekaszált, így az állás az erőfölény végére 50/1 lett. Ezek után megjöttek a lassú dobók: Rásid Hán és Linde: azonnal el is maradtak a határesemények – igaz, a 10. játszmában a gyors Kagiso Rabada is képes volt rá, hogy megakadályozza a négyeseket és hatosokat. De arra is képes volt, hogy elejtse a Pretorius által véletlenül felé visszaütött labdát – így aztán az ütősnek rövidesen meglehetett az 50-ese, még a félidő fele előtt. Az állás 10 játszma után 76/1 volt: ebből 50-et szerzett Pretorius. De aztán Mitchell van Buuren is elkezdte gyűjtögetni mellette a pontokat, kiejteni pedig csak nem tudták őket – egészen a 13. játszmáig, amikor Hán dobásába Van Buuren beleélezett, a kapus pedig elkapta. A 15. játszma végéig megint visszalassult a pontszerzés, de utána pörgetés ide vagy oda, a következő játszmában David Miller már beütött egy négyest, Pretorius pedig két hatost, és máris teljesen a Paarl javára fordította a meccset. A 17. játszma végén az ütős már 83-nál járt, de ekkor Rásid Hán elképesztő mozdulattal kiejtette: a dobó ugyan Rabada volt, de miközben az ütősök egy duplát próbáltak meg futni, Hán igen messziről, a mélységből ráhajította a labdát a kapura, és telibe is találta azt! De már kicsit késő volt. Kevés pont hiányzott a hazai győzelemhez, és a Miller–Dines Kártik kettős pedig képes volt pár négyest is beütni – így hiába még egy látványos kifutás (ezúttal Esterhuizen kapus részéről, aki egészen a belső pálya külső széléig elfutott a labdáért, és onnan dobta rá a kesztyűjét levéve), így is egy megmaradó játszmával sikerült a kergetés a Paarlnak.

Ezzel az eredménnyel a Royals följött a 3. helyre, míg az MI maradt az első – csakhogy utóbbiaknak már 4 meccse van, míg a többieknek csak 3 (sőt, a Joburgnak csak kettő).