Tűz a lelátón, tűzijáték a pályán

2025. január 16. – Szerző: Krikettgalaxis

Egy apróbb lelátói tűzeset is megzavarta a Hobart Hurricanes mai brisbane-i vendégjátékát, de a mérkőzés nem is erről, hanem az izgalmas és jó játékról marad emlékezetes. A hurrikánok győzelme miatt a Brisbane Heat sorsa azonban kikerült a saját kezéből.

Tűz (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Az a helyzet, amikor egy csapatnak még van esélye továbbjutni, de már nincs a saját kezében a sorsa, a továbbjutás más eredményektől is függ, talán még kellemetlenebb, mint amikor már nincs is esély. Hogy ezt a helyzetet a Brisbane Heat elkerülje, mindenképpen nyernie kellett volna ma: akkor ugyanis följöttek volna 9 ponttal a negyedik helyre, és akkor az utolsó meccseken már kizárólag tőlük függött volna, hogy sikerül-e a továbbjutniuk a végén. Ugyanekkor egy csapásra elbúcsúzhatott volna a folytatás reményeitől az Adelaide, a Perth és a Melbourne Renegades is... A Hurricanes számára viszont szintén sokat ért volna egy mai siker, mert akkor már most bebiztosíthatták volna, hogy az első két hely valamelyikén végeznek, ami a rájátszásban két lehetőséget biztosít nekik a döntőbe jutásra.

Csakhogy a Hurricanest múltkor egy rossz hír érte: az előző meccsen mezőnymunka közben megsérült Billy Stanlanke-ről kiderült, hogy eltörött a válla, így mostantól az egész szezont már ki kellett hagynia. Helyére a BBL-újonc, kétméteres sebes dobó, Marcus Bean került be. Ennél is érdekesebb változások történtek a hazai csapatnál, a Brisbane-nél: ott Jack Wood és a múltkor ujjsérülést szenvedő Colin Munro helyére a válogatottból visszatérő Usman Khawaja és Marnus Labuschagne került be – az idény során először és utoljára, mert ez után a meccs után mindketten ismét visszatérnek a válogatotthoz... Khawaja ráadásul erre az egy mérkőzésre kapitányi szerepet is kapott.

Sőt, miután a hurrikánok a dobással való kezdést választották, a nyitó ütősök egyike is Khawaja lett – a másik pedig Nathan McSweeney. Khawaja az első játszmában hozott egy négyest, de utána visszaütötte a labdát a dobó, Riley Meredith felé: az azonban túl gyors volt, így átsiklott az elkapásra készülő játékos kezei között. A második játszmában pedig bemutatkozott Bean: méghozzá álomszerűen! Első labdája ugyan széles volt, de az első érvényesből máris kiejtette McSweeney-t, akinek elhibázott nyesése a fedezethez szállt. Ezek után a két tesztes, Khawaja és Labuschagne ütött, méghozzá igen agresszívan – ám 8 dobásból megszerzett 23 futása után a kapitányt elkapták, így az erőfölényt már Labuschagne és Matt Renshaw vitte végig, némileg lassulva, de így is szépen: 6 játszma után 64/2 volt az állás. És mivel a pár már bosszantóan stabil kezdett lenni számukra, a Hobart a 10. játszmában már a 6. különböző dobóját is bevetette Mitchell Owen személyében – és jött is a kapu, bár nem az ő érdeméből, hanem azért, mert Renshaw nem ért be egy második futás alkalmával, és kifutották. Pedig már 40 pontja volt, miközben Labuschagne-nek csak 29... de a félidő felénél így is igen szép, 103/3 volt az állás. A 11. játszmában már a hetedik dobó is megérkezett (Nikhil Csaudharí), de a következő kaput Owen szerezte: Max Bryant esett ki 4 futással. De most megint egy jó társulás állt össze: Labuschagne mellé megérkezett Tom Alsop, akik, bár a 14. játszma végéig nem ütöttek újabb határt, de ekkor kikérték a választható erőfölényt, és innentől kezdve minden megváltozott. Eme két játszma elsőjében Labuschagne hozott 4 határt, a másodikjában pedig Alsop kettőt, majd, majdnem mintha mi sem történt volna, nagy sebességgel folytatták az erőfölény letelte után is. A 19. játszma végén már 196 pontja volt a csapatnak, és a liláknak csak annyi öröme lehetett, hogy legalább az utolsó játszmát szépen hozta le Nathan Ellis: ekkor csak 5 futás született, és a társulás mindkét tagját el is kapták közben. De az az 5 futás is 200 fölé emelte a Heatet: 201-ig.

Mint írtuk az elején, azért a Hobartnak sem volt mindegy, mi lesz az eredmény, így hát nagy elánnal vágtak bele a kergetésbe, amit az ütősbarát talaj segített is – igaz, az nem annyira, hogy még mindig igen meleg volt, így a harmatosodás nem nehezítette a dobók dolgát. Caleb Jewell és Mitchell Owen, a két nyitó ütős ellen már az első játszmában született egy-egy elejtett elkapás (McSweeney és Matthew Kuhnemann volt a két tettes), de ezt megköszönve a társulás szépen beindult: az erőfölény végére máris 47/0-ig jutottak el. Ekkor azonban az eredményjelző alatti lelátórészen, a lemezlovas standjánál tűz ütött ki, amelyet az első pillanatokban az oda meglepően unott arccal érkező ember sem tudott eloltani a tűzoltókészülékével, így a meccs megállt, a nézőket pedig evakuálták a közeli helyekről. De aztán hamarosan sikerült az oltás, és a játék folytatódhatott. A 6. játszma végén még mindig ez a két ütős volt bent, és igen érdekes volt megfigyelni, hogy eddig mindketten éppen 6 darab határt ütöttek – csak éppen Jewell csupa négyest, Owen pedig csupa hatost! A 7. játszmában Owen belecsúfított a sorozatába egy 4-essel – amiért meg is lakolt, ugyanis a következő dobásból már elkapták (és így lemaradt az 50-esről, mert csak 44-e volt). Az új ember, Charlie Wakim már egyáltalán nem volt ilyen sikeres: a kapus 0 ponttal leverte a kapuját – igaz, elég vitatott körülmények között, mert a különböző kamerákkal készült felvételeken máshogy-máshogy látszott, hogy beért-e a vonal mögé a cipője... A pontszerzés ezek után lelassult, és a félidő felénél 97/2 volt az állás: nem rossz lila szempontból, de nem is ideális. A hurrikánok, Jewell és Csaudharí ezek után elég jó, de nem kiemelkedő tempóban haladtak, a 13. játszmában Jewell már az 50-esét is megszerezte, majd hamarosan egy elég amatőr hiba miatt ajándékba is kaptak egy extrát: a Heatnak ugyanis túl sok mezőnyjátékosa helyezkedett a külső pályán, így ez a dobás rossznak minősült... A 15. játszma végén még mindig ez a két ütős volt bent, 159-es pontszámnál: innen már sima ügynek tűnt a győzelem, ráadásul most jött még a választható erőfölény. Ez viszont nem sikerült annyira jól nekik: mind a két eddigi ember kiesett, és az egyik új ember, Tim David, akitől pedig most várták volna a gyorsítást, nem tudott gyorsítani. Ez nem volt jó hír a Hobartnak – de kapott egy rossz hírt a Heat és az ausztrál válogatott is: a 18. játszmában a dobás utáni mezőnyjáték közben Kuhnemann ujja megsérült – annyira, hogy be sem fejezte a játszmát és lement a pályáról. A meccs viszont közben dobásról dobásra egyre izgalmasabb lett: nem lehetett tudni, mi lesz a vége. Az utolsó játszma előtt 11 futásra voltak a céltól a lilák: ekkor Xavier Bartlett, a dobó, egy érdekes taktikához fordult: öt lassabb (100 km/h körüli) labdát eresztett meg – ám ebből összegyűlt 10 futás, így az utolsó labda előtt már holtversenyre álltak. Ekkor jött egy meglepetésszerű gyorsabb labda, de azt Matthew Wade hatosra ütötte, így a Hurricanesé lett a győzelem!

A lilák tehát bebiztosították a helyüket az első elődöntőben, és az is eldőlt, hogy a negyedik továbbjutó hely még nem dőlt el. Most már egyértelműen a Melbourne Stars van a legjobb helyzetben: ha ők megnyerik a legutolsó meccsüket, bejutnak. Ha nem, akkor még bármi lehet.