Az MI-t is megmarták a viperák
2025. január 16. – Szerző: Krikettgalaxis
Maradt 100%-os a Desert Vipers csapata az ILT20-ban, miután ma az MI Emiratest is sikerült legyőzniük egy eléggé (kígyómódra) hullámzó, de a végén javukra forduló mérkőzésen Dubajban.
Egy sivatagi vipera (egészen pontosan: szarvasvipera) (illusztráció)A kép szerzője: Holger Krisp (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0
Kevés telt el eddig az ILT20-ból, de máris ott tartottunk, hogy csak egy veretlen csapat volt a mezőnyben: a Desert Vipers. Így aztán ha ma sikerült volna legyőzniük a bajnoki címvédő MI-t, igencsak elléphettek volna már a többiektől így az elején. Az Emirates erejét egyelőre nem igazán lehet felbecsülni azok alapján, hogy eddig mit láttunk tőlük: mindkét eddigi meccsüket ugyanis azonos ellenfél, a Dubai Capitals ellen játszották – egyszer legyőzve őket, egyszer meg kikapva. Ez is mutatja, milyen kiegyenlített a csapatok erőssége.
A múltkori győzelem ellenére a viperák változtattak egyet az akkori csapatukon: Mohammad Ámir helyett David Payne kapott lehetőséget, akinek ez volt élete elő ILT20-as mérkőzése. Ugyancsak az egy csere mellett döntött az MI is: náluk Alzarri Joseph helyét vette át a kezdőben az az Alláh Mohammad Gazanfar, aki múltkor csereként lépett pályára.
A sáv múltkor itt, a dubaji nemzetközi pályán jól segítette a sebes dobókat, ma viszont egy vadonatúj felületen játszottak, amely szárazabbnak tűnt, a kevés füvet pedig belehengerelték: inkább tűnt ütősbarátnak. Az MI az ütéssel való kezdést is választotta, de a DV kapitánya is elmondta, hogy ők meg úgyis dobni szerettek volna először.
Az ütést Kuszal Perérá és Mohammad Vaszím kezdte, a dobást pedig Luke Wood – méghozzá utóbbi igen jól: már az első dobásból majdnem kaput szerzett, mert Perérá későn mozdította le védeni az ütőjét, a labda pedig egy hajszálnyival süvített el a kéz-karó mellett, sőt, még súrolta is, csak a pálca nem esett le. Az erőfölény ennek ellenére ezzel és az első két, lassú játszmával együtt is inkább az MI-nek sikerült jobban, mert a 3. játszmától már szépen sorjáztak a határok, így 6 játszma után az állás 48/0 volt, vagyis az idényben először fordult elő, hogy egy csapat nem vesztett kaput ebben az időszakban! Vesztett viszont az ezek utáni első dobásból: Vanindu Haszaranga rögtön ki-LKE-zte Vaszímot, majd a másik végről is megérkezett egy pörgető dobó, Dan Lawrence, ez pedig megnehezítette az ütősök dolgát, ami az ütés időzítését illette. Innentől egészen a félidő feléig egyetlen határütést sem láthattunk, ráadásul Perérá egy alkalommal kiszúrta a mélységi középpályást, miután a túl lassú labdába nem tudott elég erőt adni, hogy elhagyja a pályát. 10 játszma után így 65/2-t mutatott az eredményjelző, ami csak a vesztett kapuk számát tekintve nézett ki jól az ütős csapatnak... Az első határ, sőt, határok aztán a 12. játszmában jöttek meg, ami nem is csoda, hiszen Nicholas Pooran állt be – de aztán a következő játszma katasztrófák sorozatát hozta az MI-re. Lockie Ferguson két egymás utáni labdájából ugyanis két ütős esett ki, még úgy is, hogy a másodiknál elejtették az elkapást: először Pooran ellen még sikerült egyet elkapni a határ mellett, másodszor viszont az új ember, Kieron Pollard visszaütött labdája nem ragadt meg Ferguson kezében, így a társulás megpróbált egy futást: ám Haszaranga odaviharzott az extra fedezetről, és még mielőtt Tom Banton beért volna, ledöntötte a kapuját. A friss pár, Pollard és a már most végrehajtott csere eredményeként bejövő Dan Mousley közepes sebességgel haladt előre, majd miután utóbbi búcsúzott a 18. játszmában, Romario Shepherd mutatott be egy tőle megszokott epizódszerepet: 8 labdából 2 hatost is ütve 16-ig jutott el, ráadásul az utolsó labdából egy mezőnyhiba miatt egy olyan 4-es is összejött (Akeal Hoseinnek), ami csupa futásból állt, nem határ volt. Így végül a csapat 159-ig jött föl.
A második félidő eleje nagyon hasonlított az elsőéhez: az ütősök, Fáhar Zamán és Alex Hales nehezen talált rá a ritmusra, de aztán rátalált, és az erőfölényt 51/0-val zárták: másodszor is megtörtént tehát a szezonban, hogy az első hat játszmában nem esett ki senki. A különbség viszont az volt, hogy ezek után nem kapu, hanem sorozatban két négyes jött az erőfölény után, és csak a 8. játszma hozta meg az első kiesőt: a már 34-en álló Halest, akinek Vakár Szalámhíl egy szép pörgetése billentette ki a középső karóját. Eddig még jól állt a Desert Vipers, de a következő időszak a hanyatlásukat hozta: Lawrence és a csereként beállt Ázam Hán is gyorsan búcsúzott, ráadásul úgy, hogy mindkettejüket maga a dobó, Mousley kapta el, a pontok pedig igen lassan szivárogtak: 13 játszma után így csak 86/3 volt az állás. Most következtek viszont az eddig szinte rejtőzködő Fáhar Zamán nagy pillanatai: a 14. játszmában egymaga 15 futást szerzett, följőve egyébként 50 fölé is, majd a következő játszma elején két újabb, egymás utáni 4-essel folytatta: egy csapásra ismét a viperák felé billent a mutató. Aztán még Sam Curran is beszállt a határgyártásba, így hiába esett ki Zamán a 17. játszma végén 67 ponttal egy, a kéz-karót kifektető Zahúr Hán-bomba eredményeként, ekkor már csak 24 pont hiányzott a Vipers győzelméhez. És ahogy az MI-nek, úgy nekik is volt a végére egy karibi befejezőemberük: Sherfane Rutherford, aki az utolsó 3 játszmában 4 határt hozott össze, kényelmesen megnyerve a meccset a DV-nek.
A viperák így továbbra is 100%-osak, és most már 4 ponttal van többjük, mint az őket követőknek – igaz, sokan még kevesebb meccset játszottak, mint ők.
