ILT20-történeti kergetést láthattunk a Warriorztól
2025. január 17. – Szerző: Krikettgalaxis
Még soha nem kergetett le legalább ekkora (202-es) célt egyetlen csapat sem az ILT20 történetében, mint ma a Sharjah Warriorz a Dubai Capitals ellen. Ugyanekkor Aviska Pranándu a torna történetének leggyorsabb 50-esét is megszerezte: mindössze 16 dobásból!
Sardzsa látképe az al-Núr szigetről (illusztráció)A kép szerzője: Shahana Shamsuddin (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Most, hogy tegnapi sikerével a Desert Vipers eléggé ellépett a többiektől, még fontosabbá vált a győzelem ezen a mérkőzésen, ahol a 2–2 ponttal álló Sardzsa és Dubaj találkozott. Egyébként nem csak pontjaik száma volt azonos, hanem az is, hogy mindketten győzelemmel kezdték a tornát, viszont vereséggel folytatták. Ha viszont az egymás elleni eredményeiket néztük a múltból, azt kellett megállapítanunk, hogy Capitals még soha nem győzte le a Warriorzt, így számukra ez is külön motiváció lehetett, hogy ezt a sorozatot megszakítsák.
A pénzfeldobást megnyerő és a dobást választó hazaiak, azaz a sardzsaiak hármat változtattak múltkori kezdőcsapatukból: kihagyták Muhammad Dzsavádulláhot, Harmeet Singhet és fejfájás miatt Tom Kohler-Cadmore-t, helyükre pedig Luke Wellst, Dzsunaid Sziddíkít és a fiatal, újonc Srí Lanka-i dobót, Trevín Metivet tették be. A vendég dubajiak egy és felet
változtattak a múltkori csapatukon: pontosabban a kezdőn kettőt, de a kettőből az egyik változtatás az az volt, amit legutóbb meccs közben cseréltek (Zahír Hán helyett Ben Dunk), vagyis a befejező 11-hez képest csak egy változás volt (Farhán Hán helyett Ákif Rádzsá).
Az ütést Dunk és Shai Hope kezdte, Metiv pedig már az első játszmában észrevétette magát – pedig nem is ő dobott, csak a mezőnyben: egy igen látványos vetődéssel akadályozott meg ugyanis egy négyest az extra fedezeten. Ennek is köszönhetően az első játszmában kevés futás született, de utána már elkezdtek gyűlni a határok, így a Warriorznak nagy szüksége volt Keemo Paul hőstettére az 5. játszmában: a mezőnyjátékos a Dunk által elütött labdát előrevetődve elkapta, és bár amikor a vetődés után a könyöke leért a földre, a labda kipattant a kezéből, de valahogyan a testét felhasználva mégiscsak megakadályozta, hogy a labda leérjen a földre. Viszont ezzel együtt is a DC 50/1-gyel tudta zárni az erőfölényt, ami inkább számukra tűnt jó állásnak. Ráadásul úgy tűnt, a talajon nem térülnek ki a pörgő labdák (legalábbis Metiv dobósebességénél nem, lassabban pedig meg sem próbálta), ez pedig további könnyű pontszerzést ígért. Brandon McMullen valóban szép sebességgel haladt is, de a 9. játszma végén egy laposabban maradó labda átment az ütője alatt, és eltalálta a kapuját. A félidő feléhez így 83/2-vel érkeztünk el, így volt még mozgástere a Dubajnak a gyorsításra: ezt pedig ki is használták. Nullás labdát alig láttunk a folytatásban, és Hope mellé Sikandar Raza sem kapcsolódott be rosszul – Hope a 14. játszma elején megszerezte a maga 50-esét, Raza pedig a következő játszma végén esett ki 27 ponttal. Már ez a 137/3 sem volt túl szívderítő a Warriorznak, de most jött még csak a feketeleves: a Hope és Rovman Powell által alkotott karibi társulás elkezdte ontani az újabb hatosokat és egyéb pontszerző ütéseket (amiket persze néha Jason Roy többrendbeli mezőnyhibái és Johnson Charles elejtett elkapása is segítettek), így hiába Tim Southee két késői kapuja, a DC így is 201-ig száguldott el. A csapat talán egyetlen hibája a félidő során az volt, hogy az utolsó dobásból Gulbadín Naib nem ment bele, hogy fussanak egy mellé extrát...
Egy ekkora cél lekergetése az ILT20 történetében még soha nem sikerült senkinek. Az imént mezőnyhibáik miatt említett két játékos, Roy és Charles viszont ütősként jól állt neki: néha csak szerencsével, de többnyire tudásból 5 játszma alatt máris 52/0-nál tartottak, vagyis bőven megvolt a szükséges arány. A 6. játszmát viszont Olly Stone igen jól dobta: majdnem mindkét ütőssel végzett – de csak Charlesszal sikerült, mert utána a Roy elleni, a pályán már megadott LKE-t a videózás során vissza kellett vonni, mert a labda (nem is kicsit) elkerülte volna a láb-karó tetejét. Így az erőfölény 64/1-gyel zárult, hamarosan pedig Roy egy újabb LKE-től menekült meg, akkor a bíró szava elv segítségével. Végül az angol a 8. játszmában esett ki – elkapás által. Viszont ekkor már a pályán volt a becserélt Srí Lanka-i ütős, Aviska Pranándu, akinek ez élete egyik nagy napja lett. A félidő felénél ő maga 11 dobásból már 32-nél tartott, a csapat pedig 107/2-nél: bőven benne volt a rekordkergetés esélye. És igaz, hogy Pranándu ekkori társa, Róhan Musztafa lassan lépdelt előre, majd a 13. játszmában ki is esett, de 3 labdával ezek után Pranándu máris 50-nél tartott: mindössze 16 labdából, amivel 2-vel megdöntötte az eddigi leggyorsabb ILT20-as 50-es rekordját! Apró érdekesség, hogy az ütés, amivel meglett az 50-es, egy olyan hatos volt, amit Powell simán elkaphatott volna, ha nem csak olyan félgőzzel megy rá: valószínűleg rosszul mérte föl, hogy hol van a pálya határa, és azt hitte, nincs esélye elérni... A 15. játszma újabb három Pranándu-hatost hozott három egymás utáni ütésből, a 16-odikban pedig már 26 labdából 81 pontnál tartott... A meccs teljesen kisiklott a Dubaj kezéből, még úgy is, hogy ezek után a csereember Obed McCoy dobásából Pranándut elkapta a kapus. De ekkor már csak 19 futás hiányzott a sikerhez 21 labdából – ami nem kérdés, hogy meglett, ráadásul Luke Wells három egymás utáni 4-esének köszönhetően elég gyorsan lett meg: 11 megmaradó labdával!
Ezzel a nagy győzelmével a Sardzsa föl is jött a második helyre, a Capitals pedig visszaesett az ötödikre.
