Lassú dobók–gyors dobók: 17–0 a teszt második napján

2025. január 18. – Szerző: Krikettgalaxis

19 ütős esett ki a multáni teszt mai, azaz második napján: ebből 2 kifutás volt, a többi 17-et kivétel nélkül pörgetők szerezték. Mivel a Karib-térség igen gyorsan elvesztette az összes játékosát, így Pakisztán már 200 fölötti előnynél jár, és még 7 emberük megvan a 3. játékrészben.

Sáh Gardez különleges, 12. századi síremléke Multánban (illusztráció)

A kép szerzője: Junaidahmadj (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Tegnap a játék kezdését 4 órával kellett elhalasztani a köd miatt, este pedig egy picit hamarabb is befejeződött, mert már túl sötét volt. Ma szerencsésebb napra virradtunk: borult volt ugyan az idő, ezúttal is megjelent ugyan egy kis köd, de most délelőtt 10-kor már indulhatott a krikett. Pakisztán tegnap 4 gyors kapuvesztés után Szaúd Sakíl és Mohammad Rizván 50-eseinek köszönhetően 143/4-re jött föl: 41.3 játszma után itt tartottunk tehát. A talaj már az elejétől fogva kitérítette a lassú, pörgő labdákat, ráadásul a sebes dobók számára is tartogatott varratos elmozdulást, így nem volt könnyű dolguk az ütősöknek.

Miután Kraigg Brathwaite befejezte a tegnap félbeszakadt játszmáját, Jomel Warrican, a pörgető és Jayden Seales, a tegnap 3 kaput szerző gyors dobó lendült támadásba. De a két ütős úgy látszik, tegnap jól kiismerte a pályát, és ma is nagyobb gond nélkül folytatták az ütést, türelmesen, nem bánva néhány szűz játszmát sem. Hamarosan a karibiak átálltak arra, hogy mindkét végről lassú labdákat eresztettek meg, de semmi: Pakisztán az első óra végi ivószünetig csak haladt tovább. A szünet viszont kizökkentette őket: utána az első labdából Kevin Sinclair lecsapott – a már 84-nél tartó Sakíl élezte a kapushoz az élesen kitérülő labdát: ez már a negyedik kapuselkapás lett a mérkőzésen 5 kiesés közül. A hatodik viszont már nem az lett: az új ember, Szalmán Ága nem sokkal azok után, hogy bejött, későn mozdítva az ütőjét Warrican dobására, csak a saját kapujára tudta azt ütni: 197/6 – Pakisztán, amikor már kezdett kilábalni, újra kisebbfajta bajba került. A következő játszmában pedig már nagyobbfajtába: Rizván ugyanis egy ütése után futni hívta Naumán Alít, aki el is indult, és már vagy féltávnál tartott, amikor a pár lépés után egyébként visszaforduló Rizván mégis visszaküldte őt – így naná, hogy kifutás lett belőle. A következő labdából pedig Rizván is megfizetett az iménti hibájáért: elrontott egy fordított söprést, a labda csak őt magát találta el, és bár a bíró nem ítélt semmit, videózás után kiderült, hogy szabályos LKE-ről volt szó... Szádzsid Hán aztán még szépített egy kicsit a helyzeten: többek között megszerezte a meccs első hatosát, de ezek után Warrican már rövidre zárta a játékrészt, és két sorvégi ütőssel is végzett a 67. és a 69. játszmában, így aztán Pakisztán 230-cal el is fogyott. Ez egyben ebédszünetet is jelentett.

Igen ám, de ha a pálya ilyen nehéz volt, az a Karib-térség ütőseinek is nehéz lehetett. Pakisztán persze azonnal pörgetéssel kezdett az egyik végről (Szádzsid Hán volt a dobó), míg a másikról a közepes sebességű Hurram Sahzád próbálkozott Brathwaite és Mikyle Louis ellen. És azt kell, hogy mondjuk, nem is csoda, ami már a 3. játszmában megtörtént: Szádzsid Hán két egymás utáni labdából két kaput szerzett: előbb Louis próbált meg egy hajtást, de a labda annyira kitérült, hogy átsurrant az ütő és a lába között, és eltalálta a kaput, utána pedig Keacy Carty kacsázott, miután Mohammad Hurairá egy nehéz, de szép mozdulattal elkapta. És ha Pakisztán 4 ütőst hamar elvesztett tegnap, hát ugyanezt megtették a karibiak is: az 5. játszmában Szádzsid Hán ismét duplázott. Most is először egy kidobás, másodszor egy elkapás történt: az első egy elrontott Brathwaite-söprés következménye lett, a második pedig azé, hogy Kavem Hodge véletlenül visszaütötte a dobó felé a labdát, aki elkapta: bár gyanús volt, hogy szabályos lett-e a mozdulat, mert először kipattant a kezéből, másodjára pedig majdnem leért a földre, de Hán ünnepelt, és maga Hodge is elindult lefelé a pályáról, ezzel pedig minden egyértelművé vált – a videóbírózás után meg főleg: 22/4. Ja és azt még nem mondtuk, de most mondjuk, hogy Sahzád csak egy játszmát dobott le, és utána máris bejött a helyére Naumán Alí, így az a Hán–Alí páros fenyegette a vendégeket, akik Anglia ellen is olyan emlékezeteset alkottak. És ugyanezt megtették most is. Hán a négyes zsákmánya után már sikertelen maradt, de a következő percek Alíéi lettek – azért mondunk (persze kicsit túlozva) perceket, mert ez a játékrész már nem tartott órákig. A 10. játszmában Alí megszerezte első kapuját, a 12-edikben a másodikat, a 14-edikben a harmadikat, a 16-odikban a negyediket... szép kis lineáris függvény volt (y = 1/2 × x - 4)! De itt, 66/8-nál megtorpant a függvény, a Karib-térség sorvége pedig elkezdte egy kicsit stabilizálni a helyzetet: érdekesség, hogy ebben a játékrészben három legeredményesebb ütősük az utolsó három rendű volt... de befért volna még közéjül az extrák nevű ember is, ha ő egy ember lenne – hiszen 22 futást extrából szereztek meg! Méghozzá a 137-ből, mert annyi pontot értek el 25.2 játszmájuk alatt. Alí végül teljesítette az ötös zsákmányt, és egyet szerzett a mindössze két játszmányi lehetőséget kapó Abrár Ahmed is. Az utolsó társulás egyébként, amelyet Warrican és Seales alkotott, a világ valaha volt második leggyorsabb (legnagyobb ütési arányt produkáló) 10. kapus társulása lett, ha csak azokat tekintjük, akik legalább 40 futást összehoztak!

A játékrészek közti szünetet teára is kihasználták: Pakisztán előnye ekkor tehát 93 futás volt. Aztán a harmadik negyed bebizonyította, hogy nincs szó csalásról, a pakisztániak nem olyan pályát készítettek, amelyen lehetetlen ütni – egyszerűen csak jól dobtak, a karibiak pedig nem voltak hozzá elég jók. A pakisztáni nyitók, Mohammad Hurairá és Sán Maszúd ugyanis sokáig állta Gudakesh Motie és Jayden Seales próbálkozásait, és egy órányi játék után, 14 játszma alatt 59/0-ra jöttek föl, ami már 150 fölötti csapatelőnnyel volt egyenértékű. Végül a 16. játszma hozta el az első kaput, amikor már Warrican próbálkozott: Hurairá hiába kért videózást az LKE-re, az teljesen egyértelmű volt. Viszont a karibiaknak nem sikerült kihasználniuk ezt az egy megingást, és gyorsan megszerezni a következő kaput: arra körülbelül 4 játszmát kellett várni (ami az eddigiek alapján nem számít kevésnek!) – igaz, közben Maszúd csak úgy mellékesen két hatost is beütött. De a 20. játszmában Bábar Ázam is egy Warrican-LKE áldozata lett, amit nehezen akart elhinni, de a kapitányával történt beszélgetés meggyőzte, hogy ne kérjenek videót – és ez volt a bölcs döntés, mert érvényes kiesés történt. Ellenben a 22. játszmában kikérték a DFR-t, amikor Kámrán Gulám ellen is láb a kapu előttöt ítélt a bíró: és ez is bölcs döntés volt, mármint a kikérés, nem a bíró döntése – mert kiderült, hogy a labda fölément volna! A 24. játszmában Maszúd már az 50-et is átlépte, de még éppen pillanatokkal az előtt, hogy a vezetés 200-ra duzzadt volna, egy nagyot hibázott: elindult futni, majd megtorpant, majd továbbindult – de későn, mert így a mezőnyjátékosoknak volt ideje ledönteni a kaput, ahova tartott. A 31. játszma után aztán véget ért ez az igen eseménydús nap: a bírók ugyanis megmérték a fényt, és az túl gyengének találtatott. Pakisztán eddig 109/3-at teljesített, ami egy 202/3-nak felel meg: jó esélyük van a győzelemre, ezt már most kijelenthetjük.