Továbbra is megállíthatatlan a Desert Vipers

2025. január 18. – Szerző: Krikettgalaxis

Négyből négy: most már így néz ki a Desert Vipers mérlege az idei ILT20-ban, miután a mai első meccsen elsöpörték az Abu Dhabi Knight Riderst is. Érdekesség, hogy a mérkőzés embere a sem futást, sem kaput nem szerző Luke Wood lett – mezőnymunkájáért!

Egy sivatagi vipera (egészen pontosan: szarvasvipera) (illusztráció)

A kép szerzője: Holger Krisp (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0

Egyértelműen a Desert Vipers volt eddig a szezon legfélelmetesebb csapata: eredményük eddig 3-ból 3. Az ADKR viszont eddig csak kétszer játszott: nekik 50%-os a mérlegük, de fontos hozzátenni, hogy az az egyetlen vereségük éppen a viperák ellen történt – vagyis ez a két együttes idén már találkozott egymással.

A Vipers egészen sokat változtatott a kezdő 11-én a múltkori meccshez képest, és még azt is megengedhették maguknak, hogy kapitányukat, Lockie Fergusont pihentessék. Rajta kívül Alí Naszírt, Luke Woodot és David Payne-t is kihagyták, új emberként pedig Dhruv Parásar, Nathan Sowter, Mohammad Ámir és a múltkor csereként beállt Ázam Hán jelent meg, a kapitány pedig Sam Curran lett. A Knight Riders kettőt módosított: Phil Salt és Michael Pepper helyett Csarit Aszalanka és a legutóbbi csereember, Vidzsajakánt Vijászkánt kezdett.

A Vipers az ütést választotta, nyitónak pedig Fáhar Zamánt és az idén eddig meccsről meccsre egyre jobban teljesítő Alex Halest küldték pályára. És Hales ma is folytatta ezt a javuló irányulatot: 4 játszma után 12 dobásból már 22 pontja volt, és bár utána elvesztette maga mellől Zamánt, de Dan Lawrence-szal nagyon jól haladt tovább. Az erőfölényt már 61/1-tal zárták, és bár utána volt egy kis lassulás, de hamarosan 3 újabb Hales-hatos jelezte, hogy ez a visszaesés csak átmeneti: a 10. játszmában már az 50-ese is meglett az ütősnek, a félidő fele így 98/1-gyel zárult. Az áttörést a 12. játszma hozta el, amikor David Willey dobásából elkapták Halest (bár gyanús volt, hogy a labda nem a földről pattant-e föl, de nem) – ám ez az áttörés sem volt nagy jelentőségű, mert Lawrence folytatta a gyors pontszerzést, és az új ember, Sam Curran sem volt rossz. Sőt, Lawrence már 48-nál járt, amikor... amikor Sunil Narine elejtett ellene egy könnyű elkapást – talán a szél zavarta meg? Végül ezen nem sok múlt: a 49 ugyan meglett az ütősnek, de az 50 nem: ugyanebben a játszmában egy igazi favágó technikájú, de mégsem elég erős ütés után a mélységi középpályán elkapták. A pályára ezek után a pakisztáni Ázam Hán érkezett, aki idén eddig adós maradt a jó eredményekkel: ma viszont kihozta a kevés hátralevő időből azt, amit ki lehetett, és 9 dobásból 21-gyel zárta a félidőt, és csak a legutolsó dobás után, egy minden mindegy típusú kifutásból esett ki. A viperák összességében 193-ig jöttek föl, ami a lassú sáv és a lassú külső pálya miatt bőven a könnyen lekergethető kategórián felülinek érződött!

A második félidő egyik nyitó ütőse a csereként behozott Phil Salt volt, ám ő a negyedik labdából máris kiesett. A helyére bejövő 3. rendű Joe Clarke viszont nagyon beindult: az erőfölény végére 19-ből máris 40-e volt, miközben a másik nyitó, Kyle Mayers még csak 12-nél tartott. Utóbbi kiesését a 8. játszma hozta el, és nem is akárhogyan: a mélységi keresztlábra ütött labdát Luke Wood úgy kapta el, hogy a lendülettől ő maga ki is lépett közben a pályáról – de még előtte visszadobta a labdát a levegőbe, és még volt ideje visszatérni és újra elkapni azt. A félidő felénél 80/2 volt az állás, ami kicsit kevésnek tűnt a lilák számára, de azért kevés vesztett kapu adhatott nekik némi reményt. Igen ám, de a 11. játszmában hirtelen megduplázódott a kiesett ütősök száma: előbb Wood egy jóval könnyebb elkapást is végrehajtott, majd a már 55-nél járó Clarke lett kifutás áldozata. Sőt, a 12. játszmában Narine két egymás utáni fejszés söprése két egészen különböző eredménnyel járt: az elsőből hatos lett, de a másik nem ment ki a pályáról, így Wood számára egy harmadik elkapási lehetőséget is felkínált: a mezőnyjátékos pedig élt is vele. És ha ez a miniösszeomlás nem rázta volna meg nagyon a fővárosiakat, hát a 13. játszma már biztosan megrázta: Nathan Sowter két újabb kaput szerzett, amelyek közül a második ismét nem mindennapi volt – és megint Wood volt a főhős! Hasonló történt most is: a lendület kivitte őt a pályáról, de még mielőtt a lába leért volna a kötélen kívül, sikerült visszadobnia a labdát – ezúttal pár méterre levő csapattársához, így végül az eredménylapon nem Wood neve jelent meg, mint elkapó, de leginkább az ő érdeme volt ez az egész. Az ADKR ezzel pedig 98/7-re süllyedt: lényegében a meccs is eldőlt. A 10. rendű Jason Holder azért még bemutatott egy elképesztő 6–4–6–4–4-es sorozatot a 15. játszmában, de ez semmire nem volt elég: az utolsó ember is kiesett a 18. játszmában, így a Desert Vipers sima, 53 futásos győzelemmel erősítette meg első helyét.

És bár Wood sem futást, sem kaput nem szerzett, három és fél elkapásáért mégis őt választották a meccs legjobbjának! Ilyet is ritkán látni. Nagyon ritkán.