Ennyi kellett: máris továbbjutó helyen a rosszul induló Sunrisers

2025. január 19. – Szerző: Krikettgalaxis

Három vereség után múltkor már pályára állt a Sunrisers Eastern Cape, az SA20 tavalyi bajnoka, és legyőzték a Durban’s Super Giantst. A mai meccsen megint ők kerültek össze, és 16 játszmán belül, azaz ismét pluszpontot érően a narancsok nyertek, amivel följöttek a 4. helyre.

Gqeberha belvárosa a városházával (illusztráció)

A kép szerzője: Leo za1 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Mint a bevezetőben írtuk, a SEC legutóbb éppen a DSG ellen szerezte meg idei első győzelmét – csakhogy a borzalmas kezdés miatt e siker ellenére is az utolsó helyen állomásoztak. De a szuperóriások is be voltak ragadva az utolsó előtti helyre, így nagyon nem volt mindegy, itt most ki nyer: hiszen a vesztes biztos, hogy alulról szemlélhette majd a többieket a tabellán.

A hazaiaknak, azaz a Sunrisersnek nem volt oka változtatni a múltkor simán nyerő 11-en – nem is változtattak. Ellenben a durbaniek három helyen is cseréltek: Bryce Parsons, Jason Smith és Chris Woakes helyett Brandon King, Jon-Jon Smuts és Junior Dala játszott. A pénzfeldobást ezúttal a Super Giants nyerte, és az ütést választották.

Így aztán King máris bejött nyitó ütősnek – aztán máris ment le, mert Marco Jansen a 2. dobásból kiejtette. A másik nyitónak, Matthew Breetzkének és a 3. rendű Kane Williamsonnak pedig idő kellett – kellett volna, mire belelendülnek, de nem volt idejük: Breetzke a 3. játszmában a saját kapujára élezte Jansen rövid labdáját, így a játékrész első határeseménye (a 4. játszma végén!) csak 2 kiesés után érkezett el. Az erőfölényt pedig nem bírták ki a vendégek ezzel a két vesztett kapuval: a 6. játszmában Richard Gleeson ráadásul duplázott, mivel Quiton de Kockot és Smutst is elkapták a dobásaiból. A 6. játszma így 18/4-gyel zárult: ez az SA20 történetének valaha volt második legrosszabb erőfölénye lett... A csapatnak annyi öröme lehetett ezek után, hogy a félidő feléig legalább nem vesztettek újabb kaput – igaz, többek között a határnélküliség miatt is csak 37-ig jutottak előre! De az imént említett durbani öröm is szertefoszolhatott a folytatásban, amikor 2 dobás múlva Wiaan Mulder is kiesett... Most jött viszont az utolsó reménységük, Heinrich Klaasen: érdekesség, hogy ő eddigi 208 Húsz20-as játékrészében csak 3-szor ütött 7. vagy későbbi rendben, utoljára körülbelül 6 évvel ezelőtt. De ez a pozíció sem jött be neki, mert 8 ponttal kiesett. Újabb érdekesség, hogy közben a csapat 50-ese a 72. dobásból lett meg: ennél lassabban az SA20-ban még senki sem teljesítette az 50-et. Williamson viszont még mindig kitartott, és ha már a csapat 50-ese szóba került, hát ő lassan már az egyéni 50-es közelébe is eljutott – ám az nem lett meg neki, mivel 44-nél egy magasra felütött labdáját elkapták: 83/8! Ezen a rettenetes eredményen a következő pár, Dala és Navín ul-Hak még szépített egy kicsit – vagyis nem is olyan kicsit, hiszen Ul-Hak az utolsó két játszmában négy 4-est és 1 hatost is összehozott, amivel ma messze csapata második legjobb ütőse lett (10. rendű létére!), másrészt ez az utolsó társulás lett a DSG történetének valaha volt legeredményesebb 9. kapus párja is, 33 közös futással. De a csapat így is csak 115-re jött föl, vagyis bőven volt esélye a címvédőnek, hogy ma is pluszpontot érő győzelmet arasson.

Ehhez a pluszponthoz körülbelül 16 játszma alatt kellett volna lekergetni a célt. Ennek David Bedingham és Zak Crawley állt neki, de utóbbi nem sokat tett hozzá, mert az első játszmában Ul-Hak egy rossz, de mégis hatásos labdából a kapushoz élezésre késztette. Bedingham viszont például a második játszmában három egymás utáni 4-essel jelezte, hogy annyira azért nem rossz ez a pálya, mint az első félidő eredménye alapján hinni lehetett volna. Az 5. játszma igen érdekesre sikerült: volt benne 1, 2, 4, 5 és 6 pontos ütés is – igen, ötpontos, mert Bedinghamet ki akarták futni egy közvetlen rádobással, de nem találták el a kaput, és nem volt ott biztosító mezőnyjátékos, így a túldobás kiment a pályáról... Ennek is köszönhetően az erőfölény 49/1-re végződött, és úgy tűnt, a meccs már most eldőlt, csak a pluszpont még nem. Igaz, aztán a 8. játszmában Keshav Maharaj mai első labdájából LKE-be pörgette Bedinghamet – és ez már valóban érvényes LKE volt. Azért mondjuk ezt, mert a mérkőzés korábbi szakaszaiban az egyik bíró (Stephen Harris) három LKE-t is tévesen adott meg... Szerencsére mindig győzött az igazság a videóbírónak köszönhetően. Viszont ebben az időszakban a Sunrisersnek is meggyűlt a baja a pontszerzéssel, sőt, még egy ütőst gyorsan elvesztettek, így 10 játszma után csak 68/3-ra álltak – de még ez is bőven elégnek tűnt a 4 pont megszerzéséhez. Jordan Hermann viszont ezek után épp a legjobbkor ütött be két 4-est: ennek és a viszonylag sok szimplának (kevés nullásnak) köszönhetően a 14. játszma végére már 93-ig jött föl a csapat. Most kellett volna egy nagy hajrá, hogy mondjuk 2 játszmán belül meglegyen a cél: ezt pedig Aiden Markram is tudta, és nem csak fejben, hanem ki is tudta vitelezni. A 15. játszmában egy 4–6–4-gyel már 109-ig fölsegítette a Sunriserst, aztán a következő játszmában egy 6-ossal le is zárta az egyetlen nyitott kérdést: meglett a pluszpont is nekik.

Ezzel tehát a Durban lesüllyedt az utolsó helyre, míg a kelet-fokföldiek megelőzték még a Capitalst is, és már a 4-edikek.