Banton százasának eredményeként helyet cserélt az MI és a Warriorz
2025. január 19. – Szerző: Krikettgalaxis
Tom Banton volt a mai első ILT20-as összecsapás hőse, aki a második játékrészben mindössze 54 dobásból 100-asig jutott, így csapata, az MI Emirates könnyedén lekergette a Sharjah Warriorz célját. Így az eddigi 2. és 3. helyezett csapat megcserélődött a tabellán.
A kép szerzője: FritzDaCat (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Sardzsa: második. MI: harmadik. Persze egy ilyen szoros tabella esetén ez nem sokat jelentett: a Vipers mögött mind az 5 csapat úgy torlódott össze, hogy csak 2 pont volt a különbség a második és az utolsó között. Ilyen helyzetben, mondanunk sem kell, különösen fontos a győzelem mindenkinek: a Warriorz elléphetett volna a többiektől (hiszen csak nekik volt 4 pontjuk a sok 2 pontossal szemben), míg az MI egy sikerrel le is előzhette volna mai riválisát.
A Warriorz azon kívül, hogy (mivel most ütésre kényszerültek) már a kezdőben végrehajtotta a legutóbbi meccsén is látott cserét, azaz Trevín Metiv helyett Aviska Pranándu kezdett, még két változtatást eszközölt: kimaradt Adil Rashid és Dzsunaid Sziddíkí, akik helyére Ethan D’Souza* és Dilsán Madusanka érkezett. Az MI-nél két módosulás történt, amelyek közül az egyik szintén a múltkor meccs közben végrehajtott csere volt: Kuszal Perérá helyett Dan Mousley kezdett, a másik pedig az, hogy Alláh Mohammad Gazanfar helyére Alzarri Josephet tették be.
A MIE a dobást választotta, nyitó ütősnek pedig Jason Roy és Johnson Charles érkezett a pályára. És mindjárt az első dobás (Akeal Hosein részéről) nagy veszélyt hordozott magában, mert Roy kis híján ráütötte a saját kapujára. A második játszmát pedig már nem is úszta meg az angol, mivel Fazalhak Fárúkí rövid labdája még annál is magasabbra pattant, mint számított rá, így csak a kapushoz sikerült nyesnie. Az új ember, a múltkor taroló Aviska Pranándu hasonlóan kezdett, mint Roy: az első labdából majdnem kiesett (csak őt meg Nicholas Pooran elejtette), viszont a folytatás máshogy sikerült neki: máris belekezdett abba a játékba, amit legutóbb is láttunk tőle, és ami ma is oda vezetett, hogy az 5. és a 6. játszmában is két-két hatost és egy-egy négyest ütött – viszont ezúttal még az erőfölény legvégén, 17 dobásból elért 39 futás után kiesett, így az első hat játszma 57/2-re végződött. Az utána következő emberek viszont nem tudták betölteni azt az űrt, amit most Pranándu hagyott maga után: Róhan Musztafa például 6 ponttal hullott ki egy LKE után, amire pedig még videót is kért, de nem lett igaza – és csak Charles harcolt tovább kitartóan. A félidő fele 81/3-mal érkezett el, ami még mindig nem volt gyenge eredmény, de aztán Luke Wellst is elkapták, mielőtt 20-ig eljutott volna, és bár a 15. játszmában Charlesnak egy hatosból meglett az 50-ese, utána pár dobáson belül Árjan Lákrá, a helyettesítő mezőnyjátékos egyszer elejtette, egyszer meg elkapta őt. Innentől a félidő végéig már akárki is jött be, nem jutott sokáig: viszonylag sok kapu esett a végén, aminek köszönhetően a Warriorz csak 176-ig jutott el (igaz, a pálya lassúnak tűnt), Fárúkí viszont négyes zsákmányig: a dobó már 11 kiejtésnél jár összesítésben, így 5 kapuval áll jobban a torna ranglistájának élén, mint a második helyezettek, akiknek csak 6 van!
A második játékrészről már kevesebbet lehet írni. Először is annyit, hogy Mohammad Vaszím gyorsan beütött egy 4-est és egy 6-ost, utána viszont a 3. játszmában Dilsán Madusanka rövid dobásába rosszul húzott bele, és Charles, a kapus egy szép ugrással elkapta. A másik nyitó ütős egyébként a csereként behozott Kuszal Perérá volt, aki mellé harmadik rendűként Tom Banton állt be. Bár Banton az elején még kereste a helyét a pályán, az első két dobást sem sikerült eltalálnia (pedig akarta), és a 4. játszmában is öt egymás utáni pöttyös labdát mutatott fel, de az 5. játszmától kezdve ráérzett a dolgokra, és elkezdte ontani a pontokat: ő lett a pontontó Banton. Az erőfölény 41/1-gyel zárult, de aztán a 9. játszmában már az első hatos is megjött Bantontól (eddig csak 4-esei voltak), aztán újabb és újabb határok is: a félidő fele már 87/1-gyel érkezett el, és 3 dobás múlva az ütős már az egyéni 50-est is elérte. Mellette pedig Perérá is szépen haladt, igaz, valamivel lassabban, ráadásul a 13. játszmában majdnem ki is esett, csak akkor meg Karím Dzsanat hibázott el egy elkapást. Így viszont a 14. játszmában Perérának is meglett az 50-es, és a csapat győzelme egyre csak közeledett: most már csak az volt izgalmas, hogy Banton el tudja-e érni a 100-ast, hiszen túl kevés pont hiányzott a kergetés végéhez – például a 17. játszma elején volt, hogy 16 futás kellett a győzelemhez, de Bantonnak 13 hiányzott a százhoz. Ezt valószínűleg Perérá is átlátta, és mivel úgy gondolta, nincs veszélyben a meccs, ezért volt, hogy ahelyett, hogy ő is megpróbált volna pontot szerezni, átadta a kezdeményezést társának: így pedig Bantonnak valóban összejött a 100, sőt, végül a 102 is, az MI pedig 9 kapuval nyert.