A csoportkör félidejére a Paarl ugrott föl az élre

2025. január 20. – Szerző: Krikettgalaxis

Ötből negyedik mérkőzését is sikerrel vette a Paarl Royals, akik ezúttal egy alacsony pontösszegű találkozón verték a szezont jól kezdő, de aztán kipukkanó Joburg Super Kingst. Így a csoportkör felének leteltével a rózsaszínek vezetik a tabellát.

A Föld legnagyobb gránittömbjei közé tartozó Paarli-sziklák Paarl közelében (illusztráció)

A kép szerzője: Karen Pagel (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Biztos volt, hogy hacsak el nem marad vagy eredmény nélkül nem végződik ez a 15. meccs is (ahogy az 5-ödiken és a 10-ediken ez megtörtént), akkor a mai két résztvevő közül kerül majd ki a listavezető a csoportkör félidejében. Egyszerűen aki nyert volna, az ugrott volna föl az élre: ennél többet nem igazán lehet, de nem is kell mondani a mai tétről.

A hazaiak két helyen tértek el összeállításukban attól, amit legutóbb láttunk tőlük: Ésán Málinga és Lungi Ngidi helyett Dunit Vellálagé és Bjorn Fortuin került be a csapatba. A vendég sárgák ezzel szemben négyet is változtattak: kimaradt Wihan Lubbe, Evan Jones, David Wiese és Matísa Patirana, míg bekerült Moeen Ali, Sibonelo Makhanya, Hardus Viljoen és Lutho Sipamla – vagyis feltűnően sok pörgetőjük volt, aminek oka egyrészt a sebes dobóik sérülése, másrészt az, hogy a forrónak érződő (bár valójában csak 29 fokos), száraz, napos, de kissé szeles időben nem is lehetett olyan kedvezőtlen a pálya a lassú dobók számára.

A pénzfeldobást a Royals nyerte, és a dobást választották. És valóban: ők is egy pörgetővel, Fortuinnal kezdtek, aki ráadásul a 3. játszmában eredményes is volt, amikor eltalálta Devon Conway középső és láb-karójának tetejét. Ahogy ez előtt a kiesés előtt, úgy utána is folytatódott viszont a játszmánként egy négyes az ütősök részéről – de folytatódott Fortuin sikere is, ugyanis az 5. játszma végén a másik nyitót, Faf du Plessis-t is búcsúztatta. A 33/2 ekkor sem nézett ki túl szépen a vendégek számára, de miután a következő játszmát Mudzsíb ur-Rahmán szűzre dobta egy újabb kapuval (Leus de Plooy kéz-karóját eltalálva), a 33/3-as erőfölény már kifejezetten gyengének érződött. A következő játszma két angol és egy további angliai játékos csatáját hozta, és az egyik angol került ki belőle győztesen: konkrétabban megfogalmazva Joe Root dobott Jonny Bairstow-nak és Moeen Alinak, és Ali kiesett közben. Az igencsak akadozó ütőjáték pedig a folytatásban sem javult fel: a félidő feléig sem érkezett újabb határ, így akkor az állás 51/4 volt, és egészen a 13. játszma végéig kellett várni, mire a már régóta bent levő Makhanya végre egy hatost is bemutatott. De ezzel sem sokra mentek, mert pár labda múlva, egy kisebb Bairstow-ütés után Makhanya futni indult, de társa visszaküldte – viszont későn, és közben kifutották az afrikait. Bairstow szívós volt ugyan, de lényegében csak szimplákkal jött – igaz, azokból sokkal, így például 26 dobás után 26 pontja volt – határ nélkül! Az első négyest ezek után ütötte be, majd Donovan Ferreira is hozott két egymás utáni hatost – amitől Bairstow is kedvet kapott, és a 19. játszmában ő is kizúdított 3 labdát a pályáról 18 pontért. Igaz, aztán az utolsó játszmában David Miller egy szemet gyönyörködtető vetődéses elkapással kiejtette őt, de a végére a csapat már följött 146-ig: nem sok, de a rossz kezdés után azért szép.

A második félidőt Root és a nagy reményű fiatal ütős, Lhuan-dre Pretorius kezdte – utóbbi mindjárt egy négyessel az első dobásból és három egymást követő 4-essel a következő játszmában – majd egy hatossal és egy kieséssel a következőben: Viljoen labdáját ütötte föl túl magasra, így az még a kötélen belül lehullott, ahol elkapták. Hamarosan Root is hasonlóan járt, csak őt közelebb kapták el, de a 6. játszma végére így is 49 pontig eljutott a Paarl. Ekkor Rubin Hermann és Mitchell van Buuren volt bent, akik a következő játszmákat nagyon kevés nullással, de nem túl sok ponttal hozták le: ez egy ilyen meccs volt. Még a 9. játszmában Hermann is kiesett, így a félidő fele 82/3-mal érkezett el: egy nagyon nagy gyorsítással akár még a pluszpontos győzelem is meglehetett volna a Royalsnak. Ám ők szemmel láthatóan nem gondoltak erre: inkább legyen csak meg a sima győzelem, hiszen még az sem volt biztos. Így hát ugyanaz a furcsa játék folytatódott, nagyon kevés határral, de magabiztos lépegetéssel: kivitelezője Van Buuren és Miller volt. Haladásukat a 14. játszma utolsó labdája törte meg majdnem, ami egy érdekes jelenetet hozott: a bíró nem adta a meg a kapuselkapást, amiért a Joburg apellált, ezért kikérték a videózást és a hangelemzést: utóbbi pedig ki is mutatott egy kis tüskét – ám mint kiderült, abban a pillanatban a képfelvételeken a labda és az ütő között szemmel látható rés volt! Így, bár nem derült ki, hogy mi volt az a hang, de végül maradt a neski ítélet. A meccs végül egészen a 20. játszmáig elhúzódott annak ellenére, hogy sosem volt magas a szükséges pontarány – de a Royals ezúttal egy biztos, ami biztos típusú játékot mutatott be, és ez elhozta nekik a várt eredményt. Vagyis azt, hogy ők jöttek föl az első helyre.