Ilyen is van? Kikapott a Vipers!
2025. január 20. – Szerző: Krikettgalaxis
Négy egymás utáni győzelem után elszenvedte első vereségét a már-már bajnokesélyesnek kikiáltott Desert Vipers az ILT20-ban, ráadásul nem is akárkiktől, hanem az eddig utolsó helyen álló Dubai Capitalstől! Persze a DV első helyét így sem veszélyezteti semmi (egyelőre), de a DC két hellyel előrébb lépett.
Dubaj látképe éjjel (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Első az utolsó ellen: előre lefutott? Sokszor igen, de az ILT20-ban soha. Még akkor sem, ha a viperák eddigi összes mérkőzésüket úgy nyerték meg, hogy még csak izgulniuk sem kellett igazán, és még akkor sem, ha látjuk, hogy a Capitals eddig négyből hármat elvesztett – méghozzá sorozatban az utolsó három találkozójukat. Hiszen pont ilyenkor várható a legnagyobb küzdés a dubajiaktól, nem?
Ráadásul ez a DC egész más DC volt, mint például legutóbb: öt helyen kicserélődött ugyanis az akkori kezdőcsapat! Nem lépett pályára a kezdéskor Ben Dunk, Brandon McMullen, Scott Kuggeleijn, Olly Stone és Farhán Hán sem, viszont Zahír Hán, a tornaújonc Hálid Sáh, Nadzsíbulláh Zadrán, Dusmanta Csamíra és Obed McCoy igen. Valószínűleg nem gyengült viszont a Vipers sem azzal, hogy a múltkor pihentetett kapitányuk, Lockie Ferguson visszatért, amúgy az idén először játszó Alí Naszírral egyetemben, méghozzá Dhruv Parásar és Nathan Sowter helyére.
A pénzfeldobást a Capitals nyerte, és a dobást választották, így ütni Fáhar Zamán és Alex Hales érkezett a pályára. Zamán az első játszmában egy 4-essel, a másodikban egy 6-ossal jelezte szándékait, de szinte rögtön utána Csamíra meg tudta téveszteni egy lassabb labdával, amit az ütős nem talált el, így az utat talált magának a kapuba: Zamán szinte le sem akart menni a pályáról, annyira nem hitte el, hogy ez megtörtént vele... A helyére érkező Dan Lawrence viszont nem játszott rosszabbul, mint ő, és Halesszel egy egész jó kis társulást alkottak, ami ha nem is szélsebesen száguldva, de megfelelő sebességgel haladt. A 4. játszmában Hales egy akkora hatost is beütött, hogy az valahova a nézőtér legfelső részébe zuhant, onnan pedig nem volt, aki lehozza: inkább hoztak egy új labdát. Az erőfölény 48/1-re végződött, és amikor a 10. játszma felénél 73/1-re állt a csapat, azt lehetett hinni, ez jó alap lesz a gyorsításra, és még valami igen szép eredmény is összejöhet belőle. Ez azonban a legkevésbé sem történt meg. Előbb Heider Alí dobásából kapták el Halest, majd a következő játszmában beszállt a dobójátékba Gulbadín Naib is, aki pedig Lawrence-t búcsúztatta. Az egyik friss ember, Sam Curran a 12. játszma elején csak alig menekült meg a leveréstől: egy hajtási kísérletben még az egyensúlyát is elvesztette, de végül épp időben letette a lábát a vonal mögött. Nem úszta viszont meg azt, ami 3 labdával később jött: egy hasonló eset történt, csak most annyira széles volt a labda, hogy még a bíró is szélest ítélt – de mint tudjuk, az nem akadálya az érvényes leverésnek! Curran megint kibillent az egyensúlyából, és bár a kapus is ügyetlenkedett egy kicsit, de most ő volt a gyorsabb. Sherfane Rutherfordtól ezek után még láttunk három hatost is (ami ezen a meccsen, ahol ilyen nehéz a pontszerzés, különösen sokat ér), illetve jött egy Ázam Hántól és Vanindu Haszarangától is, de az ütősök egyike sem maradt meg tartósan a pályán, mindenki alacsony pontszámmal kiesett (Zahír Hán például kettőt ejtett ki a 17. játszmában), így a viperák csak 139-ig tudtak elvergődni a végére. Kevés, kevés, de a pálya nehéz volt, így egy kis esély mégis volt rá, hogy megvédjék.
A második játékrészre csereként behozott Ben Dunk aztán azonnal rácáfolt erre a pályanehézséget illető állításra: két négyessel kezdte a kergetést. Ám Ferguson kapitány ezt nem hagyta annyiban: a 2. játszmában kétszer is lecsapott. Először Dunk csak a rövid középpályáshoz pöckölte a dobását (érdekesség, hogy Ferguson egy pillanatra megtorpant a nekifutása közben), másodszor pedig Hálid Sáh kapujába talált be: valószínűleg annak köszönhetően, hogy 144 km/h-s bombája túl gyors volt az ütősnek. A meccs nyílttá és izgalmassá vált! Hát még akkor milyen izgalmas lehetett volna, ha a következő játszma végén Alí Naszír nem ejti el az elkapást a rövid ferde lábon Naib ellen! De elejtette, így Naib új lendületet nyert. Igaz, társát, Shai Hope-ot elvesztette a 6. játszmában, amikor ő maga nem próbált meg egy második futást, amikor befejezték a szimplát, Hope viszont elindult, és későn fordult vissza... Az erőfölény így 47/3-ra végződött, de a 7. játszmában Naib három hatost is beütött, amivel nagyon kibillentette a győzelmivalószínűség-mutatót! Igaz, közben egyszer a bíró kiküldte őt LKE miatt, de a videózás megmentette, mert kiderült, hogy a labda mellément volna... A félidő fele így 85/3-mal érkezett el (az utolsó dobásból meglett Naib 50-ese is), és mivel közben Sikandar Raza is szorgosan gyűjtögette az apró pontokat, majd a 23. vele szembeni dobásból ő is szerzett végre egy határt, a 14. játszma végére 108/3-ig jöttek föl. Bár ezek után Razát elkapta a kapus, de Gulbadín Naib tarsolyában még mindig volt pár tartalék hatos, így honfitársával, Nadzsíbulláh Zadránnal már ők ketten elvezették a célig a Capitalst: már régóta egyáltalán nem forgott veszélyben a győzelmük.
A DV tehát először kapott ki, de így is magabiztosan áll az első helyen, míg a Dubaj föllépett a 4. helyre.
