A végét nyomta meg a Dubaj, és ez elég volt
2025. január 23. – Szerző: Krikettgalaxis
Szinte végig teljesen kiegyenlítetten zajlott a mai ILT20-as összecsapás a Dubai Capitals és a Gulf Giants között, csak az utolsó 3 játszmában lépett el nagyon a hazai DC – annyira, hogy így végül sima győzelmet arattak.
Dubaj látképe éjjel (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Sosincs pozitív hozadéka egy vereségnek, de most aztán főleg olyan helyzet volt, amikor egyik csapat sem kívánta a háta közepére sem, hogy kikapjon. Ha a Gulf Giantsszel történt volna meg ez, akkor ők maradtak volna az egyetlen 2 pontos csapat a tabellán, úgy, hogy most már nem mondhatták volna el magukról, hogy kevesebbet játszottak, mint a többiek, ha pedig a Dubai Capitals kapott volna ki, akkor ők lettek volna a 4 pontosok közül az egyetlen, akik már 6-ot játszottak, miközben a többiek csak 5-öt: azaz látványosan lépéshátrányba kerültek volna. Már csak ezekért is nagy csatát ígért ez a találkozó.
A GG három dobót hagyott ki a legutóbbi kezdőjéből: Vahídulláh Zadránt, Uzair Hánt és Tymal Millst, helyükre pedig Dominic Drakest, Tom Alsopot és Mohammad Zuhebet tették be – Alsop még soha nem játszott az ILT20-ban, a másik kettő pedig legutóbb tavaly év elején. Ezzel szemben a dubajiak, akik ma a dobást választották pont ugyanazt a 11-et küldték pályára, mint utolsó meccsükön.
A két nyitó ütős James Vince és Ibráhim Zadrán volt, ők pedig igen különbözően kezdtek. Vince-től már az elejétől jöttek a négyesek, és neki már 20 futása volt, amikor Zadránt 3-mal elkapták egy rosszul időzített emelés után, a 3. játszma végefelé. Az ütőjáték a folytatásban is megmaradt olyan közepeske: nem lassult, de nem is gyorsított, viszont még a 6. játszmában a kapus egy igen nehéz, egykezes elkapással búcsúztatta Vince-t is, így az erőfölény 41/2-re végződött. Ezt még valószínűleg el tudták fogadni a narancsok, de az már valószínűleg kellemetlenebbül érintette őket, hogy mostantól a félidő feléig már csak egyetlen négyesre futotta tőlük, a többi mind nullás, szimpla vagy dupla volt (és egy TÉM) – ráadásul a 4. rendű Alsop kapuját az ütős 2 futása után eltalálta Zahír Hán, így 10 játszma után 67/3 volt az állás. Ám ez után a kiesés után (ami még a 7. játszmában volt) a Cox és Gerhard Erasmus által alkotott társulás megszilárdult, sőt, ahogy telt az idő, még gyorsított is (a 13. játszmában már egy hatost is láttunk Erasmus részéről), így a csapat a 15. játszma 5. dobására már Nelsonnál, azaz 111-nél járt – de ekkor (mikor máskor?) Gulbadín Naib kiejtette a 29-nél járó Erasmust. Ez viszont nem törte meg a még mindig bent levő Cox lendületét: a következő játszmában már az 50-esét is megszerezte, a 19-edikben pedig egy egymás utáni 4-est és 6-ost is bemutatott (ami ezen a meccsen feltűnő ritkaság volt). Végül Shimron Hetmyernek köszönhetően a legvégén a csapat még a 150-et is átlépte: egészen pontosan 153-ig menetelt.
Viszont amint láttuk, a pálya kissé lassú volt, így nem tűnt egyértelműnek, hogy ezt a pontszámot könnyű lesz lekergetni. A csereember Ben Dunk és nyitó párja, Shai Hope éppen hasonlóan kezdett, mint az első félidő nyitói: pár négyessel és összességében közepes haladással 25-ig jutottak el, amikor Dunk kiesésével felbomlottak. Viszont az erőfölény végére csak 32/1-et teljesített a csapat, ami elmaradt a várakozásuktól: itt sürgős gyorsításra lett volna szükségük! Ezzel a 3. rendű Hálid Sáh kezdett kísérletezni, de egy hatos után a következő már nem jött össze neki: rossz időzítése miatt nem tudott bele elég távolságot vinni, és a zárt hosszún elkapták. A következő ütős, Gulbadín Naib viszonylag sok nullással, egyetlen szimplával – viszont 4 négyessel folytatta, azonban a játékrész első felének utolsó labdájából LKE-t ítéltek ellene, amire hiába kért videót, a kaputalálat bíró szava lett, úgyhogy neki mára ennyi volt – a csapatnak pedig 60/3. Hope, a nyitó viszont még mindig ott volt, és küzdött, küzdött, két hatost is beütött még ezek után, így a csapat a 15. játszmában átlépte a 100 futást is. Érdekes módon azonban az eddigi legjobb ember, Hope kiesése hozta el a javulást a Capitals játékában: amikor ugyanis a karibi ütős 47-tel búcsúzott a 17. játszma elején, a helyére bejött Daszun Sánaka, aki az eddigieket látva egészen elképesztő, hogy mit művelt: az első három vele szembeni (érvényes) labdát például két 4-esre és egy 6-osra ütötte, majd a 19-edik játszmát egy 6–6–4–1-gyel kezdte – és máris itt volt a vége, 8 megmaradó dobással a DC beért a célba!
