A Thunder lesz a Hurricanes ellenfele a BBL-döntőben
2025. január 24. – Szerző: Krikettgalaxis
Több mint 4 év után először győzte le a Sydney Thunder a legnagyobb riválist, a Sixerst, és pont a legjobbkor: a második elődöntőben! Ez azt jelenti, hogy hétfőn vagy egy olyan csapat lesz bajnok, aki még soha (a Hobart), vagy egy olyan, amelyik utoljára már 9 éve (a Thunder).
Sydney-i látkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A Sydney Sixersnek jó tabellahelyezése okán megadatott, hogy egyszer még hibázhasson. Nos, ez a hibázás az első elődöntőben megtörtént, így most már ők sem engedhették meg maguknak: ezen a találkozón már vagy továbbjut valaki, vagy szomorúan ballaghat haza. Az a haza
pedig, bármelyik csapat is lett volna ez a ballagó, nem esne messze: hiszen a két sydney-i klub akasztotta ma össze az agancsait: vagyis bepótoltuk a múltkor csak 31 labda hosszúságúra sikerült Zúzást – csak éppen kicsit más téttel!
Összeállításukban nem voltak éppenséggel kísérletezőnek mondhatók a csapatok: a Thunder egyetlen változtatása kényszerűségből történt, hiszen Oliver Davies összeszedett egy combsérülést, így helyette a december vége óta (szintén sérülés miatt) nem játszó Jason Sanghát hívták be – a Sixers pedig teljesen változatlan volt. Csak annyi volt náluk a furcsaság, hogy egyrészt elvesztették a pénzfeldobást (az egész szezonban most másodszor), és így ütésre kényszerültek, másrészt az, hogy két nyitó ütősük most Kurtis Patterson és Jack Edwards volt.
A dobást viszont a múltkor 5-ös zsákmányig jutó Nathan McAndrew kezdte, aki ezúttal csak
a második játszmájában, azaz a harmadikban tudott kaput szerezni: ekkor Edwardst kapták el a dobásából. De a másik nyitó dobó, Wes Agar sem tétlenkedett: előbb lehozott egy rendkívül takarékos játszmát, majd végzett Pattersonnal, így a rózsaszínek kezdése nem sikerült valami fényesre: az erőfölény 23/2-re végződött. Most Moisés Henriques és Josh Philippe próbálkozott túljárni a dobók eszén, de inkább fordítva történt: három határmentes játszma után sikerült csak Philippe-nek végre egy négyes (sőt, kettő is egymás után) – de a következő dobásból egy érdekes jelenettel ő is kiesett. Először is Henriques véletlenül visszaütötte a labdát a dobónak, Tanveer Sanghának, aki azonban meglepettségében elejtette az elkapási próbálkozást – a beleérése után azonban a labda eltalálta az inaktív kaput, ahol Philippe már kívül volt a vonalon, így ez kifutásnak számított! A zöldek kiváló dobójátéka pedig ezek után is folytatódott, így a félidő fele 62/3-mal érkezett el. A 12. játszmában egy Hugh Weibgen által elejtett elkapásnak (is) köszönhetően már úgy tűnt, elkezd visszakapaszkodni a Sixers, de a következő játszmára megjött Tom Andrews, és első dobásából kiejtette a már 29-nél tartó Henriquest, 76/4-re változtatva az állást – ekkor a felmikrofonozott Thunder-kapustól, Sam Billingstől hallani lehetett, hogy azt mondja: 80/6! És valóban, két labda múlva ehhez még közelebb kerültek a zöldek: az új ember, Lachlan Shaw kacsával esett ki, így megvolt a 76/5. De a hatodik nem lett meg 80-nál vagy korábban: újabb szimplák gyűltek, a Sixers elhaladt a 80 mellett, majd Jordan Silk a 15. játszmában a félidő első hatosát is megszerezte. A választható erőfölény (16–17. játszma) még közepesen sikerült az ütősöknek, de utána Ben Dwarshuis egy játszma alatt újabb 19 futást kaszált be – csak hogy aztán a következő, megtévesztő lassabb dobásból kiessen (most Weibgen javította a hibáját, és egy szép elkapást mutatott be). Ezek után már viszonylag jól vissza sikerült fogni a többieket, így a rózsaszínek csupán 151-ig tudtak felkapaszkodni.
A Thunder a második félidő elején villámrajtot vett: Jason Sangha és David Warner 14 dobásból 29-et ütött össze, miközben Warner átvette a vezetést az idei BBL összesített ütősranglistáján is – csakhogy pár pillanattal utána már egy felütött labdáját elkapták. Ezáltal pedig a villámrajtnak is annyi lett: az erőfölény csak
35/1-gyel zárult (ami persze még mindig sokkal jobb, mint a Sixersé volt). Azt nem mondhatjuk, hogy ezek után megtorpantak volna a zöldek, de egy kicsit azért meginogtak: előbb a 30 pontos Sanghát kapták el a mélységi középpályán, miután nem tudott elég magasságot vinni a fejszés söprésébe, majd, miután Matthew Gilkesnek a 9. játszmában kétszer egymás után is összejött egy dupla, megpróbálkozott vele harmadszor is: ám az nem sikerült, és kifutották. Ezt az esetet videózni is kellett, mert kérdéses volt, vajon nem Edwards üres keze verte-e le a pálcákat – végül a bíró úgy ítélte meg, hogy nem, hanem a labda, de azért maradtak kérdőjelek néhány szurkolóban ezen ítéletet látván. Sőt, a félidő felénél tartott ivószünetben Warner kapitány is bejött beszélni valamit a bírókkal – persze az ítéletet már nem lehetett visszavonni. Ekkor egyébként így is 79/3 volt az állás, vagyis a cél több mint felét már teljesítette a Thunder, és Billings hamarosan az egyre csak nyúló határínségnek is véget vetett egy hatossal. De azért a Sixers csak szorongatott-szorongatott, Weibgent is kidobták a 13. játszmában, de a nyomás csak nem nőtt nagyon a kergetőkön: Billingstől vagy Chris Greentől mindig időben becsúszott annyi pont, néha egy négyes, amivel teljesen kezelhető maradt számukra a szükséges pontarány. Az utolsó 3 játszmára már csak 23 futás hiányzott, és a választható erőfölényt még csak most kérték ki: innen már nem lehetett semmi gond a Thundernek. Vagy mégis? Ezek után ugyanis csak két szimpla jött, majd Hayden Kerr kidobta George Gartont, aztán egy kifutásra is volt esély – az viszont kimaradt! Így viszont Billings és McAndrew már néhány határütéssel mégiscsak könnyedén lezárta a meccset a zöldeknek, még 7 dobás meg is maradt nekik: hétfőn tehát Hurricanes–Thunder döntő lesz!
