Fordított előjellel ismétlődött meg a múltkori MI–ADKR
2025. január 24. – Szerző: Krikettgalaxis
A mérkőzés menete és a végső pontszámok is kicsit hasonlóan alakultak most, mint a 3 nappal ezelőtti Abu Dhabi Knight Riders–MI Emirates találkozón, csak egy hatalmas különbség volt: ezúttal a Knight Riders volt az, amelyik nagy különbséggel megvédte az első félidei eredményét, bezsebelve a 2 pontot.
Abu-Dzabi látképe (illusztráció)A kép szerzője: FritzDaCat (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Három nappal ezelőtt az MI Emirates, Romario Shepherdnek szinte egy személyben köszönhetően, könnyedén verte a Knight Riderst. Most újra összekerült a két együttes, ráadásul ugyanazon a pályán: vajon mennyiben várható más? Ha csak egy embernyi volt a különbség múltkor, az simán eltűnhet mostanra – remélték a lilák, akik egy esetleges mai győzelemmel pontszámban akár utol is érhették volna az MI-t.
Kissé érdekes volt, hogy múltkor az ADKR a dobást választotta, és úgy kapott ki – most mégis a pénzfeldobást megnyerő MI ugyancsak emellett döntött. Kapitányuk, Nicholas Pooran ugyanis úgy vélte, ezúttal sokkal zöldebb, füvesebb a sávtalaj. A csapatukon egyébként ahhoz képest semmit nem változtattak, amelyik 11-gyel múltkor, a csere kihasználása után befejezték a mérkőzést, és a Knight Riders is végrehajtotta a múltkori cseréjét, valamint még kettőt: Joe Clarke-ot és Laurie Evanst is kihagyták, akik helyére Csarit Aszalanka és az ILT20-as újonc Roston Chase érkezett – így aztán nem kevesebb mint 10 karib-térségi játékos volt a pályán az induláskor!
A két nyitó ütős között is volt egy karibi: Kyle Mayers, kiegészülve Andries Gousszal, ők pedig az első 3 játszmát szépen lassan ugyan, de lehozták együtt – majd abban a pillanatban, amint kialakult az első karibi–karibi párharc, annak máris kapu lett a vége: Alzarri Joseph dobta ki egy jorkival Mayerst. És igaz, hogy a következő ütős már egy angol volt, Michael Pepper, de Joseph őt sem kímélte, és őt is az első labdából kiejtette. Csarit Aszalanka aztán túlélte a mesterhármasért dobott labdát, sőt, ő és Gous már az erőfölény végéig is kihúzta: ekkor 39/2 volt az állás. Sőt, még tovább is bírták: a 8. játszmáig, amikor is először láttunk ma pörgetett dobásokat, méghozzá Vakár Szalámhíl részéről – viszont mielőtt Gous ebben a játszmában kiesett, előtte még 12 futással megkínálták a dobót, ami az eddigiek után kifejezetten soknak számított. Meg nem csak az eddigiek után, hanem a következő előtt is – a 9. játszmában ugyanis megint csak 3 szimpla jött össze, így a 10. játszmában létfontosságú volt az a hatos, amit Aszalanka összehozott, a félidő felére 71/3-ra emelve a csapatát. De Aszalanka ezek után már csak néhány szimplát és egy négyest ütött, majd Zahúr Hán addig ismételgette ma a lassabb labdákat, amíg az egyik eredményre nem vezetett ellene. Alísan Sarafu és Chase, a következő pár viszont sebességet váltott, méghozzá fölfelé: számolatlanul mutatták be a határeseményeket, és az is csak egy pillanatra akasztotta meg őket, amikor a bíró a 16. játszmában LKE miatt kiküldte Sarafut: bár egyértelműnek tűnt az eset, azért csak kikérték rá a videót, de hogy maga az ütős is mennyire nem bízott az igazában, azt az is mutatta, hogy már el is indult lefelé a pályáról – amikor kiderült, hogy a labda egy hajszállal a láb-karók vonalán kívül pattant! Így aztán Sarafu folytatta, és a 18. játszma elején már az 50-es is meglett neki – majd a játszma végén egy kissé meglepő húzást láttunk az ADKR-től: visszavonultatták Chase-t (vagy saját önszántából vonult vissza), hogy átadja a helyét Andre Russellnek, akitől magasabb ütési arányt vártak – miközben egyébként Chase-é is 150 fölött volt. A magas arány meg is jött Russelltől, de csak egy dobás erejéig: az első vele szembeni labdát ugyanis valóban hatosra ütötte, de a következőből Kieron Pollard egy látványos vetődéssel, centikkel a föld fölött elkapta őt. De azért, ha már ennyi karibi nevet megemlítettünk, hát említsük meg még Jason Holderét is, aki a végén még egy igen gyors 22-t is hozzátett a pontszámhoz, így a lilák 182-vel végeztek: ez már szép!
A nagy feladatnak, a kergetésnek a csereként behozott Kuszal Perérá, valamint Mohammad Vaszím állt neki, és amikor 8 labda után már 15-ön álltak, kezdhettek hinni. De amikor meg a következő 5 dobásból előbb Perérá, aztán az új ember, Tom Banton is kiesett, miután mindketten csak rosszul tudtak belepiszkálni egy-egy labdába, és elkapták őket, akkor már az Abu-Dzabi érezhette magát jobban. Döntő szakasz következett, méghozzá egy ilyen helyzeteket döntésre vinni képes ütőssel, Nicholas Poorannel – aki viszont ma nagy csalódás volt a kék szurkolóknak, ugyanis csak az 5. labdából tudott összekaparni egyetlen pontot, majd egy újabb nullás jött tőle, végül türelmetlenné vált, favágó próbálkozása viszont magasra fölszállt a levegőbe, így a mezőnyjátékos könnyedén alá tudott helyezkedni. A hatodik játszmában pedig, pont, amikor Vaszím két hatost is beütött Mayersszel szemben, a harmadik labdát már elhibázta az ütős (pedig ha hagyta volna, valószínűleg széleset ítélt volna a bíró...), rosszul ért bele, és elkapták: az erőfölény 39/4 lett. Most állt viszont össze a Dan Mousley és Kieron Pollard alkotta pár, akik huzamosabban is meg tudtak maradni a pályán, ám például határt csak egyet szereztek a félidő feléig, így az állás akkor 65/4 volt, a szükséges pontarány pedig 11,8: sürgős gyorsítás kellett volna, ha az Emirates még valamit ki akart hozni ebből a meccsből! Ezt azonban nem igazán tudták megtenni, annak ellenére sem, hogy például a 12. játszmában egy mezőnyhiba miatt egy 5-pontos ütést is láttunk: a cél egyre távolabbinak látszott, ráadásul aztán a 14. játszmát Sunil Narine úgy dobta le, hogy abban csak 1 futás született – innen már hiába ütött be a 17. játszmában Pollard négy határt, megszerezve az 50-esét is, nem volt visszaút. Az MI csak 140-et tudott összeszedni a végére, vagyis látszik, hogy igen messze jártak a céltól – az NFA-juk is szépen leromlott, igaz, annyira azért nem, hogy lecsúsztak volna a második helyről. De már sokkal szorosabb lett a tabella a 6-pontos csapatok között, akik közé ezennel felzárkózott az ADKR is.
