Pakisztán a saját vermébe esik bele?
2025. január 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Elképesztő jeleneteket hozott a második multáni teszt első napja. A szélsőségesen pörgetőbarátra kialakított talajon 20 ütős esett ki, és bár Pakisztán nyilván úgy tervezte, hogy a körülmények majd nekik kedveznek inkább, végül a Karib-térség alakított ki egy pici előnyt a második játékrész végére.
Piros krikettlabda (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A krikett szépségei közé tartozik, hogy időnként még a legtapasztaltabb szakértők sem tudják megmondani egy dobósávról, hogy hogyan fog viselkedni, hiába nézegetik előtte közelről. De az is gyönyörű ebben a sportban (mi nem???), hogy vannak olyan pályák, amikről becsukott szemmel, több ezer kilométer távolságból is tudni lehet, milyen lesz. A multáni ebbe az utóbbi kategóriába tartozik manapság. Senki számára nem titok, hogy az első pillanattól kezdve föl fog töredezni, és a pörgető dobók úgy fogják rajta élvezni az életet, mint más alkalmakkor ritkán. Akár a pénzfeldobás is döntő lehet, hiszen az idő elteltével csak romlani fog a helyzet az ütősök számára – de ha már az első játékrész is rövid lesz a sok kiesés miatt, akkor persze ez kevésbé számít.
Az tehát nem volt kérdés, hogy milyen lesz a talaj. Az sem igazán, hogy milyen lesz Pakisztán: ők már többször is megmutatták itt magukat, sokat gyakoroltak rajta, valószínűleg még jobbak nem tudnak lenni, mint múltkor. Az viszont valóban érdekes rejtély volt, hogy a Karib-térség mennyire tudott felkészülni az első meccs tapasztalatai alapján! Valamennyi tanulságot biztosan levontak belőle – ez pedig jóval izgalmasabbá tette ezt a tesztet, mint az előzőt. Ráadásul most már az is teljesen egyértelmű volt, hogy milyen eredmény mit jelent a tesztvébé szempontjából: egy karibi győzelem azt hozná, hogy ők lesznek a 8. helyen, Pakisztánt pedig leszorítják az utolsóra, míg minden más eredmény esetén Pakisztán még Bangladest is megelőzve a 7. lenne, a Karib-térség pedig az utolsó.
Ami az összeállításokat illeti: a vendégek számára jelentős veszteség volt, hogy egy kisebb lábsérülés miatt Jayden Sealesnek ki kellett hagynia a meccset: igaz, hogy ő sebes dobó, de a múltkori meccs elején még nagyon nagy hasznát tudták venni neki is. Rajta kívül Keacy Catry is kimaradt, a két új játékos pedig Kemar Roach és a tesztújonc Amir Jangoo volt. És Pakisztán is avatott egy újoncot, ráadásul ő még újoncabb volt, mint Jangoo, mert más formátumban sem volt még válogatott: Kásif Alíról, a közepes sebességű dobóról van szó, aki Hurram Sahzád helyét vette át.
A pénzfeldobást a vendégek nyerték, és mi sem természetesebb: az ütést választották, így Kraigg Brathwaite és Mikyle Louis jött ki középre, a dobást pedig (mi sem természetesebb?) máris egy pörgető, név szerint Szádzsid Hán kezdte Kásif Alíval. Utóbbi bemutatkozása pedig igen szépen sikerült: bár első labdája éppenséggel rossznak lett minősítve túllépés miatt, de már ebben a játszmában meg is szerezte első kapuját: tipikus tesztkiesés volt, kapushoz élezéssel, Louis részéről. De nem kellett sokat várni Hán első kiejtésére sem: ez a következő játszmában érkezett el, mégpedig egy olyan labdából, ami nem is térült ki (tehát nem lehet a talajra fogni): a nulla pontos Jangoo esett ki így LKE-vel, amire hiába kért videót, egyértelmű volt. A talajról egyelőre az látszott, hogy ha kell, azért térít, de nem látványosan. Ennek ellenére a karibi ütősök továbbra is csak szenvedtek, és kisebb csodának számított, hogy Brathwaite és Kavem Hodge a 9. játszma végéig is eljutottak. Ugyanis ami ezek után jött, az talán még azokat is meglepte, akik fel voltak készülve arra, hogy záporozni fognak ma a kapuk: a 10. játszmában egy bíró szavás LKE-vel Brathwaite esett ki, a következőben Alick Athanaze egy még egyértelműbb láb a kapu előtt áldozata lett, majd a 12. játszmát Naumán Alí egy mesterhármassal kezdte: a Karib-térség 38/7-re zuhant! Alí egyébként ezzel az első pakisztáni lassú dobó lett, aki valaha mesterhármast szerzett egy teszten, és 38 éves korával a világ második legidősebb játékosává vált, aki képes volt erre: csak Rangana Hérat előzi meg, aki 29 nappal idősebb volt azon a bizonyos 2016-os meccsen... Most már tehát úgy nézett ki, itt valami nagy rekordok fognak dőlni, a Karib-térség akár pillanatokon belül el is fogyhat, és ki tudja, talán már holnap véget érhet a teszt. De aztán újabb kapu nem született, mire karibiak átlépték valaha volt legrosszabb pontszámukat, a 47-et, 2004-ből – viszont nem sokkal, csak 7 futással lépték azt túl, mire a ma először dobni küldött Abrár Ahmed is eredményes volt: ő a már 21-nél (nem kevés!) járó Hodge-dzsal végzett. A 9. és 10. rendű Gudakesh Motie és Kemar Roach azonban még ettől a helyzettől sem illetődött meg, és társulásuk meglepően sokáig bent maradt a pályán. Igaz, a 20. játszmában volt egy eset, amikor Pakisztán LKE-ért apellált, a bíró viszont nem adta meg, ők pedig nem kértek videót – pedig igazuk lett volna! Talán fölöslegesnek gondolták húzni az időt, mert arra számítottak, hogy most már úgyis csak percek kérdése, és lezárják a félidőt? Hát ha így gondolták, nagyon hibásan gondolták! A két ütős ugyanis egészen a 28. játszmáig kibírta, amikorra a csapatnak már közel 100 pontja is összejött: ekkor esett ki Naumán Alí ötös zsákmányát jelentően a 25 pontos Roach, szintén egy LKE-ből. De ez még csak a 9. kapu volt, nem a tizedik. Most Motie és az utolsó ember, Jomel Warrican kezdett szívós játékba, és kihasználva, hogy a helyzet miatt fél órával elhalasztották az ebédszünetet, megállás nélkül ütöttek. Warrican még két hatost (!) is bemutatott, Motie a 40. játszmában pedig élete első 50-esét szerezte meg – és pont milyen nehéz körülmények között! Nem semmi! Végül a 42. játszmában tudta Naumán Alí megtörni ezt a makacs párt egy kidobással, de Pakisztán számára így is csalódás lehetett, hogy hagyták följönni az ellenfelet 163-ig. Mivel az ebédet csak most tartották meg, így két újabb érdekes statisztikai adat is megszületett: Naumán Alí lett a világon az első pörgető, aki egy teszt első napján ebéd előtt 6 kaput szerzett – és egyben az első bármilyen sebességű pakisztáni dobó, aki ezt megtette.
A második játékrészt a vendégek természetesen az egyik végről pörgetéssel kezdték, míg Pakisztán nyitói Sán Maszúd és Mohammad Hurairá voltak. Az első negyed végén, nem csak a pontszámokból kiindulva, de szemmel láthatóan is mintha könnyebbé vált volna az ütés, ezt pedig a mostani két ember is igazolta: a 6. játszma közepénél már 22-nél tartottak – de akkor nem ám lassú, hanem egy varratos gyors labdából megszületett az első kiesés: Roach LKE-zte ki Hurairát. Aztán pedig elkezdett megtörténni az, ami a meccs elején is. A következő játszmában megvolt az első pörgetős kapu: Motie ejtette ki az 1 ponttal rendelkező Bábar Ázamot, három dobással később pedig Roach Maszúdot – mindkettő egyébként kidobás volt, vagyis ma feltűnően kevés volt az elkapás, ami szintén sokatmondó. Roach aztán a 12. játszma után visszahúzódott, és átadta a helyét Jomel Warricannak, így innentől megkezdődött a két iránybóli pörgetés. Viszont úgy tűnt, hiába, mert Kámrán Gulám és Szaúd Sakíl már 50-en is túllendítette a csapatot a 17. játszmában – ám ekkor Gulám egy elég ügyetlen mozdulattal Athanaze-hez ütötte a labdát, aki egy szép elkapást mutatott be alacsonyan. Az előző meccsen stabil Mohammad Rizván azonban a hazaiak szerencséjére ma is jó napot fogott ki: teáig már Sakíllal elvitték a csapatot – 22 játszma után 70/4-en álltak.
A szünet után Rizván nagyon bekezdett, több négyese is volt, de aztán hamarosan mintha görcsöt kapott volna, így ekkor átmenetileg lassult a pontszerzése, de utána megint visszagyorsult, és például 58 vele szembeni dobásból már 43 pontja volt: Pakisztán kezdhetett megnyugodni a kezdeti idegeskedés után. Ráadásul közben Motie vádliproblémák miatt kivált egy időre a játékból – de az áttörés így is meglett a vendégeknek, amikor a 35. játszmában Warrican dobásából Roach igen látványosan elkapta a 32 pontos Sakílt: a mezőnyjátékos teljesen kinyújtózva előre vetődött, és két kézzel így kaparintotta meg a labdát – aztán utána még gurult is a földön egy ideig, majd ápolást kért, mert bele is sérült a mozdulatba: 119/5. Ez még mindig nem volt vészes Pakisztánnak, de az már inkább, amikor a 41. játszmában Rizván túl korán előrelépegetett, és nem talált el egy labdát – ilyenkor gyakran leverés lesz a vége, és most is az lett. Az ütős 49 pontnál tartott... Sőt, két dobás múlva az új ütős, Naumán Alí is kiesett, majd a 44. játszmában a most visszatérő Motie megszerezte a játékrész 8. kapuját is. Az utolsó két ütős pedig, ellentétben a karibiak utolsó kettőjével, itt nagyon hamar távozott már – ráadásul az utolsó egy elkerülhető kifutásból, amiért magukra lehetnek mérgesek: Szádzsid Hán ütése után Kásif Alíval futni indultak, ám Alí nem ért be, így gyémántkacsával búcsúzott... Pakisztán csupán 154-ig jutott el, vagyis 9 pontos hátránnyal zárták a játékrészt!
Érdekesség, hogy ma 16 kapu esett el pörgető dobásból: egy teszt első napján ennyi még soha! Az eddigi rekord 14 volt, egy 1907-es meccsen! Az is kisebb rekord, hogy Ázsiában még sosem veszett el 20 kapu egy első napon – az eddigi rekord 18 volt, 1987-ben. És ez volt mindössze a 4. alkalom, hogy a Karib-térség annak ellenére előnyben volt 2 negyed után, hogy az első játékrészben legfeljebb 200-at teljesítettek.
