Már 12–0 a női Hamvak

2025. január 25. – Szerző: Krikettgalaxis

Ausztrália 3–0-ra megnyerte az NH20-as sorozatot is, és mivel itt is minden mérkőzés 2 pontot ér a végelszámolásban, így már 12–0-ra vezetnek az angolok ellen. A trófea sorsa az első mérkőzésen eldőlt (Ausztrália megtartja), a sorozat a másodikon, az pedig a harmadikon, hogy még meglehet a 100%-os söprés: már csak egy tesztet kellene megnyerniük ahhoz a hazaiaknak.

Egy kenguru valahol Ausztráliában (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Női Hamvak, második sorozat: NH20. Mint ismert, az első felvonást, az ENN-meccseket 3–0-ra vitték az ausztrálok, azaz a pontversenyben már 6–0-ra vezettek, és innentől kezdve elég volt nekik egyetlen győzelem ahhoz, hogy megtartsák a trófeát. Erre pedig minden esély megvolt, annak ellenére is, hogy Anglia az egyetlen ellenfél, amelyikkel szemben eddig nem voltak fölényben a történelem során összesítve!

Az első, sydney-i meccs előtt nem sokkal futott be a hír: az ausztrál kapus–ütős, Alyssa Healy fájós lábfeje miatt ki kellett, hogy hagyja a mérkőzést és valószínűleg a teljes sorozatot is – bemutatkozott viszont NH20-ban is az a Georgia Voll, aki nemrég ENN-ben is Healy hiánya miatt debütálhatott. Újabb csapás volt a hazaiaknak, hogy Ashleigh Gardner vádlija is megsérült, ezért ő sem volt ma elérhető: érdekesség, hogy utoljára 2013-ban történt meg, hogy sem Healy, sem Gardner nem játszott náluk egy NH20-on! Ami pedig a játékot illeti: Anglia a dobást választotta, de eleinte nem sok örömük lehetett benne, hiszen kevés kaput szereztek – igaz, ez sokszor csak a ma különösen gyenge mezőnyjátékukon múlt, több elkapást elejtettek, volt, hogy ketten egymásra vártak, és egyebek. Így aztán Beth Mooney egészen 75-ig eljutott, időközben pedig följött az ausztrál összesített ütősranglista 2. helyére, Healyt megelőzve. Igaz, hogy a többi ütős nem szerzett egyenként sok pontot, de azért 20 fölé többen is eljutottak, ráadásul Tahlia McGrath mindezt úgy, hogy közel 290-es volt az ütési aránya! Az ausztrálok összesen 198-ig jutottak el, ami elég nehéznek tűnt – különösen azok után, hogy a két angol nyitó ütős kacsával búcsúzott! Aztán viszont a 3. rendű Sophia Dunkley egy igen gyors 50-est teljesített (Ausztrália ellen a valaha volt 2. leggyorsabbat), így a félidő felénél pontszámban nagyon is jól álltak az angolok: 96-juk volt. De Alana King és Georgia Wareham vezérletével ezek után a hazaiak változtatni tudtak a játék képén, és meglepően gyorsan kiejtették az összes maradék angol ütőst: Anglia így 16 játszma alatt, 141-gyel elfogyott: a trófea sorsa máris eldőlt!

A második mérkőzést a fővárosban, Canberrában rendezték, esővel fenyegető időjárási körülmények között. Ez már jóval szorosabb lett, köszönhetően annak, hogy Angliának több jó időszaka is volt – de ez nem tartott ki elég ideig, így megint az ausztrálok nyertek. És még valaminek köszönhető volt a szorosság: hogy most Ausztrália is többet hibázott a mezőnyben! De előbb ugyanezt Anglia tette meg, mert ők dobtak először: megint volt elszalasztott kifutás, elejtett elkapás (nem is egy), így a 8. játszma közepére már 66/1-ig elhúztak a hazaiak. Utána sikerült őket valamelyest visszafogni, de a félidő vége megint a zöld–sárgáknak ment jobban: ekkor Tahlia McGrath és Grace Harris nagy sebességre kapcsolva, az utolsó 3 játszma mindegyikében legalább 13 futást gyűjtve 185-ig emelték a csapatot: társulásuk összesítésben 71-et teljesített, amivel minden idők legjobb 6. kapus ausztrál párjává váltak. A második játékrész egyrészt hozott több ausztrál hibát is, mint írtuk, de hozott esőt is: kicsit furcsa volt, hogy nagyjából az 5–8. játszmák közti időszakban, amikor a DL-szerint Anglia jobban állt, hiába kezdett el esni, sőt, már villámlani is, a bírók sokáig nem küldték le a csapatokat a pályáról... Aztán végül csak-csak, de szerencsére ez nem volt hosszú szünet. A következő időszakban, hiába Danni Wyatt 50-ese, Anglia visszaesett, de a végére Heather Knightnak köszönhetően megint igencsak begyorsult: az utolsó 5 dobásból így 18 futás hiányzott nekik. Ekkor viszont megint eleredt az eső, és az egész meccset lefújták: Knight mérgében az ütőjét is eldobta, mert érezte, hogy pedig ez még meglehetett volna... De nem lett meg, mert a kiszámolt új céltól 7 futással le voltak maradva.

A harmadik találkozó, amelyet Adelaide-ben tartottak, már-már megalázó lett angol szempontból: lényegében úgy foglalható össze, hogy Beth Mooney megverte őket 4 futással. Történt ugyanis, hogy Mooney volt az ütést választó ausztrálok nyitó ütőse, ő pedig egyszerűen megállíthatatlan volt: nem elég, hogy 10 négyest is szerzett, de amellett volt 53 további dobás, amiből szimplákkal és duplákkal 54 futása gyűlt össze! Vagyis összesen 94. Ehhez képest a többiek, lehet azt mondani: szinte semmit sem nyújtottak ma, hiszen a második legeredményesebb Voll csak 23-at teljesített... Egyébként igen érdekesen nézett ki az első játékrész eredménylapja: bár máskor is logikus lenne, hogy ahogy haladunk lejjebb és lejjebb az ütősrendben, úgy csökkennek (vagy legalábbis nem nőnek) a pontszámok, de a valóságban ez lényegében soha nincs pont így – most viszont igen: a hét ütős, aki pályára lépett, egyre kevesebb és kevesebb pontot szerzett (illetve volt egy egyenlőség). Ausztrália összesen 162 pontot ért el, ami még lekergethetőnek tűnt – ám nem az angol csapat mai formájában. Már a 9. játszmára elvesztették a 7. (!) ütősüket is, és még csak 50-nél sem tartottak: csak Heather Knight tudott tenni valamit azért, hogy ne valami ocsmányul gigantikus, csak olyan simán nagy vereség legyen a vége: ő maga 40 pontot ért el, miközben 9 játékos végzett egy számjegyű eredménnyel. De a teljes csapat így is csak 90-ig jutott el, vagyis Mooney egymaga többet gyűjtött, mint ők mindannyian... Ez a 90 lett egyébként Anglia valaha volt második leggyengébb eredménye.

Az elején említettük, hogy Ausztrália eddig az örökmérleget tekintve nem vezetett Anglia ellen. Ez most már nem igaz: most már 45 találkozóból 22 ért véget az ő győzelmükkel, és csak 20 az angolokéval, miközben két holtverseny is volt, valamint egy, amikor nem született eredmény.