Már kétszer annyi pontja van a DV-nek, mint a második helyezettnek
2025. január 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Tovább száguld a bajnokesélyes Desert Vipers az ILT20-ban: mai, Sharjah Warriorz elleni sikerükkel már 12 pontra jöttek föl, miközben a mögöttük álló csapatok csak 6–6 egységgel rendelkeznek. Ráadásul a mai sem egy szoros meccs volt, nagy különbséggel söpörték el az ellenfelet.
Egy sivatagi vipera (egészen pontosan: szarvasvipera) (illusztráció)A kép szerzője: Holger Krisp (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0
Hacsak nem történik valami nagy csoda, a Vipers bejut a rájátszásba: ezt már a mai mérkőzés előtt is tudni lehetett. A Warriorznak viszont ma éppen egy ilyesmi csodára lett volna szüksége, hiszen az ötödik helyen álltak: csak azzal nyugtatgathatták magukat, hogy ők még eggyel kevesebbet játszottak, mint azok, akik két ponttal megelőzik őket – és ilyen csapat 3 is volt, vagyis egy esetleges mai sikerrel közéjük férkőzhettek volna be, onnantól pedig, ahogy mondani szokás: bármi lehet. De vajon mennyi esélye volt ma egy SW-győzelemnek, azok után, hogy 3 nappal ezelőtt éppen ők szenvedték el, éppen a Desert Vipers ellen a torna történetének első 10 kapus vereségét? Most talán csak annyi szólt mellettük, hogy ők játszottak hazai pályán...
A sardzsaiak három változtatást hajtottak végre az akkori kezdő 11-ükön: először is betették a kezdőbe azt a Jason Royt, akit múltkor csereként hoztak be (de megtartották Aviska Pranándut is, aki helyett becserélték), valamint szintén új emberük volt Muhammad Dzsavádulláh és a BBL-ből átjött Adam Zampa – akik pedig hiányoztak: Luke Wells, Harmeet Singh és Dzsunaid Sziddíkí. A viperáknál múltkori sérülése után ma nem játszott a szokásos kapitány, Lockie Ferguson (aki helyett most Sam Curran vezette a csapatot), valamint kimaradt még Alex Hales és Tanis Szurí is, újként pedig Adam Hose, Ázam Hán és az abszolút újonc Huzaima Tanvír jött be.
Miután a Vipers a dobást választotta, a Warriorz két ütőse, Tom Kohler-Cadmore és Johnson Charles jött be a pályára. De Charles már a 2. játszmában kiesett: igaz, hogy David Payne dobása után a bíró nem látta, hogy beleért volna az ütős, mielőtt a kapus elkapta, de az ellenfél érezte, ezért videót kértek ki, és igazuk is lett. A 4. játszmában megérkezett az újonc Tanvír, és majdnem kapuval mutatkozott be: hatodik dobásból viszont Vanindu Haszaranga elejtette az elkapást Kohler-Cadmore ellen... A következő labda viszont már kaput hozott, csak az már nem Tanvíré volt, hanem megint Payne-é: ekkor a 2 futáson álló Aviska Pranándut kapták el. Kohler-Cadmore és Roy az erőfölény végéig aztán 32/2-re hozta föl a csapatot, de ez is elég kevés volt. A 7. játszmára Haszaranga jött be dobni, egy 300-as felirattal a mezén: ez arra utalt, hogy a múltkori meccsen megszerezte 300. Húsz20-as kapuját! Ám most egy elég rossz játszmát hozott le, amiből 15 futást gyűjtött az ellenfél, majd a 8-adikban Kohler-Cadmore egy akkora hatost is ütött, hogy az kiszállt a stadionból: a Warriorz szép építkezésbe kezdett. A 10. játszma végén aztán Haszaranga javította eddigi hibáit, és egy igaz, hogy szélesnek ítélt, de a célnak megfelelő labdájából leverték a már 42-nél tartó Kohler-Cadmore kapuját, így a félidő felénél 75/3 volt az állás. Most Roy és Tim Seifert folytatta a megkezdett munkát: ők néhol kicsit gyorsabban, néhol lassabban a 15. játszma végére 117/3-ig jöttek föl, amiből egy végső gyorsítással egy egész szép eredmény is kijöhetett volna. Ehelyett viszont a Vipers dobói kapcsoltak rá, és a következő pár játszmában tarolni kezdtek. Előbb az újonc Tanvír szerezte meg pályafutása első, sőt, pár dobás múlva a második ILT20-as kapuját is, mindkettőt egy szép kidobásból, aztán hiába lépte át Roy ekkorra már az 50-et is, őt meg Mohammad Ámir dobta ki, majd a 18. játszma végén Tanvír ismét duplázott, ezúttal két egymás utáni dobásból (ebből is kidobás volt az egyik). Ezek után a Sardzsa már csak 151-ig tudott följönni, ami nagyon átlag alattinak érződött: a kezdés előtt egy szakértő 180 körülire becsülte az átlagot.
De ahogy a második félidő kezdődött, azzal igen elégedettek lehettek a hazaiak. Az első játszmában például Tim Southee ellen csak egyetlen futást tudtak begyűjteni az ellenfélnél, ahogy a másodikban Adam Milne ellen is (plusz ott még volt egy széles extra) – aztán igaz, hogy jött pár határ, de a 4. játszmában Milne 3 labdán belül kiejtette a nyitó Fáhar Zamánt és kacsával az új embert, Dan Lawrence-t is. Most, 24/2-nél alakult ki a csereként behozott másik nyitóból, Alex Halesből, valamint a 4. rendű Sam Curran pótkapitányból álló társulás. Ők először is az erőfölény végéig jutottak el 45/2-vel, aztán egy átmeneti lassulás után, a 10. játszmában újra 13 futást gyűjtve a félidő feléig is elkormányozták a csapatot, amikor is 75/2-t mutatott az eredményjelző: emlékezhetünk, az első félidőben ugyanekkor 75/3 volt! A Vipers részéről az igazi áttörést a 13. játszma hozta, amikor Hales előbb egy hatossal megszerezte az 50-esét, aztán a következő két labdát is maximumra ütötte: ekkor már 114/2 volt, a szükséges pontarány pedig 6 alá csökkent... És mivel a következő játszmában két újabb hatos és egy négyes, aztán pedig három négyes és egy hatos is összejött, a viperák meglepően könnyedén, 8 megmaradó kapuval és 31 megmaradó dobással nyertek! Hales pedig közben, az ILT20 történetében első ütősként, elérte az összesített 1000 futást!
Ezek után tehát a DV már 12 ponttal rendelkezik, míg az utánuk jövők csak 6-tal... ott viszont nagyon nagy a sűrűség, így a többi 3 továbbjutót még csak megjósolni sem lehet.
