Az utolsó dobásból tette szorossá az ILT20-tabellát a Gulf Giants
2025. január 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Ahelyett, hogy hatra nőtt volna, két pontra csökkent a második és a hatodik helyezett közti különbség, miután a Gulf Giants, kis híján elszórakozva az egész meccsen látott előnyét, az utolsó dobásból mégiscsak megnyerte a meccset az MI Emirates ellen.
A Perzsa- vagy Arab-öböl műholdfelvételen (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Bár az MI legutóbb kikapott, de így is a tabella második helyén állt jó nettó futási arányának köszönhetően. A két évvel ezelőtti bajnok viszont csak két ponttal rendelkezett, ami nem is volt elég máshoz, mint hogy az utolsó helyet foglalják el – egyetlen győzelem viszont máris legfeljebb karnyújtásnyi távolságra hozhatta volna őket a Desert Vipers kivételével mindenki mástól. Az MI pedig, ha ők nyertek volna, az egyedüli 8 pontos együttessé válhatott volna, ami így is nagy szó lett volna ezen a szoros tabellán, hiába egy meccsel többől érték volna el.
A GG két helyen változtatott a legutóbbi kezdőcsapatán: Tom Alsop és Dominic Drakes kimaradt az akkoriak közül, helyükre pedig Daniel Worrallt és idén először Tom Currant tették be: ő nemrég fejezte be szereplését a BBL-ben a Melbourne Starsban. Az MI-nél annyi volt a fő változtatás, hogy ott Zahúr Hán helyett Mohammad Rohid játszott, illetve annyi, hogy mivel most, ellentétben az előző meccsükkel, elsőként ütésre kényszerültek, így mostanra végrehajtották a kezdőben az akkori mérkőzés közbeni cseréjüket: Vakár Szalámhíl helyett Kuszal Perérá kezdett.
És Perérá nem csak úgy általában a csapatban kezdett, hanem a pályán is, méghozzá Mohammad Vaszímmal együtt. Az első három játszmát elég lassan hozták le, ami általában kicsit nyugtalanná szokta tenni az ütősöket: most is ez történt, 3.2-ben Perérá türelmetlenné vált, egy nagyra tervezett támadó ütése rosszul sikerült, és elkapták. Helyére bejött a szélsőséges
Tom Banton: ő az eddigi mérkőzésein vagy igen kevés, vagy kifejezetten sok pontot gyűjtött. Ma pedig, az MI szerencséjére, a második típusú Bantont láttuk: bár lassan indult, és hamarosan elvesztette maga mellől Vaszímot is, az erőfölényt pedig mindössze 33/2-vel zárta a csapat, de utána is nagyon stabil maradt, és sem következőre, sem az után nem ő esett ki. A 8. játszmában Mark Adair dobását élezte a kapushoz Nicholas Pooran, majd, miután a félidő fele 54/3-ra végződött, Dan Mousley is búcsúzott egy Curran-dobásból. Ez eddig nagyon soványka volt a kékektől, de tudtak javítani: Kieron Pollard érkezett be a pályára, aki múltkor egymaga vitte a hátán a csapatot (igaz, nyerni nem tudtak), és most is nagyot lendített a játékon. Bár előbb Banton lendített rajta: a 14. játszmában egymaga 19 futást gyűjtött, a következőben pedig meglett neki az 50-es is. És ezek után jött Pollard: ő meg a 16. játszmában szerzett három hatost, így a MIE ismét sínre került – de a 17. játszma végén és a következő elején kis híján ki is siklottak megint: ekkor ugyanis mindkét ütős kiesett. Utána még a karibi különítmény további két tagja, Romario Shepherd és Akeal Hosein képes volt három hatosra a félidő végéig, de így is csak egy elég átlag alatti 151-hez volt elég a csapat.
A kergetést a csereként behozott Tom Alsop, valamint James Vince kezdte a Giantsnél, ám a szezon eddigi legjobb dobója, Fazalhak Fárúkí már a második játszmában szétjorkolta Vince kapuját, a 4. játszmában pedig Alzarri Joseph dobása után a 3. rendű Jordan Cox is kiesett egy kissé szokatlan módon: az ütőjével belepiszkált a labdába, aztán az a lábszárvédőjén is irányt változtatott, és végül úgy lett a kapusé. Aztán viszont Alsop és Gerhard Erasmus javítani tudott a rossz kezdésen: az erőfölény végéig már 42/2-ig meneteltek, a félidő felénél meg már 81/2-nél tartottak. Viszont az már eddig is látszott, hogy Rohid csapatba tétele jó húzás volt az MI részéről, hiszen eddig igen takarékosan dobott – most pedig, a 11. játszmában kaput is szerzett, méghozzá a már 32-nél járó Alsopét. Innentől kezdve szinte szabályos mederbe terelődött a meccs: minden második játszma egy újabb ember kiesését hozta, és mindenki olyan 10 körüli (7–16) pontszámokkal búcsúzott – kivéve Erasmust, aki 37-tel. De amint írtuk, kiesett egy ütős nem csak a 11., de a 13., a 15., a 17. és a 19. játszmában is, így egész izgalmasra alakult a vége: az utolsó játszma előtt még 11 futás hiányzott a Gulf Giants sikeréhez, és már csak 3 kapujuk maradt. Az utolsó játszmát Mousley dobta, és a számára elképzelhető legrosszabb módon kezdte: egy rossznak minősített labdával, amiből Ájan Áfzal Hán hatost ütött: vagyis most már 6 dobásból csak 4 futás hiányzott, és szabadütés jött... Innen nem lehet elbukni, ugye, Gulf Giants? Aztán mégis majdnem sikerült az elbukás: a következő pontszámok 0–2–1–0 voltak, vagyis még mindig hiányzott egy – ekkor pedig a dobó eltalálta Curran kapuját: 151/8, és már csak egy labda volt hátra... Azt viszont Mohammad Zuheb, hidegvérét megőrizve, kiütötte a pályáról – bár mivel futni is elindultak, és előbb teljesítették a futást, mint hogy a labda kiment volna, így csak szimplának számított, de ezt a legkevésbé sem bánták, hiszen meglett a 2 pont!
A GG így fel is lépett az 5. helyre, megelőzve a Sharjah Warriorzt, az MI viszont még most sem süllyedt le a 2. helyről, hiszen egy ilyen szoros vereség nem sokat rontott az NFA-jukon.
