Ausztrál előny a melbourne-i női teszten
2025. január 30. – Szerző: Krikettgalaxis
Az ausztrálok a dobást választották az MCG-ben, ahol elkezdődött a női Hamvak sorozat utolsó meccse, egy éjjel-nappali teszt – és mindössze 170 futással ki is dobták a teljes angol csapatot, így kedvező helyzetből várhatják a folytatást.
Melbourne látképe (illusztráció)A kép szerzője: Melbpal (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Női teszt: ritkaság. Rózsaszín labdás teszt: ritkaság. Teszt az MCG-ben: előfordul. Rózsaszín labdás női teszt az MCG-ben: most először a történelem során.
Elérkeztünk a női Hamvak utolsó állomásához, az immáron tét nélküli tesztmeccshez: hiszen mint ismert, a hat fehér labdás mérkőzést az ausztrálok mind megnyerték, így egy esetleges mostani angol győzelem esetén is csak 12–4 lehetne a sorozat végeredménye.
Annak ellenére, hogy a trófea sorsa már régen eldőlt, és annak ellenére, hogy a nyári szünet után ez az első tanítási hét Ausztráliában, ráadásul hétköznap este van, a szervezők rekordszámú nézőt vártak a hatalmas stadionba. Na nem 86 000-et, mint 2020-ban, a Húsz20-as vébédöntőn – de azért annyit mondjuk mindenképpen igen, hogy a négy nap alatt összesítve megdőljön a női tesztek eddigi nézőszámcsúcsa, a 23 207 (2023, Anglia, Nottingham). Reményt adott, hogy a mostani sorozat eddigi 6 meccsére összesen több mint 40 000-en látogattak ki, amivel már most a valaha volt legnézettebb kétcsapatos női sorozattá tették a mostani Hamvakat ausztrál földön.
A csapatokat szép, napos idő fogadta a stadionban, és bár a hatalmas lelátók miatt úgy tűnt, kevés néző van, de azért összesítve szép számmal összegyűltek: hivatalosan 11 643-as nézőszámot közöltek. Ami a csapatok összeállítását illeti: az egyik legfontosabb hír az volt, hogy a hazaiaknál Georgia Voll pár héten belül a harmadik nemzetközi formátumban is bemutatkozhatott – az ezt jelképező buggyos zöld sapkát Belinda Clarktól kapta meg a kezdés előtt. A másik fontos hír volt, hogy Alyssa Healy a sérülése után visszatért a csapathoz: ez csak most derült ki, hogy így lesz.
A dobósávon 9 mm-es fű nőtt, ezt is figyelembe véve a pénzfeldobást megnyerő Healy a dobással való kezdés mellett döntött. A két angol nyitó Maia Bouchier és Tammy Beaumont volt, az első ausztrál dobó pedig Kim Garth. A mérkőzés pedig azonnal igazolta Healy döntését: már a negyedik labdából megszerezték az első kaput, amikor Bouchier Garth kissé kifelé térülő labdájába beleélezett, és az első katona elé keresztbe vetődő kapus, Beth Mooney szépen elkapta azt. A folytatásban Beaumont és Heather Knight már éppen kezdte volna megnyugtatni a csapatot, ám a 8. játszma elején előbbit Darcie Brown éppen LKE-t érően találta el: annyira egyértelműnek tűnt, hogy nem is kértek rá videózást. Knight mellé Nat Sciver csatlakozott, akinek ugyan irtó lassan indult a pontszerzés, de legalább nem szakadt meg holmi kiesés miatt. A 12. játszmában is Knight járt közelebb a búcsúhoz: ekkor az ausztrálok már kértek egy videót a meg nem adott LKE-re, de kiderült, hogy a bíró szava miatt az ütős nem esett ki – egy játszmával később pedig ellene ismétlődött meg majdnem a Bouhier-kapu, csak most a keresztbe vetődő kapus kesztyűje mellett éppen elsuhant a megélezett labda. Viszont ahogy az előbb a vendégeknek kedvezett a bíró szava, a 16. játszma végén már a hazaiaknak: akkor megadtak egy LKE-t Knight ellen, ami emiatt érvényben is maradt: 47/3. Az angolok, ha lehet, még óvatosabbak lettek ezek után, alig kezdeményeztek, csak néha, amikor tényleg kínálkozó alkalom volt. Az első 25 játszmát a három sebes dobó hozta le, majd a 26-odikra érkezett meg az első lassú, a vádlisérülés után visszatérő Ashleigh Gardner – majd ez után a játszma után tartották meg a teát, 64/3-as állásnál. (Ne feledjük, délután kezdődő meccsről van szó, így az első szünet a tea.)
De a Nap még nem ment le ekkor, ahogy az angolok napja sem áldozott még le: a lassú haladás ellenére a csupán 3 vesztett kapu miatt még nem mondhattuk, hogy rosszul állnak. Szünet után Gardner helyett Alana King volt az, aki már rendszeres pörgetésekkel próbálkozott, de hiába dobott mellette több gyors is, a Sciver és Sophia Dunkley által alkotott pár egyre szebben teljesített, és a 38. játszmára elérték a közös 50-et is. Na de kellett mondani, hogy szépen teljesítettek: ennek egyből vége is lett. A 39. játszmában ugyanis King visszakapta Dunkley-tól a labdát, amit aztán sikeresen el is kapott, és bár a bíróknak meg kellett vizsgálniuk a felvételeken, hogy nem pattant-e közbe le a földre is a labda, de nem, így még mielőtt Anglia elérte volna a 100-at, elvesztette a 4. emberét is. Nemrég említettük, hogy Sciver elég lassan indult: hát a most beálló Danni Wyatt meg még lassabban, hiszen neki például 22 dobás után csak 2 futása volt. De hiába az óvatosság, most már egész sok esély teremtődött az ausztrál dobók előtt, csak éppen vagy pont a katonák előtt ért le a földre egy élezés, vagy pont nem adott meg egy szoros LKE-t a bíró, de egyelőre mindenből az angolok jöttek ki jobban. Az ausztrálokat ráadásul az is sújtotta, hogy egy alkalommal Ellyse Perry a mezőnyben egy vetődéskor a csípőjére esett, ami igen fájdalmas volt, és el is hagyta a pályát. De a 49. játszma fordulópontot hozott, és innentől már Ausztráliának ment minden jobban. Először is King dobásából kapták el Wyattot (méghozzá Phoebe Litchfield, egy szép vetődéssel a rövid csúcson), majd az 52. játszmában Gardner találta el Amy Jones kéz-karójának tetejét, egy játszmával később pedig King Sophie Ecclestone ellen is eredményes volt: már csak Sciver és a sorvég maradt! De Sciver legalább még az 50-eséig el tudott jutni: ezt a mérföldkövet 121 labdából érte el az 56. játszmában... De ezzel egyébként az első nővé vált a világon, aki 6 egymás követő teszten tudott 50-est szerezni, és azért ez nem semmi. A vacsoraszünet nem sokkal ezek után érkezett el, 58 játszma után, amikor az állás 142/7 volt.
A tea és vacsora közti időszakban King megállás nélkül dobott, és most is ő folytatta: ez pedig megérte, mert az utolsó veszélyes ütőst, Scivert ő búcsúztatta rögtön a vacsora utáni első játszmában: a láb oldal felé induló labdája végül a középső karót találta el. King aztán a mezőnyben is mentett egy nagyot: az egyik ütésből így nem lett 4-es, csak egy tripla – nem biztos, hogy megérte neki, mert a nyaka egy kicsit megsérült (meghúzódott?) közben. Szerencsére ez azonban nem volt súlyos, és tudta folytatni, bár már nem nagyon volt rá szükség: a 9. ütős éppen e nyaksérülése utáni dobásból búcsúzott, a tizedik pedíííg... de nem, a 66. játszma elején még nem esett ki, mert a katona, Voll kezei között valahogy átcsúszott a labda, amikor el akarta kapni. Ez a hiba végül 13 futásba került, mert az utolsó pár ennyit tudott begyűjteni utána, míg végül egy kifutás lezárta a játékrészt: 71.4 játszma alatt Angliának 170 futása gyűlt össze.
A napból még (tervezetten) körülbelül 28 játszma volt hátra: a nagy reflektorok mostanában kezdtek teljes fényerőre kapcsolni. A második játékrészben az ütést az újonc Voll és a kicsit, de nem sokkal tapasztaltabb Litchfield kezdte. Voll első ütése máris egy duplát hozott számára, és néhány játszmán át utána is egy nem rossz, 75-ös aránnyal teljesített, de nem sokáig: a 7. játszma végén Lauren Bell hajtásra csábító labdáját rosszul, csak az élével találta el, így a(z egyébként igazi
, krikettes lábszárvédő nélkül felálló) kapus, Jones el tudta kapni. A 3. rendű ütős egyelőre nem a megsérült Perry volt, hanem Annabel Sutherland, aki azonnal egy 4-essel kezdett, de aztán igencsak lelassult ő is. Márpedig ha az ausztrál ütősök lassan mennek, akkor ott igencsak nehezek a körülmények és/vagy jók az ellenfél dobói! Mindenesetre most ez történt, a csapat pontaránya többször besüllyedt 2 alá – így aztán valószínűleg sokakat meglepett, amikor a nap utolsó 2 játszmáját, a 21-ediket és a 22-ediket 10, illetve 8 futással hozták le. Az állás ezzel 56/1-re változott, vagyis Anglia 114-gyel vezetett.
