Amikor már nem volt fontos, nem is nyert a Paarl
2025. január 30. – Szerző: Krikettgalaxis
A már biztosan első elődöntős Paarl Royals ezúttal vereséget szenvedett: azt nem mondjuk, hogy szándékosan, de igen kedvező helyzetbe segítve ezzel ellenfelét, a Joburg Super Kingst – és igen kellemetlenbe a Pretoriát.
Részlet Johannesburg belvárosából (illusztráció)A kép szerzője: Adamina (Flickr), licenc: CC BY 2.0
Minden meccs megjósolhatatlan, de azok a mérkőzések különösképpen, amikor egy papíron jobb, de már tét nélkül játszó együttes találkozik egy olyannal, amelyik elvileg gyengébb, de még foggal-körömmel küzdenie kell a továbbjutásért. Márpedig ez a mai olyan volt: a Royals már biztosan nem csak hogy a rájátszásba, de konkrétan az első elődöntőbe is bejutott, míg a Johannesburg a negyedik, még éppen továbbjutást érő helyen egyensúlyozott, de mindössze 1 pontra az őt üldöző Pretoriától. Egy mai sikerrel viszont még a Sunriserst is megelőzhették volna – bár biztos végselejtezőt még ezt sem jelentett volna számukra.
A hazaiak, azaz a johannesburgiak egy változtatást hajtottak végre a legutóbb látott csapatukon: kihagyták Moeen Alit, helyére pedig visszatért Du Plooy Leus. A Paarlról nem állíthatjuk, hogy tartalékos vagy kísérletező csapattal álltak volna ki, bár az igaz, hogy hiányzott tőlük például Joe Root – de ő nem azért, mert ezen a tét nélküli meccsen pihentették volna, hanem mert mostanában utazik el az angol válogatotthoz. Kimaradt továbbá David Miller és Dunit Vellálagé: Miller igen örömteli okból, hiszen felesége, Camilla most hozta világra gyermeküket! A három új ember a csapatban Sam Hain, Keith Dudgeon és Lungi Ngidi volt.
A pálya száraz volt, az idő meleg, így talán nem is csoda, hogy a dobást választó Joburg azonnal pörgetéssel nyitott. Root hiányában az ütést Hain kezdte, de ő nem hagyott mély nyomokat: egy dupla után a második labdát felütötte jó magasra, így a zárt hosszún el tudták kapni. Aztán, bár a másik végről gyors dobó dobott, ez sem jelentett túl sok különbséget: kapu ugyan nem született a második játszmában, de futás ugyanúgy alig, mint az elsőben. Utána a fiatal Lhuan-dre Pretorius bejelentkezett néhány határral, de még a 4. játszmában őt is elkapták, a helyére érkező Mitchell van Buuren pedig csupán két labdát bírt ki kiesés nélkül, majd ráütötte Hardus Viljoen dobását a saját kapujára. És itt még nem volt vége: a következő játszmában Lutho Sipamla már másodszor volt eredményes, ezúttal Dudgeon ellen, így az erőfölény 42/4-gyel zárult. A 6. rendű Dines Kártik így a vártnál jóval előbb, már most pályára lépett – viszont most végre bizonyított is, hiszen elég nagy csinnadrattával harangozták be a szezon előtt, hogy micsoda híres indiai játékos jelenik meg az SA20-ban, de eddig nem mutatott túl sokat. Ma azonban kijött neki a lépés: előbb Rubin Hermannal majdnem elvitték a csapatot a félidő feléig (de a 10. játszma végefelé Du Plooy egy látványos vetődős elkapással kiejtette Hermannt, így az állás a játszma végén 69/5-re változott), majd egy rövid társulás után, amit Dayyaan Galiemmel alkotott, összehozott egy hosszabbat. Ekkor társa Bjorn Fortuin volt, akivel ketten 58 futást gyűjtöttek be 37 labdából, méghozzá elég aszimmetrikus eloszlásban: Fortuiné volt 10, Kártiké 38. Ebben az időszakban volt neki például három egymás utáni hatosa is (a 13. játszmában), de azt is el kell ismerni, hogy egyszer majdnem kiesett, csak Evan Jones elejtette: a dobó, Imran Tahir, aki arról (is) ismert, hogy mennyire szereti kimutatni az érzelmeit, most sem fogta vissza magát, és igencsak mérges volt a mezőnyjátékosra. Végül a 18. játszmában a sors igazságot szolgáltatott neki, és az ő dobásából esett ki az 53-nál tartó Kártik – Tahir persze óriási ünneplést csapott. Ez után a kapu után újabb határ már nem jött össze (csak egyszer 4 mellé extra), így a Paarl egy nem túl izmos 150-nel zárta a játékrészt. (A Kártik–Fortuin társulásról azért még érdemes megjegyezni, hogy ez a csapat történetének eddigi legjobb hetedik kapus társulása lett.)
A kergetést nem meglepő módon Devon Conway és Faf du Plessis kezdte. Az erőfölény jól, bár igen hullámzóan folyt számukra: volt olyan játszma is, amikor csak 2, volt, amikor 3 futás jött össze, de például a negyedikben (Galiem dobásaiból) 21, így 6 játszma után már 45/0-nál tartottak. Utána egy kicsit akadozni kezdett a játék: egyrészt Dudgeon három érvénytelen labdát is dobott 4 próbálkozáson belül, majd az egyik világítós pálcával akadt valami technikai gond – de valószínűleg nem ezek zökkentették ki Conwayt, inkább Mudzsíb ur-Rahmán dobott túl jól ellene, és azért esett ki a 8. játszmában. Ur-Rahmán később is takarékos volt, de nem minden dobó mondhatta el ezt magáról... Dudgeon ellen például Du Plessis újabb két hatost szerzett a 9. játszmában, így a félidő fele 72/1-gyel érkezett el. A következő játszmában a nagy öreg már az 50-et is átlépte, majd Du Plooyjal egy igen jó, bár szintén kiegyenlítetlen társulást alkottak: ők ketten a 16. játszma közepéig eljutottak, 130/1-ig: ekkor már semmi nyitott kérdés nem volt, a győzelem lényegében biztos volt számukra, és az is, hogy a pluszpont nem lesz meg. Du Plessis egyébként ekkor esett ki, 87 megszerzett futással – éppen az eddig általunk leszólt Dudgeon labdájából! A hátralevő kevés futás jó részét Donovan Ferreira egy négyessel és egy hatossal levadászta, és bár a végén még ő is kiesett, de aztán pillanatokon belül véget ért a sikeres kergetés.
A JSK ezzel 19 pontra jött föl, ami azonos a Sunrisers pontszámával. Mögöttük 5 ponttal lemaradva áll a Capitals, de nekik még két meccsük van – viszont az mindkettő az erős MI ellen. Ahhoz, hogy a Capitals leszorítsa valamelyik 19 pontos csapatot a továbbjutásról, nekik mindkétszer le kellene győzniük a Fokvárost, vagy egyszer, de akkor nagyon...
