Már szinte biztos az MI továbbjutása az ILT20-ban is
2025. január 31. – Szerző: Krikettgalaxis
Az SA20 után az ILT20-ban is igen kedvező helyzetbe hozta magát az MI, azaz jelen esetben az MI Emirates: mai, Gulf Giants elleni győzelmük ugyanis azt jelenti, hogy innentől kezdve csak akkor nem jutnak rájátszásba, ha a hátralevő mind a 4 mérkőzés eredménye pont egy adott forgatókönyv szerint alakul.
Abu-Dzabi látképe (illusztráció)A kép szerzője: FritzDaCat (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
8–8–8–6–6: így festett az ILT20 tabelláján az első helyezett Desert Vipers után következő többi együttes pontszáma. Mondanunk sem kell: most egy győzelem aranyat ért volna, egy vereség pedig, főként, ha egy hatpontos csapat szenvedi el, már-már egy belépővel ért volna fel a pokolba. Ezen a mérkőzésen a 8-cal rendelkező MI és a 6-on álló Gulf Giants találkozott: utóbbiaknak az egyik utolsó szalmaszál volt, amibe kapaszkodhattak.
A narancsoknál két változtatás történt az előző találkozójuk kezdőcsapatához képest: kimaradt Tom Alsop és Mohammad Zuheb, viszont most kezdett a múltkor becserélt Blessing Muzarabani, és visszatért Szaghír Hán is. A MIE-nél abban a csapatban történt két változás, amivel múltkor a csere után befejezték a meccsüket: Dan Mousley és Kieron Pollard helyére Akeal Hosein érkezett, valamint egy újonc: a dél-afrikai születésű, de új-zélandi Bevon Jacobs. Mint kiderült: Pollard személyes okok
miatt hazautazott, így a szezon teljes hátralevő részét kihagyja, és Jacobs őhelyette került a csapatba.
A pénzfeldobás során a kékek a dobást választották, nyitó ütősnek így a pár napja a 2024-es év legjobb társult országbeli férfi krikettezőjének megválasztott Gerhard Erasmus jött ki, valamint James Vince. Róluk ma azt lehet elmondani, hogy indulásuk sem rossz, sem különösebben jó nem volt, hiszen a 3. játszmában, 22 megszerzett futás után bomlott fel a társulás Erasmus kiesésével – ez olyan átlagos. Vince azonban a folytatásban már kezdett kiemelkedni az átlagból, és bár a 6. játszma végén, ha jobban sikerül a mezőnyjáték az ellenfélnek, akkor egy közvetlen rádobással kifuthatták volna, de megúszta, és így az erőfölény végén már 27-nél tartott, a csapat pedig 52/1-nél. Ekkor a társa egyébként Jordan Cox volt, akivel néhány játszmán át még szépen együtt meneteltek, de a 10. játszmában Cox egy ütése pont megtalálta az egyetlen mélységi mezőnyjátékost a kéz oldalon, aki elkapta – így a félidő felénél a csapat 76/2-nél tartott. A folytatás lényegében két dologgal jellemezhető, illetve egy érdekességgel. Kezdjük az utóbbival: a 13. és a 15. játszmában 3 (!) olyan eset is volt, amikor az MI LKE miatt apellált, de Martin Saggers játékvezető egyiket sem adta meg – a dobók mindháromra videózást kértek, és mind a három bíró szavát
adott vissza! (Kettő a kaputalálatra, egy az ütközésre.) A játékrész második felének általános jellemzői pedig azok voltak, hogy egyrészt Vince igen szorgosan gyűjtötte tovább a futásokat, másrészt az, hogy társai meg nem: a rendben őt követő ütősök közül Cox 20-a után mindenki másnak csak 10 és 20 közötti eredménye volt (a legvégére bejövő ember kivételével). Mindenesetre Vince a a 14. játszmában elérte az 50-et, végül később 86-tal esett ki: ezzel ő lett a második játékos az ILT20 teljes történetében, aki elérte az 1000 összesített futást – sőt, az összesített ranglistán föl is jött az első helyre, Alex Halest megelőzve. A csapat ma 173-ig jutott el: teljesen közepes eredménynek tűnt.
A második játékrész elején Andre Fletcher és Mohammad Vaszím teljesítményét látva azonban ez a 173 már nem közepesnek, hanem átlag alattinak érződött. A pár ugyanis a 4. játszma közepére már 44/0-nál tartott – ám ekkor a szezon eddigi egyik legjobb dobója, Ájan Áfzal Hán kiejtette honfitársát, Vaszímot, innentől pedig a pontszerzés hirtelen lelassult, még Fletcher részéről is, és az eröfölény végére már csak 50/1-gyel jutottak el. A 8. játszma (ismét Áfzal Hántól) két újabb kaput hozott, ráadásul ebből az egyik egy olyan kifutás volt, amikor előre láthatták volna, hogy nem fér bele a szimpla... Amikor a félidő felénél 65/3-at mutatott az eredményjelző, már elkezdhettek aggódni az MI-szurkolók, amikor pedig pár labda múlva Blessing Muzarabani Fletcherrel is végzett, egyre jobban szorulni kezdett a hurok. 6 játszmával a vége előtt még 84 futás hiányzott nekik a sikerhez – ám volt a tarsolyukban még egy Nicholas Pooran, aki bármikor meg tud változtatni egy ilyen helyzetet is! És valóban: bár például 22 dobás után neki még csak 10 futása volt, de a következő 15 labdából 48-at (!) ütött össze – bár hozzá kell tenni, nagyjából félúton lett volna esély elkapni őt, Mark Adair kezében már ott is volt az elkapott labda, csakhogy ehhez vetődni kellett, és amikor könyöke leért a földre, kipattant a kezéből... De Pooran mellett Jacobs is hozzátett egy hasznos 18-at, illetve Romario Shepherd egy hipergyors 23-at, így pedig bőven, 5 megmaradó labdával sikerült nekik a nemrég még szinte lehetetlennek látszó kergetés.
Ezzel az MI kényelmes helyzetbe került: a hátralevő négy meccs mindegyikének számukra rosszul kellene alakulnia ahhoz, hogy ne jussanak tovább. Ha csak egy is jól alakul a négyből, akkor továbbjutnak. A GG helyzete igen nehéz, de még nem reménytelen: ha megnyerik az utolsó meccsüket, és például a Sardzsa meg kikap, akkor még jó esélyük van, de akár más lehetőség is van még a rájátszásba jutásra.
