Följött a dobogóra a Gulf Giants, de még ki is eshet
2025. február 1. – Szerző: Krikettgalaxis
Lejátszotta utolsó idei csoportmeccsét az ILT20-ban a Gulf Giants, ahol különösebb megerőltetés nélkül verték az Abu Dhabi Knight Riderst. A narancsok ezzel a 3. helyre léptek fel, de olyan szoros a tabella, hogy még simán leszorulhatnak a továbbjutásról.
A Perzsa- vagy Arab-öböl műholdfelvételen (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Miközben az SA20-ban már csak amolyan levezetés zajlik, hiszen a továbbjutás kérdései eldőltek, addig az ILT20-ban őrült hajrának vagyunk szemtanúi. A Desert Vipers mögötti három továbbjutó helyért ugyanis még 5-en küzdöttek – igaz, az MI már szinte biztosan lefoglalta az egyiket. De ha így is van, akkor két helyért harcoltak négyen, és egy ilyen helyzet sem éppenséggel izgalommentes dolog. A Gulf Giantsnek ez a mai volt az utolsó mérkőzése: tudták, ha nem nyernek, akkor elúszik a továbbjutás. A többieknek még van hátra legalább egy, de a Capitalsnek két találkozója is, így ők, köztük a mai másik résztvevőnk, az ADKR, még javíthatnak a végén, de a GG-nek nem volt más esélye, mint ez.
A narancsok azzal a csapattal kezdtek, amelyikkel a legutóbbi meccsüket a csere után befejezték, míg a lilák annyit változtattak a múltkori kezdőjükön, hogy ma egy karibi gyors dobó, Terrance Hinds helyett egy karibi lassú dobó, Gudakesh Motie játszott – neki ez volt pályafutása első ILT20-as meccse.
A GG a dobást választotta, így a Knight Riders részéről Kyle Mayers és Andries Gous jött ki nyitó ütősnek. De elképesztő rosszul kezdték a játékrészt – vagy úgy is mondhatnánk, Mark Adair és Daniel Worrall, az első két dobó elképesztő jól kezdte: Adair ellen csak egyetlen futás jött össze, aztán Worral egy szüzet dobott, közben kiejtve Mayerst, aki talán a nagy sebesség miatt nem tudott jól belehúzni a labdába. Utána Adair is végzett Gousszal (ugyanott, a nyílt középen kapták el őt is, ugyanúgy 1 ponttal), így 3 játszma után 4/2 volt az állás: tökéletes az óriások számára! Igaz, aztán Joe Clarke és Roston Chase részéről már elkezdtek jönni a négyesek is, így az erőfölény végére 24/2-re szépítettek, de ezek után meg Blessing Muzarabani hozott le egy kiváló játszmát, két futással és egy kapuval, és Worrall továbbra is takarékos volt. Érdekesség, hogy utóbbi a 8. játszma végére be is fejezte a kvótáját (3,75-ös gazdálkodással!), és máris le is cserélték: Tim David jött a helyére. De Tom Curran is jól szállt be a dobásba, így a félidő felénél csak 37 pontja volt az Abu-Dzabinak: nem is jut már eszünkbe találó szó, amivel ezt jellemezhetnénk... A 6. játszma után legközelebb a 12-edikben láttunk határeseményt: akkor David Willey részéről, ez pedig jelezte is, hogy talán ma ő itt az egyetlen legény a gáton. És valóban: utána jött tőle egy hatos is, míg a régóta bent levő Clarke 26 labda után, 13 megszerzett futással búcsúzott a következő játszmában... Willey viszont újabb három hatossal jelentkezett be, és már az 50-est is megcélozta, de 41-nél véget ért az egyszemélyes felmentő hadjárata: a 16. játszmában Adair dobásából elkapták. A hátralevő részben még Alísan Sarafu epizódszerepe érdemel említést, aki 13 dobásból 21-ig jutott el, de a csapat ezzel együtt is csak egy gyengécske 123-at tudott teljesíteni a szünetig.
Sietnie tehát nem kellett a Giantsnek – de azért a biztonság kedvéért Gerhard Erasmus csak beütött két négyest már az első játszmában, csak hogy megnyugodjanak. Így még az is belefért, hogy a 2. játszmában csak 2, a harmadikban meg csak 1 futás szülessen – bár amikor az ötödikben Willey két kaput szerzett két egymást követő dobásból (először James Vince ütötte rá a labdáját a saját kapujára, aztán Jordan Cox kért hiába videót a megadott LKE-re), akkor azért már egy pici nyugtalanság talán eluralkodott a narancsokon. Szerencséjükre a következő játszmában, amikor egy elkapásgyanút nézegetett a videóbíró, ott kiderült, hogy csak Erasmus lábán változtatott irányt a labda, így az erőfölény le tudták hozni 27/2-vel. Nem állíthatjuk, hogy a folytatásban nagyon rákapcsoltak volna ezek után, de azért Eramusnak és Tom Currannek köszönhetően kordában tartották a szükséges pontarányt, ami például a félidő felénél, 51/2-nél is még mindig csak 7,3 volt, sőt, a következő játszmában három határnak is köszönhetően 6,22-re csökkent. Különösebb nagy esemény a folytatásban sem történt, és úgy nézett ki, Erasmus hamarosan eléri az 50-est, de azért az ADKR egy utolsó reményt még összehozott magának azzal, hogy a 15. játszmában Jason Holdernek összejött ellene a kapu, így az ütős 47-tel búcsúzott. De hiába volt tele karibi játékosokkal a Knight Riders, az ellenfélnél is ott volt például Shimron Hetmyer, a végső vesztüket pedig éppen ő hozta el: a befejezésben 11 dobásból összehozott 20 futást, és Currannek is meglett a 38, így a csapat kényelmesen, kevesebb mint 18 játszma alatt befejezte a kergetést, és létfontosságú 2 ponttal gazdagodott.
