Befutott a második helyre az egyre javuló Dubaj
2025. február 3. – Szerző: Krikettgalaxis
A tornát négyből három vereséggel kezdte a Dubai Capitals, de itt a végén megtáltosodtak, és sorra szerezték a győzelmeket – ma, az utolsó csoportmeccsen a Desert Viperst is legyőzték, így egészen a második helyig följöttek. Vagyis: az első elődöntőben ugyanez a két csapat találkozhat majd szerdán!
Dubaj látképe éjjel (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Tegnap lezárult a továbbjutás kérdése az ILT20-ban is, így a csoportkör utolsó, mai meccse már tét nélkül zajlott – jaj, dehogy is, mit beszélünk?! Az való igaz, hogy már eldőlt, ki lesz a 4 továbbjutó, de az még nem, hogy a Capitals és az MI közül melyik jut be az első elődöntőbe és melyik a végselejtezőbe! Bizony, ez még tétje volt ennek a mai meccsnek is. A Dubaj egy győzelemmel ugyanis följöhetett volna a 2. helyre, így a dupla esélyt biztosító első elődöntőbe juthatott volna tovább, míg egy mai vereség a végselejtezőt jelentette volna számukra, ami a döntőbe vezető nehezebbik út első állomása. A DV számára már semmi ilyen kérdés nem volt, ők korábban eldőlt, hogy megnyerik a csoportkört.
A viperák ahhoz képest, ahogy múltkor a csere után befejezték a meccset, most még hármat változtattak: kimaradt Dhruv Parásar, a pakisztáni válogatotthoz elutazó Fáhar Zamán és a kisebb sérüléssel küszködő Max Holden, helyükre pedig Sherfane Rutherford, az idén még nem játszó Michael Jones, valamint Alí Naszír került be. A Dubajnál csak egy változás volt, de az nagy horderejű: a múltkor parádézó David Warnernek ugyanis nem volt rendben a háta, ezért nem tudott játszani: mivel most dobással kezdtek, így Obed McCoy kezdett, és már eldöntötték, hogy majd valaki mást fognak becserélni Warner helyett a második játékrészre.
Apró érdekességgel indult az első játékrész: kiderült, hogy Ázam Hánt a Vipersben felléptették nyitónak Alex Hales mellé. De nem sokat láthattuk Hánt ebben a furcsa szerepben, ugyanis a 2. játszma elején McCoy labdájába úgy élezett bele, hogy azt Gulbadín Naib, a széles katona egy szép jobbra vetődéssel el tudta kapni. Javított viszont a helyzeten Hales és az új ember, Dan Lawrence – utóbbi például mindjárt a vele szembeni 4. labdát kiütötte nem csak a pályáról, de az egész stadionból is! Hales pedig négyesekkel masírozgatott előre – de amikor 4.4-ben megszerezte a 4-ediket, utána rögtön elkapták: megint McCoy volt a kapuszerző. Az erőfölény végéig a frissen beálló Sam Curran hozott friss lendületet egy négyessel és egy hatossal, így 6 játszma után 51/2 volt az állás. Sőt, a 9. játszmában Curran is kiütött az utcára egy labdát, így, bár a pontarány kissé csökkent időközben, de azért továbbra sem panaszkodhattak a viperák szurkolói. Viszont még mielőtt eljött volna a félidő fele, ugyanő egy másik labdát már csak magasra tudott felütni, messzire nem, így elkapták: 10 játszma után 82/3-ra állt a csapat. A 12. játszmában Lawrence (két újabb 6-os után) már a DV 100-adik pontját is megszerezte, ő maga pedig az 50-eshez közelített, de Kaisz Ahmad labdáját aztán nem találta el jól, és a mélységi középpályán elkapták. Ez pedig fordulópontot jelentett a meccsben: innentől kezdve teljesen begyorsult a kapuvesztések sora, Ahmad például a 14-edik játszmában újabb két kaput szerzett, amivel már a négyes zsákmánya is meglett, de ami még fontosabb: ezzel együtt a pontok sem gyűltek igazán a viperáknak. Lawrence kiesése után az egész játékrészben már csak egyetlen 4-es és egyetlen hatos esett, a DV pedig még a 20 játszmát sem tudta teljesen végigjátszani: 137-nél elfogytak.
Ez a 137 elég kevés volt, ráadásul úgy tűnt, a talaj nem különösképpen nehéz – egyszerűen túl jók voltak ma a dubaji dobók. Ez pedig azt jelentette, hogy hacsak ellenfelük is nem rukkol elő hasonlóval a második félidőben, akkor sétagalopp lesz a kergetés! A két nyitó ütős Shai Hope és a csereként behozott Adam Rossington volt, de utóbbinál nagyon rezgett a léc a 2. játszmában: Lockie Ferguson egyik labdája után ugyanis LKE-t ítélt ellene a bíró, amit csak videózás után vontak vissza, amikor kiderült, hogy a labda a láb-oldalon mellément volna. Az 5. játszmát azonban már nem úszta meg, mert akkor Ázam Hán, a kapus elkapta – de aztán ez volt a csapat utolsó megingása. Az erőfölény 50/1-re végződött, és a Hope és Gulbadín Naib alkotta pár valóban megmutatta, hogy jól látták a szakértők: a sávtalaj nem tartogatott semmi meglepetést (vagy ahogy néhányan mondják: démonokat
). Bár Vanindu Haszaranga takarékosan dobott, de a többiek nem annyira, így a félidő felénél máris 76/1-et mutatott az eredményjelző, majd több mezőnyhibának is köszönhetően (Jones például két elkapási lehetőséget szalasztott el) a két ütős fej-fej mellett lépdelt előre az 50-es irányába. Végül Naib 50-ese a 16., Hope-é pedig a 17. játszmában érkezett meg (pontosítsunk: a második Jones-elejtés a kettő között történt), a 18. játszma elejére pedig a Capitals máris beért a célba.
Ez azt jelenti, hogy szerdán megismétlődik ez a párosítás az első elődöntőben, míg csütörtökön az MI Emirates a Sardzsával csap össze a végselejtezőben.
