ILT20: a forma volt fontosabb a múltnál
2025. február 5. – Szerző: Krikettgalaxis
A bajnokságot rosszul kezdő, de feljavuló Dubai Capitals jutott be elsőként az ILT20 idei döntőjébe, miután egy kiélezett, utolsó labdáig nyílt mérkőzésen felülmúlták az idény elején megállíthatatlannak látszó, de azóta kissé leeresztett Desert Viperst. De utóbbiaknak lesz még egy esélye a második elődöntőben.
Dubaj látképe éjjel (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A sors furcsasága úgy hozta, hogy az első elődöntőben éppen az utolsó csoportmeccs párosítása ismétlődött meg. Akkor a Dubaj viszonylag könnyedén verte a DV-t – de sebaj, gondolhatták a viperák szurkolói: az szinte már egy tét nélküli meccs volt (na jó, nem, de majdnem), így ma a csapatuk biztosan más felfogásban játszik majd, és bőven lesz esélyük a Capitals ellen. Bár tegyük hozzá: igazán vérre menő ez a meccs sem volt, hiszen, mint ismert, a vesztes sem búcsúzik még a küzdelmektől, csak még egy további mérkőzést kell majd játszania a döntőbe jutásért.
A Dubaj (nem is csoda) nem változtatott a múltkori összeállításán (ez csak azért sajnálatos számukra, mert David Warner hátfájása miatt továbbra sem volt elérhető), viszont a Vipers több cserét is végrehajtott, egész pontosan négyet: Ázam Hán, Adam Hose, Michael Jones és Alí Naszír helyett Rahmánulláh Gurbáz (ő idén először!), Max Holden, Dhruv Parásar és Mohammad Ámir játszott.
Mint említettük, Gurbáz 2025-ben először szerepelt az ILT20-ban – de hiába nyitott ő, miután a kékek a dobást választották, nem sokáig tartott a szereplése: a második labdából elkapta a kapus. Holden és főként Alex Hales viszont kiköszörülte a csorbát: az erőfölény végéig nem csak hogy nem estek ki, de 10 határt is ütöttek (ebből 8-at Hales), így csapatuk máris 64/1-nél tartott. Sőt, a következő játszmában újabb három hatos érkezett Hales részéről (közben bőven meglett neki az 50 is), végül a 9. játszmában, akkor esett ki Gulbadín Naib balra vágódó, lassabb labdájából majd ezt követően maga a dobó elkapásából, amikor a csapat már éppen 100 futásnál tartott. Ezt követően viszont egészen lelassult a viperák pontszerzése: csak a 14. játszmában láttuk például a következő határt, majd amikor a 16-odikban Sam Curran megpróbált begyorsítani, és két hatossal ez rövid ideig sikerült is neki, akkor utána egy újabb nagy ütési kísérlet már Naib kezei között kötött ki, akinek ma ez már a 3. elkapása lett (egy elejtés mellett). A kígyók közepes előrehaladását a legvégén még a 8. rendű Huzaima Tanvír dobta meg egy kicsit azzal, hogy a félidő utolsó három labdáját 6–4–4-re ütötte, így összességében egy nem is rossz, 189-es pontszámig ért el a csapat.
A kergetést a csereként behozott Adam Rossington, valamint Shai Hope kezdte el, akik kicsit ugyan nyugalmasabban, például egyetlen maximum nélkül jutottak el az erőfölény végéig, de mivel nem estek ki, ez a 47/0, amit elértek, kiváló alap volt ahhoz, hogy a hátralevő 14 játszmában bátrabb játékkal próbálkozhasson a csapat. A 7. játszmára azonban megérkezett az a Vanindu Haszaranga, aki nemrég azt nyilatkozta: ő szeretne a világon a legtöbb Húsz20-as kaput szerző játékossá válni – miközben tegnap Rásid Hán úgy ugrott föl a kapuszerző világranglista élére, hogy Haszaranga jóval több mint 300 kapuval le van tőle maradva... Hogy csökkentse a hátrányát, azért viszont ma hamar tett a Srí Lanka-i: már a 4. dobásából kiejtette Hope-ot – igaz, később már eredménytelen maradt. A következő kaput például Lockie Ferguson szerezte, akinek lassabb jorkijával Rossington nem tudott mit kezdeni, így a labda csont nélkül a kapuba vágódott: a félidő felénél 73/2 volt az állás. Innen valami elképesztő gyorsítás kellett volna a Dubajnak, ha még akartak valamit – és megtették! Gulbadín Naibnak ekkor például 11 dobásból 9 pontja volt, mégis a következő 28 labdából újabb 53-at kaszált be, de éppenséggel Sam Billings sem volt gyenge, aki beállásától kezdve a 13. játszma végi kieséséig közel 240-es aránnyal száguldott el 38-ig! Ez az említett kiesés viszont nagyon felbosszantotta az ütőst: egy szimpla után ugyanis Naib elindult egy másodikra, és már szinte a fél pályánál tartott, mire a tétovázó Billings is rászánta magát az indulásra... persze, hogy kifutották. De a helyére beálló Rovman Powell sem ütött túl rosszul, gyorsan eljutott 20-ig, így az utolsó játszmára már csak 12 futás hiányzott a Capitalsnek. Ezt a játszmát Ferguson dobta, és nagy izgalmakat hozott: a 3. labdából például Parásar elejtette Naibot, így ebből az ütésből 2 futás született: így aztán 19.4-re már meg is volt a menedék. De a következő dobásból Dan Lawrence egy látványos vetődéssel már elkapta Naibot: vajon szuperjátszma lesz? Ráadásul a dobónak meghúzódott a combizma, így az utolsó labdát nem ő dobta, hanem Mohammad Ámir – azt pedig Sikandar Raza 4-esre ütötte, így a DC megnyerte a mérkőzést, és tavalyhoz hasonlóan bejutott a döntőbe! A Viperák pénteken a holnapi végselejtező győztesével: a Warriorzzal vagy az MI-vel küzdenek majd meg újra a döntőbe jutásért.
