Kiverte a bajnokot a Warriorz

2025. február 6. – Szerző: Krikettgalaxis

Nem lesz címvédés az ILT20-ban: a Sharjah Warriorz ugyanis története első rájátszásbeli meccsén sikerrel vette az akadályt, és nem is túl nagy megerőltetés árán legyőzte a tavalyi bajnok MI Emiratest. A sardzsaiaknak most már csak egy lépésre van a döntő!

Sardzsa látképe az al-Núr szigetről (illusztráció)

A kép szerzője: Shahana Shamsuddin (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Igazán beélesedett a küzdelem az ILT20-ban is: eljött az első olyan meccs, ahol már tényleg senki sem hibázhat. Több veszítenivalója az MI-nek volt, hiszen velük szemben elvárás lett volna, hogy megvédjék a bajnoki címüket, míg a korábbi szezonokban gyengélkedő Sardzsának minden mérkőzés már csak egy újabb jutalom volt, amit ki kellett élvezniük. De ha már idáig eljutottak: miért ne kaphattak volna vérszemet, és tűzhettek volna ki ők is igazán nagy célokat? Ráadásul a két együttes utolsó csoportmeccsét éppen egymás ellen játszotta, és akkor is a sárga–lilák kerültek ki győztesen a párharcból.

A Sardzsa ahhoz a meccshez képest mindössze egyet változtatott a kezdőcsapatán: Adam Zampa helyére az amerikai színeket képviselő Harmeet Singhet tették be. Az Emirates viszont kettőt is cserélt: ott Mohammad Vaszím és Fazalhak Fárúkí maradt ki (de utóbbiról várható volt, hogy majd becserélik, hiszen a szezon legjobb dobója volt), míg Will Jacks és Zahúr Hán került be.

A Warriorz a dobást választotta, és először Adam Milne-t küldték be dobni – ő pedig a lehető legjobban kezdett: két nullás után máris kiejtette Andre Fletchert, aki túl korán reagált (talán a pálya lassúsága tévesztette meg), és csak úgy tudott beleérni, hogy az elülső élről a nyílt középhez szállt a labda. Milne aztán még nagyobb hős is lehetett volna, ha a 3. játszmában sikerül neki egy nehéz elkapás saját dobott labdája után a torna ütősranglistáját vezető Tom Banton ellen – de nem sikerült, így Jacks és Banton néhány további bizonytalankodás ellenére egész szép haladásba kezdett. Hát még Nicholas Pooran, miután a 6. játszmában Ashton Agar egy gyorsabb úszó labdáját Jacks csak a saját kapujára tudta ütni! Az új ütős, Pooran az első négy labdát, amit kapott, határra ütötte, így az erőfölény 48/2-re végződött (ebben az említett 4 közül 3 labda volt benne). A Sardzsának két nagy áttörésre lett volna tehát szüksége a két jó formában levő ütős ellen: ebből az első a 10. játszmában érkezett el, amikor Róhan Musztafának valahogy sikerült elkapnia az általa dobott és Banton által felé visszaütött labdát, pedig nagyon kevés ideje volt reagálni! Így a félidő felénél 75/3 volt az állás: ebből még bármi kijöhetett. De amikor a 13. játszmában Pooran a kapushoz élezett egy labdát (pontosabban nem éppen hozzá, de a kapus jól mozdult rá), majd a 14. játszmában Singh kiejtette az 5. rendű Bevon Jacobst is, már kezdtek elég rosszra fordulni a dolgok kék szempontból. Az utána következő ütősök már szintén nem tudtak nagyon rágyorsítani, annak ellenére, hogy egyszer Matthew Wade, egyszer pedig Tim Southee is elejtett ellenük egy elkapást: az MI összesítésben csak 146-ig tudott felkapaszkodni, ami nem tűnt túl soknak – úgy érződött, nem a pálya volt rossz, hanem a sardzsai dobójáték volt erős.

Néha az ilyen közepes célok trükkösek tudnak lenni, de ez ma nem az a nap volt. Tom Kohler-Cadmore és a csereember, Johnson Charles szinte sorban ütötték a határokat, és az is csak kicsit lassította le őket, amikor a jövendölésnek megfelelően szintén csereként behozott Fárúkíval néztek szembe. 28 dobás után már 49 ponton tartottak, és csak ekkor esett ki az első ütős, Charles, méghozzá Mohammad Rohid extra nagyot pattanó labdája után egy felsőélezéssel. De Kohler-Cadmore és a 3. rendű Jason Roy hasonló eredményességgel folytatta: az erőfölény végére már 58/1-nél tartottak, a félidő felénél pedig már 87/1-nél, vagyis már most az SW volt az egyértelmű esélyes. A 13. játszma elején már a csapat 100-asa is meglett, de itt egy kicsit megtorpantak: Rohid három labdán belül ugyanis kiejtette mind Royt, mind az új ember Wade-et. Viszont ez már kicsit későn jött az MI számára, mert az ellenfélnek túl kevés hiányzott már a célhoz, csak 46 futás – és a bejövő Tim Seifert segítségével ez a szám rohamosan csökkenni kezdett. Az, hogy Kohler-Cadmore 40 ponttal búcsúzott a 17. játszmában, már nem is számított semmit: az új-zélandi ugyanis a következő játszmában egy újabb 4-est, az azt követőben pedig két négyest és egy hatost ütött be, így 7 megmaradó labdával, simán meglett a győzelem a Sardzsának.

Az MI tehát idén először érem nélkül maradt, hiszen ezzel most a 4. helyen végeztek. A Warriorz viszont most először biztosan érmet szerez, ha pedig holnap legyőzik a Desert Vipers, akkor a döntőbe is bejutnak!