Hullámzó második nap, talán egy kis ír fölénnyel

2025. február 7. – Szerző: Krikettgalaxis

Igen érdekesen alakult az állás a zimbabwei teszt második napján. A hazaiak 200 körül már majdnem elfogytak, végül mégis egy kis előnyt tudtak kialakítani a második játékrész végére, viszont Írország elég szépen kezdett bele a harmadikba, és a nap végén gyakorlatilag olyan, mintha 76/1-re állnának.

Talán egy ír szurkoló (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Amikor tegnap 10 játszma után Írország már 5 kaput elvesztve szédelgett, akár azt is hihettük: ez a mai péntek lesz az utolsó nap a meccsen. Azóta azért megváltozott egy s más, például két ír ütősnek köszönhetően a csapat 260-ig följött az első játékrész végére, és Zimbabwe is 72/1-ig eljutott a másodikban, 21 játszma alatt.

A mai kezdéskor Takudzwanashe Kaitano és Nick Welch volt bent középen, 26, illetve 33 ponttal, vagyis már jócskán megtapasztalva a körülményeket. Az ír dobójátékban tegnap nem nagyon látszott elég fantázia: talán mára már ki tudnak találni valamit? És úgy tűnt, igen: Barry McCarthy már a 24. játszmában elhozta az áttörést, amikor befelé varratozódó labdája LKE-t érően találta el Kaitanót. Lehet, hogy egy picit magas lett volna, de mivel ezen a meccsen nincs videóbíró, így ez már nem derül ki... Viszont a folytatásban megint kiderült, hogy ez nem egy tartós változás első jele volt: Welsh továbbra is megtalálta a módját, hogyan hatástalanítsa a dobásokat, és a 29. játszmában megszerezte az 50-esét. Ő ütőjét felemelve, míg a lelátón egyedül levő apja karjait szélesre tárva ünnepelt. Brian Bennett viszont kevésbé haladt jól, sőt, még mielőtt a csapat 100-asa meglett volna, már ki is esett: megint McCarthy csapott le, méghozzá egy kidobás által. A Welch mellé bejövő Wesley Madhevere viszont megint jó volt, sőt, például a 38. játszmában már annyira fel is bátorodott, hogy egy hatossal is megpróbálkozott – sikeresen. 41 játszma után, 143/3-nál Írország már kezdhette azt érezni, teljesen kisiklik a kezeik közül a meccs, de ekkor minden megváltozott: a következő játszmában Andy McBrine hirtelen kiejtette Madheverét és az újként bejövő (és amúgy is tesztújonc) Jonathan Campbellt – különösen az első kapu volt érdekes, mert akkor a jobbra elmozduló keresztláb mezőnyjátékosnak nem sikerült elkapnia a labdát, viszont úgy ért bele, hogy az utána, anélkül, hogy leesett volna, jó lett a kapusnak. McBrine ezzel egyébként pályafutása 22. és 23. tesztkapuját szerezte, amivel összesítésben följött az ír tesztranglista első helyére. A pályán pedig most jelent meg egy másik debütáns, méghozzá Nyasha Mayavo, aki igazán nem ijedt meg, és hamar bemutatott egy 6-ost érő húzást is, majd volt egy 4-ese is. Végül a 47. játszma végén, amikor megtartották az ebédet, 166/5 volt az állás: ez 94-es zimbabwei hátrányt jelentett, és nehéz volt megmondani, ki lehet vele az elégedettebb.

Szünet után viszont hamar megszűnt a kiegyenlítettség: megint párban érkeztek a kapuk, bár most két külön játszmában, így McCarthy és McBrine is eggyel-eggyel bővíthette a maga mutatóját. Előbb McBrine, aki máris ünnepelni kezdett, amikor Mayavo lábát eltalálta – a bíró pedig meg is adta az LKE-t, aztán McCarthy, aki egy jót pattanó varratos labdával búcsúztatta a 0-n álló Newman Nyamhurit, akinek az ütőjének a vállrészéről a második katonához szállt a labda. A 9. rendű Richard Ngarava ezek után még 40 labdán át bent tudott maradni, de aztán Mark Adair is csatlakozott a kapuszerzőkhöz: egy lassabb labdáját Ngarava, bár magasságot vitt bele rendesen, de nem tudta átemelni a nyílt közép fölött, így elkapták. De nem mondhattuk, hogy Írország már a sorvég ellen dobott: Welch még mindig ott volt, és egyre jobban közelített a 100-asához. De a 63. játszmát már nem élte túl, és 90-nel kiesett: Adair máris utolérte az ír örökranglista élére épp az imént följött McBrine-t – igaz, itt a legnagyobb dicséretet Harry Tector érdemli, aki a középpályáról indulva futott a labdáért, majd látványosan, repülve kapta azt el. 200/9: úgy tűnt, Írország jelentős előnnyel fejezheti majd be a játékrészt. De ez nem így lett. Az utolsó pár, amelyet Trevor Gwandu és Blessing Muzarabani alkotott, 0–0-ról indulva ír szempontból bosszantóan kitartó volt. Pedig a játékvezetők már a teát is elhalasztották, mert amikor már csak 1 kapu hiányzik a dobóknak, akkor halasztani szokták a szünetet, legfeljebb fél órával, arra számítva, hogy most már hamarosan kiesik valamelyik, és akkor nem kell teát és játékrészek közti szünetet külön tartani – de ez a társulás még ezt a plusz fél órát is kihúzta! A 81. játszmában (nem pont a legelején) az írek kikérték az új labdát is, de hiába, a 84. játszma végén most már tényleg megtartott teára Zimbabwe 257/9-ig jött föl, vagyis már csak 3 pont maradt a hátrányukból!

Amellett, hogy vajon a hátrányt le tudják-e dolgozni, az is kérdés volt, hogy vajon Muzarabaninak esetleg az 50-es meglesz-e, hiszen már 41-en tartott. A hátrány végül igen hamar eltűnt, és pozitívba fordult, viszont aztán az ütős 47-nél Matthew Humphreys ellen egy igazán stílusos mozdulattal próbálta elérni az 50-et – de ez lett a veszte: nem találta el a labdát, ami így a kapujában kötött ki. Zimbabwe így 7 futásos előnyt szerzett a 2. negyed végére: nagyon érdekes mérkőzés volt eddig!

A harmadik játékrészt Peter Moor és Andy Balbirnie kezdte, akik a hátrányt pillanatok alatt ledolgozták, ez nem volt kérdés. Sőt, utána meglepően kezdeményező játékot mutattak be a folytatásban, és nyoma sem volt az első játékrész elején látott összeomlásnak: még 7 játszma után is 6-os pontarány állt a csapat neve mellett (közben pedig rendes négyesek mellett egy olyan is összejött, amikor tényleg 4-et futottak az ütősök, miközben még túldobás sem volt). A lendületet aztán Ngarava törte meg a 8. játszma végén: a 30 pontos Moor a kapushoz élezte a labdáját, és hogy ez mennyire fontos kapu volt Zimbabwe számára, azt az is jelezte, hogy a dobó micsoda ökölrázással és örömordítással ünnepelt: 46/1. Több oka azonban sem neki, sem csapattársainak nem maradt ma az ünneplésre: csak egy elkapásgyanú és egy LKE-gyanú alakult ki a nap végéig, de Balbirnie és Curtis Campher már elvitte a vendégeket a 21. játszma végéig, amikor is véget ért a nap, méghozzá 83/1-nél, ami az eddigi eredményeket is beleszámítva egy 76/1-nek felel meg.