Újabb két ír 50-es helyezte előnybe az európaiakat a teszten

2025. február 8. – Szerző: Krikettgalaxis

Zajlik, zajlik a zimbabwei teszt is, és nem is érdektelen módon. A mai, harmadik napon Írország néhány jó ütősteljesítménynek köszönhetően majdnem 300-as célt tudott felállítani Zimbabwe számára a negyedik negyedre, és mivel aztán a nap végén 3 afrikai ütős is kiesett, így bátran mondhatjuk, hogy most már Írország az esélyes.

A Baile Átha Cliath-i várkastély (illusztráció)

A kép szerzője: AwOiSoAk KaOsIoWa (Panoramio), licenc: CC BY-SA 3.0

Mivel az első két játékrészben csak 7 futás volt a különbség a két csapat között, így azt a két negyedet akár ki is húzhatjuk, és vehetjük úgy, mintha csak a 3. és a 4. döntene mindenről. A harmadikba tegnap bele is kezdtek az ír ütősök, és 83/1-ig jutottak el 21 játszma után: ez, bár még nem egyértelműen, de az ő helyzetüket tette valószínűleg kedvezőbbé. Nagyon sok múlt viszont azon, hogy ma hogyan kezdenek, mert ha ugyanolyan összeomlással, mint tegnapelőtt, akkor lehet, hogy semmit sem ér nekik ez a viszonylag kellemes helyzet. Bár a talaj továbbra is elég jónak tűnt, és az idő is szép napos volt: egy kis odafigyeléssel várható volt, hogy elkerülhető a kapuvesztések sorozata.

A pályán Andy Balbirnie 32, míg Curtis Campher 14 futással volt bent a kezdéskor. Tegnap tehát közel 4-es aránnyal teljesített a csapat, ma viszont az elején ez jócskán lecsökkent, annyira sok volt a pöttyös labda – a 32. játszma végére például már csak 3,33 volt. Csak olyan kis érdekesség, hogy az eddig ma megszerzett 23 futásból csak 3 jött össze olyan labdából, ami az ütőjátékosból, mint csúcspontból előrefelé kiinduló V alakon belülre lett ütve. Zimbabwe több dobóval is próbálkozott, de csak gyorsakkal (és közepesekkel) – még a 33. játszmára behozott Trevor Gwandu is ez a kategória volt. Első játszmájában Campher két 4-essel is megkínálta, ami ma eddig igen soknak számított, de aztán ő lett az, aki a 37-edikben csak megtörte ezt a kitartó társulást: a 39-nél tartó Campher a kapushoz élezte a labdáját. Ekkorra viszont már megjelent a másik végről a pörgető Wesley Madhevere, de ő is viszonylag veszélytelenül szállt be. A 42. játszmában Balbirnie épp az ő egyik dobásából jutott el 50-esig, de Harry Tector is lassacskán, de szépen gyűjtögette a pontokat – nem csak Madhevere, hanem bárki ellen, és így az 51. játszma végén megtartott ebédig 149/2-re jött föl a csapat.

Az ebédszünet még mindig napsütéses időben telt, a ritkás lelátói tömegben néhányan táncolással múlatták az időt. Nem biztos, hogy jókedvük a meccs állása miatt volt meg, hiszen Zimbabwében gyakran jellemző az ilyesmi, de azért nyilván fokozta a hangulatot, amikor a folytatás 8. labdája egy kaput hozott: Jonathan Campbell szerezte meg ekkor pályafutása első tesztkapuját, méghozzá Tector ellen, egy LKE-ből. A következő játszmában Balbirnie kapuját is eltalálta a labda, de Zimbabwe sportszerű volt, és nem apellált, ugyanis az ütős az utolsó pillanatban jelezte, hogy nem áll készen a dobás fogadására (akkor, amikor a dobó már nem tudott megállni). Talán az zavarta meg Balbirnie-t, hogy a dobónak futás közben kihullott a zsebkendő a zsebéből (aki nem krikettezik, az ne nevesse ki ezért: ilyen apróságok is nagyon zavaróak tudnak lenni, amikor minden kis mozdulatra összpontosítani kell ütés előtt). Balbirnie társa egyébként ekkor Paul Stirling volt, aki beállása után nem sokkal máris az agresszivitás jeleit mutatta: ennek pedig két hatos formájában meg is lett az eredménye – csakhogy közben a 66-nál járó Balbirnie kiesett, méghozzá szintén egy dobó első tesztkapuja által: most Madheveréről van szó, akinek ez az LKE volt az első. Szóval már 4 ütős kiesett, és az első játékrészben 7-es zsákmányig jutó Blessing Muzarabani még nem volt eredményes? Nem sokáig állt fenn ez a furcsa helyzet, ugyanis a 63. játszmában Stirling elhibázott húzásából ő is megszerezte az első kapuját ebben a negyedben – bár az ütős a fejét csóválva jelezte, hogy szerinte nem ért bele, de ezen a meccsen nincs videóbíró... A következő dobásból aztán meglett a csapat 200-a is, majd a folytatásban szép lassan szivárogtak a további futások is anélkül, hogy bárki nagyon megpróbált volna begyorsítani: jó kis régi tesztstílust láttunk a pályán. Ebben az időszakban Lorcan Tucker és Andy McBrine mutatta be ezt a stílust, egészen a 75. játszmáig, amikor McBrine megpróbált egy újabb hajtást, de Madhevere labdája túlzottan kitérült, így csak az élével tudott beleérni, és a katona elkapta. Sőt, a következő játszmában kis híján Tucker is erre a sorsra jutott, de akkor a labda csak egy mezőnyjátékos csizmáját találta el, és nem lett belőle elkapás. Zimbabwe 81.3 játszma után választotta az új labdát, amivel Ngarava és Muzarabani kezdte meg a támadást, és Ngarava igen hamar eredményes is lett vele: a 8. rendű Mark Adair is egy élezéses katonaelkapás áldozata lett. Ekkor, 83.1 után megtartották a teát is: az állás 261/7 volt.

A következő játékmenet már nem kezdődött olyan gyors kapuval, mint az előző: Tucker és Barry McCarthy kitartóbb volt. De a 90. játszmában Ngarava egy lassabb labdával kifogott McCarthyn, és eltalálta a kapuját, majd egy játszmával később Gwandu is kidobott egy embert: már csak Tuckerben bízhattak az írek, hogy még hozzátesz valami értékelhető mennyiségű pontot az eredményhez. Ő aztán hozzá is tett: csak a 92. játszmában volt egy hatosa (amivel az 50-est is átlépte) és egy 4-ese, így aztán hiába esett ki a 94. játszmában, 58 ponttal, Írország így is eljutott 298-ig, ami 292-es célt jelentett Zimbabwe számára. Ők ilyen sokat még soha nem kergettek le történetük során egy teszten...

A napból volt még hátra 15 játszmányi idő, hogy azért elkezdjék megpróbálni ezt a kergetést. Ben Curran, de még inkább Takudzwanashe Kaitano szépen is indult neki, utóbbinak 5 játszma alatt például már 3 négyese is volt, de ezek után két játszma alatt mindketten kiestek. Először McCarthy néhány befelé térülő labda után egy olyat dobott Curran ellen, ami egyenesen haladt tovább, de az ütős most is betérülőre számított, így az ütője külső éléről a kapushoz pattant a labda – aztán pedig Adair is egy hasonló taktikával lett eredményes: néhány kitérülő után dobott egy olyat, ami az ellenkező irányba mozdult, és így Kaitano kapuját sikerült eltalálnia (és egyben újra átvenni a vezetést az ír tesztörökranglistán, 25 kapuval). És végül, még mielőtt befejeződött volna a mai játék, Matthew Humphreys is feliratkozott a kapuszerzők közé, egy Nick Welch elleni LKE-vel. A rövid folytatásra Gwandu jött be éjjeliőrnek, és túlélt 12 labdát is (0 ponttal), így 15 játszma után 38/3-nél ért véget a nap. Azaz: Zimbabwének még 254 futás kellene, Írországnak pedig csak 7 kapu. Ez utóbbi jóval könnyebbnek hangzik, de... Na majd holnap kiderül, van-e bármiféle de.