Új bajnoka van az SA20-nak
2025. február 8. – Szerző: Krikettgalaxis
Aki követte az eseményeket, az ebből a címből már kitalálja, mi történt – de azért leírjuk: az MI Cape Town lett a dél-afrikai liga harmadik szezonjának bajnoka, miután a mai döntőben nagy különbségű győzelmet arattak az első két idény győztese, a Sunrisers Eastern Cape fölött.
Fokváros látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az már biztos volt, hogy a trófea marad Fokföldön: a kérdés csak annyi maradt, hogy vajon Nyugat- vagy Kelet-Fokföld lesz a befutó? Tavalyelőtt és tavaly a keletiek, azaz a gqeberhaiak hódították el, most viszont, először, esély kínálkozott arra is, hogy Fokvárosba, azaz Nyugat-Fokföldre kerüljön a serleg. A döntőt azonban egy harmadik helyszínen, Gauteng tartományban, Johannesburgban rendezték – ahol a helyi érintettség hiánya ellenére zsúfolásig tele voltak a lelátók: ez az SA20 egyik nagy erénye, hogy mindig sok a néző. Ma ott volt a nézőtéren Siya Kolisi kétszeres dél-afrikai rögbivilágbajnok és Lucas Radebe, a focista is, aki többek között a Leeds United kapitánya is volt régebben.
Az idei torna egy meglepetéssel kezdődött körülbelül egy hónapja: a tavalyi utolsó MICT simán megverte a címvédőt, a SEC-et. Most elérkeztünk az utolsó meccshez (ami véletlenül az SA20 történetének éppen a 100. összecsapása), és itt véletlenül pont ugyanez a párosítás várt ránk: vajon mennyire történik valami hasonló most is? Főleg azok után, hogy a két csapat másik csoportkörbeli találkozóját is a kékek nyerték nagy fölénnyel.
A Sunrisers csapatában kisebb meglepetésre megjelent az az Andile Simelane, aki a szezonban eddig csak egy meccset játszott – neki most a legutóbb megsérült Ottniel Baartmant kellett pótolnia. Továbbra is a 11 tagja volt David Bedingham, akinek éppen mára volt kitűzve az esküvője – de amikor kiderült, hogy a csapat bejut a döntőbe, egy nappal elhalasztották az ünnepet! Az MI-nél is egy csere történt legutóbbhoz képest: Szedikulláh Atal helyett Connor Esterhuizen került be a csapatba.
A pénzfeldobás során a Fokváros az ütést választotta, így a dél-afrikai himnusz után Rassie van der Dussen és Ryan Rickelton kezdhette meg a játékot, ők pedig repülőrajtot vettek: még 5 játszma sem telt el, és máris 50 fölött járt a társulásuk. Igaz, amikorra eltelt az 5 játszma, már nem voltak együtt: Craig Overton ugyanis egy lassabblabda-variációval meglepte Rickeltont, így a 33-nál tartó ütőst elkapták. A harmadik rendű Reeza Hendricks bentléte pedig igen rövidre sikeredett: nulla ponttal megtalálta magának a széles mélységi hármas mezőnyjátékost, így az erőfölény 52/2-re végződött. Ezek után a Sunrisers hirtelen átváltott pörgetésre, ami átmenetileg be is jött nekik: három játszmán át nem volt határ (hacsak egy 5 szélest nem számítunk bele), és Liam Dawson dobásából sikerült leverni a vonalát elhagyó Van der Dussen kapuját is – igaz, aztán a következő játszmában George Linde egy hatossal jelezte, hogy azért még nincs itt a vége az MI-nek. A félidő fele így 76/3-mal érkezett el: izgalmas, kiegyenlített állás volt! De ez a kiegyenlítettség hamar megszűnt. Már a 11. játszmában két újabb Linde-hatos érkezett, majd, bár ő kiesett, a 13-adikban jött Dewald Brevistől is kettő szorosan egymás után, aztán ugyanő egy 6–4 párosítást is lehozott. Ez utóbbi egyébként Simelane első játszmájából történt – a dobót aztán vissza sem hozták a folytatásban sem. De Brevis más dobók ellen is villogott: még néhány határ után, 38-nál tudták csak elkapni Marco Jansen dobásából. De az MI-nél ha valaki félreállt, a helyére lépett más: most meg Esterhuizen hozott össze egy 6–6–4-et, és csak ezek után sikerült a Sunrisersnek egy kicsit visszafognia az ellenfelet. A haláljátszmák közül a 19. kifejezetten jól sikerült nekik: akkor Jansen ellen csak 2 futás született, és volt még egy újabb kiesés is, de a Fokváros ezzel együtt is 181-ig jött föl. Érdekesség, hogy a játékrész során 15 hatos volt: a világon pedig ez lett a harmadik legalacsonyabb pontszám hivatalos férfi Húsz20-ban, ami legalább 15 hatost beleszámítva valaha is született! De ettől függetlenül jó és védhető eredmény volt.
A kergetést Bedingham és Tony de Zorzi kezdte, de nem valami meggyőzően. Az még hagyján, hogy az első játszmában csak 3 futást gyűjtöttek be, de a következőben Bedingham máris nem tudott irányítani egy hajtást Kagiso Rabada rövidebb labdája után, és elkapták: ezért nem volt érdemes elhalasztani azt az esküvőt... A 3. játszmát, mint az elsőt, megint Trent Boult dobta, és ez még jobban sikerült neki: most csak egyetlen szimpla volt, és közben kiesett a múltkor igen eredményes Jordan Hermann is, aki rendkívül magasra ütött föl egy labdát. A 4. rendű Tom Abell még szépített a helyzeten azzal, hogy megkínálta Rabadát egy 6–4–4-gyel, de utána Boult megint lehozott egy nagyon takarékos játszmát, így az erőfölény 34/2-vel zárult: a gqeberhaiak máris nagyon nehéz helyzetben voltak! És akkor Rásid Hán eddig még nem is dobott... Most viszont igen, méghozzá ő is takarékosan. De utána De Zorzi is beütött 3 gyors határt, Rásid Hánék pedig három labdán belül elpazarolták az összes videóbírókikérési lehetőségüket, így egy pillanatra úgy lehetett hinni, talán a narancsok visszajönnek a meccsbe. Ehelyett azonban újabb kaput vesztettek: a 30-nál tartó Abell kiesett a 10. játszmában, így a félidő felénél 67/3 volt az állás. Pár labda múlva pedig újabb nagy csapás érte őket: Rásid Hán egy egyértelmű LKE-vel kiejtette De Zorzit is. Innentől kezdve pedig teljes volt a vég a Sunrisers számára: szinte játszmáról játszmára újabb és újabb embereik estek ki, határ csak egyetlen egy (!) született már az egész hátralevő időben, a cél pedig természetesen időarányosan egyre távolodott: a mérkőzés már réges rég megszűnt izgalmasnak lenni, már csak a rend kedvéért kellett lejátszani a végét. A kelet-fokföldiek szenvedése aztán a 19. játszmában véget is ért, amikor az utolsó emberük is kiesett: a mérkőzést pedig nem kevesebb mint 76 futással elbukták – és történetük során először nem lettek bajnokok.
A Fokváros pedig, az eddigi utolsó helyezések után most pont az ellenkező végen zárt, az MI család számára pedig így az ILT20-as kudarc után máris megvan a 2025-ös első sikerük is. A torna feltörekvő sztárjának is az ő csapatukból választottak meg valakit, méghozzá a még mindig csak 21 éves Brevist – az egész szezon legjobb játékosának viszont a Sunrisersből választották meg Marco Jansent, hiszen amellett, hogy 19 kapuja a legtöbb volt az összes csapat összes dobója közül, amellett még 204 futása és 5 elkapása is volt.
Az SA20 tehát 2025-re véget ért... pontosabban a 2025-ös szezon ért véget, mert úgy tudni, hogy a következő az rendhagyó módon idén decemberben elkezdődik már. És hogy egy picit szemléltessük, hogy bár fiatal ez a liga, de máris kezd kialakulni valami történelme, leírjuk a szokásos statisztikánkat. A szezon előtt elég volt, ha valaki lejátszott 5 mérkőzést, szerzett 15 futást vagy kiejtett 1 ütőst, és máris bekerült a valaha volt legjobb 100-ba az adott ranglistán. Most már azért egy kicsit többet kell ehhez teljesíteni: most már 8 meccsre, 34 futásra vagy (továbbra is) 1 kapura van ehhez szükség. Ez még nem óriási dolog, de már komolyabb, mint egy éve.
