Egyre közelebb az USA a továbbjutáshoz a 2. ligában
2025. február 18. (utolsó módosítás: 2025. február 18. 21:04) – Szerző: Krikettgalaxis
Véget ért a világbajnokság 2023–2027-es 2. ligájának 10. fordulója, ahol a házigazda Omán sem szerepelt túl rosszul, de a forduló mindenképpen az amerikaiaknak sikerült a legjobban, míg Namíbia kisebb bajba került már most.
Seattle látképe többek között a jellegzetes Űrtű nevű toronnyal (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az első mérkőzés, ahol Namíbia és az USA találkozott, egy szokatlan hírrel indult: a csapatok buszai, amikor a pálya felé igyekeztek, egy útlezárás miatt elakadtak a forgalomban, és jóval később érkeztek meg a helyszínre. Emiatt a találkozót 43–43 játszmásra rövidítették. Namíbia a dobást választotta, és hamar ki is ejtették Smit Patelt, de utána Monank Patel és az ILT20-ban formába lendült Andries Gous egyaránt 60 futás fölé jutott, sőt, később Milind Kumar is teljesített egy 50-est. Összességében csak Johannes Jonathan Smit és Bernard Scholtz 7 kapuig is eljutott, de a félidő nem a dobókról szólt: az amerikaiak 293-at tudtak összegyűjteni, ami 43 játszma alatt igen szép eredmény. A kergetés során egy érdekességet figyelhettünk meg az ütősök elért pontszámaiban: a 11-ből 9-en egy igen szűk, 10 és 32 közötti tartományban végeztek, azaz nagyon egyenletes volt a teljesítményük – egyenletesen gyenge. A dobók közül Milind Kumar emelkedett ki, aki négyüket is kiejtette, de mindenki más is eredményes volt, aki próbálkozott, így Namíbia, bár időben elég sokáig kihúzta, de elég alacsony pontszámmal, 179-cel zárt, és súlyos, 114 futásos vereséget szenvedett.
A második összecsapáson máris javítottak az afrikaiak, méghozzá a házigazda Omán ellen. Pedig sokáig nem tűnt úgy, hogy sikerülni fog: megint igen nehezen ment a pontszerzés, még Malan Kruger 39-e, illetve az ENN-újonc Jan Balt 35-neskije volt a legmagasabb szám, amit valaki fel tudott mutatni, miközben Szamaj Srívásztava 4-es zsákmányig jutott. Így Namíbia még a múltkorinál is gyengébb, 169-es eredményt ért el – viszont még ezt is sikerült megvédeniük! A három újonccal (Hásir Dafedár, Vinájak Suklá, Hasznain Sáh) felálló Omán ugyanis még gyengébben ütött: náluk az a Dzsatindra Szinh volt a legjobb ütős, aki csak 25-ig jutott el. És hiába gyorsítottak be a végén (4 hatosuk közül 3-at a 10. és a 11. rendű emberük ütött), csak 146-ig jutottak, mire búcsúzott az utolsó emberük is. Érdekesség, hogy a 10 kaput úgy szerezte 5 namíbiai dobó, hogy mindegyikük éppen 2 ütőst ejtett ki.
A harmadik meccsen teljessé vált a körbeverés: Omán legyőzte az USA-t. Már az elején feltűnt, hogy hiába választották az amerikaiak az ütést, az nagyon nehezen megy: már a 9. játszmában elvesztették a 3. emberüket, amikor még csak 36 futásnál tartottak. A 4. rendű Saiteja Mukkamalla ugyan nagy harcba kezdett ezek után, és egészen 80 futásig is eljutott (benne 9 darab négyessel), de az őt követők megint alig mutattak valamit, így az lett a vége, hogy Mukkamalla egyedül a csapat összpontszámának, a 151-nek az 53%-át gyűjtötte, sőt, extrák nélkül több mint 58%-át... A legjobb dobó egyértelműen Sakíl Ahmed volt, aki négy ütőst ejtett ki, köztük az első hármat. Az alacsony cél kergetése sem volt teljesen zökkenőmentes, de azért csak sikeres lett: viszont csaknem 46 játszma kellett hozzá. A legnagyobb dicséretet Dzsatindra Szinh érdemli, aki 82 futásig jutott, igaz, 127 dobás kellett neki ehhez.
A negyedik mérkőzésen Namíbia visszavághatott volna az USA-nak, de nem sikerült. Hiába Bernard Scholtz elképesztő teljesítménye, aki az első 5 rendű amerikai ütőst is búcsúztatta: ezzel annyi volt a bökkenő, hogy az ötödik már a 39. játszmában esett ki, amikorra Gous 83, Monank Patel pedig 53 futást is teljesített. Aztán, mivel a 6. és 7. rendű ütősök is elég jól, ráadásul a magas rendűeknél gyorsabb sebességgel gyűjtögették a pontokat, a végére 268 futás gyűlt össze az amerikaiaknak. Ez nem tűnt annyira reménytelennek, főleg azt tekintve, hogy az egyik namíbiai nyitó, Zane Green egész jól kezdett, és a végére 65-ig elmenetelt, de összességében elég lassúak voltak, és időarányosan szinte végig az amerikaiak teljesítménye alatt maradtak. A 8. rendű Ruben Trumpellmannak köszönhetően (aki 35 dobásból 7 négyest és 2 hatost is ütött, végül 50 fölé érkezett meg) az utolsó erőfölény kezdetére (40. játszma tája) már Namíbia állt jobban a pontszámát tekintve, mint ugyanekkor az USA, csakhogy túl sok embert vesztettek már eddigre, és így nem bírták végig a félidőt. Ennek az lett az eredménye, hogy a 43. játszmában, 198 pontnál elfogyott a csapat, vagyis 70 futással kikaptak.
Az ötödik találkozón csak úgy potyogtak a kapuk, miközben a futások alig gyűltek: összesen 18 ember esett ki, miközben a két csapat, Namíbia és Omán együtt 196 pontot szerzett. Ráadásul a kiesések többsége kidobás és láb a kapu előtt volt, ami azt sejteti (bár nincs róla információnk, hogy valóban így volt-e), hogy igen nehéz, rossz talajjal kellett szembenézniük az ütősöknek. Először a namíbiaiaknak: náluk egy 30-as pontszám volt a legmagasabb Jan Nicol Loftie-Eaton részéről, de senki más ennek még csak a felét sem érte el, miközben Sakíl Ahmed például könnyedén szerzett 4 kaput, vagy éppen Ámir Kalím kettőt, de úgy, hogy közben 4 szűz játszmája is volt, a gazdálkodása pedig 1,6 lett! A 97-es cél kergetése viszont mégsem lett gyerekjáték Omán számára: bár nyitó párjuk, amit Kalím és Dzsatindra Szinh alkotott, egészen 42-ig eljutott, de utána gyors összeomlás kezdődött, és izgalmas volt, vajon nem fogynak-e el előbb a kapuk, mint hogy elérnék a célt. Végül nem fogytak, mert 2 megmaradt, így ha szűken is, de a házigazdák nyertek.
A hatodik meccs (USA–Omán) igencsak hasonlított az előzőre: rendkívül nehéz volt a pontszerzés. Az ütésre kényszerülő amerikaiak első 4 emberéből ketten is 0 ponttal estek ki, és kisebbfajta szenzációnak tűnt, hogy a 6. rendű Milind Kumar majdnem 50-ig eljutott a végére. Arra a végre, amely igen hamar, már a 36. játszmában bekövetkezett, amikor, mivel a többiek közült 20-at sem ért el senki, csak 122 pontja volt a csapatnak. De az előzmények alapján már sejteni lehetett, hogy ez nem is annyira kevés, mint amilyennek első ránézésre tűnik – és valóban, Omán is folyamatosan vesztette a kapukat a kergetés során. Sőt, még inkább, mint ellenfeleik: Hammad Mirzá összehozott ugyan egy 29-es eredményt, de a többiek kivétel nélkül 10 alatt maradtak, és itt még a végül három amerikainál is több, négy kacsázás történt. Nosthush Kenjige ötös zsákmányt is szerzett (igaz, hármat a sorvégből ejtett ki), és mivel Milind Kumar is eredményes volt kétszer, egyértelmű volt, hogy őt választották meg a meccs emberének. Omán 65 futást tudott csak begyűjteni, ami igen kényelmes amerikai győzelmet jelentett. Ez a mérkőzés egyébként két rekordot is megdöntött. Egyrészt ez a 122 lett a valaha volt legalacsonyabb megvédett összepontszám egy teljes hosszúságú férfi ENN-meccsen (eddig 125 volt még 1985-ből), másrészt ez volt a világon az első teljes ENN, amikor egyetlen sebes dobó egyetlen labdát sem dobott!
A forduló eredményeinek köszönhetően jelenleg az USA áll a tabella élén 22 ponttal, míg Omán a második 18-cal – igaz, üldözőik még kevesebbet játszottak. Aggasztó viszont Namíbia helyzete: ők a 6. helyen állnak úgy, hogy 4-gyel vagy 5-tel többet játszottak, mint a közvetlenül előttük helyezkedők, akiket majd meg kellene előzniük...
