Ibráhim Zadrán 177 futása kiütötte Angliát

2025. február 26. – Szerző: Krikettgalaxis

Nem biztos, hogy ez ma már meglepetésnek nevezhető: Afganisztán néhány kiemelkedő egyéni teljesítménynek, köztük Ibráhim Zadrán 177 futásának köszönhetően megverte az angolokat, akik így máris búcsúzni kényszerültek a 2025-ös Bajnokok Trófeájától! Az afgánok útjában már csak Ausztrália áll.

Jellegzetes tájkép Afganisztán nyugati részén (illusztráció)

A kép szerzője: Michael O’Connor, licenc: CC BY 2.0

A tegnapi eső nem csak a semleges szurkolók vagy éppen a Ravalpindiben a stadionba kilátogatni vágyó tömegek szórakozását tette tönkre, de igen nehéz helyzetbe sodorta Angliát és Afganisztánt is: mostantól kezdve nekik nem fér bele egyetlen rossz lépés sem. Amelyikük nem nyeri meg mindkét hátralevő meccsét, az biztosan nem jut tovább. És mivel most egymással csaptak össze, így tehát a mai vesztes is búcsúzhatott.

A tegnapi hírünkben elsősorban Angliát emeltük ki, hogy nekik jött rosszul az eső – mert nem tagadjuk, őket éreztük esélyesebbnek a továbbjutásra. De azért ne feledje senki, mi történt például a 2023-as vébén: akkor az afgánok 69 futással megverték Angliát, sőt, a végén a tabellán egy hellyel előrébb is végeztek, mint ők!

A mai találkozóra Afganisztán ugyanazzal a 11-gyel érkezett, mint amivel az első meccsüket játszották, és Anglia is csak azért változtatott egyet, mert Brydon Carse bal lábujjának régóta tartó sérülését az ausztrálok ellen is rosszul viselte a pályán, ezért ma (és a torna további meccsein) már nem játszik – a keretbe ugyan Rehan Ahmedet hívták be helyette, de a mostani 11-ben nem ő, hanem inkább Jamie Overton pótolta Carse-t.

A pénzfeldobás során Afganisztán az ütést választotta, nyitóik Rahmánulláh Gurbáz és Ibráhim Zadrán voltak. Az első 4 játszma még rendben volt részükről, de az ötödik egy katasztrófával ért fel: Jofra Archer dobásaiból ugyanis előbb Gurbáz esett ki (a saját kapujára ütötte a labdát), majd az új ember, Szedikulláh Atal is, méghozzá LKE-vel, hiába kértek videózást az ütősök. Archernek egyébként már az első kapuja pályafutása 50-edikje lett ebben a formátumban, amivel ő lett a leggyorsabb angliai dobó, aki elért eddig: neki mindössze 30 meccs kellett hozzá. További érdekesség, ami az angol taktikával kapcsolatos, hogy az első 24 dobásból 23 jótávos vagy rövidebb volt, utána pedig mindkét kapu egy hosszabb dobásból született! A 8. és a 9. játszma megint hozott egy-egy kellemetlenséget, ezúttal egyet-egyet mindkét csapatnak: előbb a dobó Mark Woodot kellett ápolni (a bal térdén, amivel már régóta bajai voltak), és el is hagyta a pályát, aztán pedig Archer ejtett ki egy újabb ütőst, ezúttal Rahmat Sáhot, aki nagyon elkésett a húzó mozdulatával. Az első erőfölény (10 játszma) így 39/3-ra végződött, ami arra késztette a most bent levő párt, Zadránt és Hasmatulláh Sáhídít, hogy óvatosabban, lassabban próbálja meg a folytatást. Ennek eredményeként a következő 10 játszma már kiesés nélkül telt, és a csapat 81/3-ra jött föl, a 24. játszmában pedig Zadrán már 50-est ünnepelhetett. Viszont amikor már úgy tűnt, ebből valami hatalmas feltámadás lesz, és az ütősök már határeseményeket is bátrabban kezdtek bevállalni, a 30. játszmában mégiscsak eljött a vég számukra: Sáhídí fordított söprésre lendített ütője alatt átment a labda, és ledöntötte a kaput, így a játszma végére 143/4-gyel érkeztek meg az afgánok. A 34. játszmára Wood visszatért, egy jó nagy kötéssel a térdén, és látszott rajta, hogy nem mozog teljesen szabadon, sőt, hamarosan már fogta is a térdét, különösebb eredményt pedig nem ért el a játékban. Annál inkább Zadrán, aki a 37. játszmában 100-asig jutott: ez lett Afganisztán történetének első százasa a Bajnokok Trófeája történetében. És jól egészítette ki őt Azmatulláh Omarzí is: 30 dobásból 41 futást gyűjtött be, mire a 40. játszma legvégén kiesett. Így ekkor az állás 212/5-re változott, amiben még egy igen jó eredmény lehetősége is benne rejtőzött. Ehhez pedig néhány igen jó játszma el is vezetett: Zadrán például a 44. játszmát egy hatossal kezdte, majd volt egy 4–4–4-e is, majd Mohammad Nabí is beütött egy 6–6–4-et, és még később is volt pár határ, így egyrészt az afgánok 325-ig száguldottak el, másrészt Zadrán 177-ig jutott el! Ez amellett, hogy a Bajnokok Trófeájában a valaha volt legjobb eredmény lett, Afganisztán ENN-történetében is egyéni rekordot jelentett.

A pálya azonban nem volt rossz, és ha harmat is lesz, akkor ez a cél is lekergethető – reménykedtek az angolok. Ben Duckett és Phil Salt ennek megfelelően is kezdett, több négyessel már az elején, így Duckett igen hamar elérte az összesített 1000 ENN-futást, mindössze 21 játékrész alatt, ami angolcsúcs-beállítást jelentett. Ám Omarzí megmutatta, hogy nem véletlenül választották meg a tavalyi év legjobb ENN-krikettezőjének a világon: hasznos ütőjátéka mellett most egy gyors kapuval is bejelentkezett, amikor a 4. játszmában kidobta Saltot. A most beálló Jamie Smithszel kapcsolatban egy érdekesség említendő meg először: a bíró elvette tőle a fehér színű fejpántját – valószínűleg azért, mert a labdával azonos színű, és ez zavaró lehet ilyenkor. Ne feledjük: más játékosok nem véletlenül használnak színes fejpántokat korlátozott játszmaszámú krikettben. A második dolog, amit vele kapcsolatban meg kell említenünk, az az, hogy a 7. játszmában máris kiesett: Nabí, ahogy múltkor, ma is első labdájából eredményes volt! 10 játszma után azonban már 60/2 volt az állás, mivel Duckett és Joe Root szépen haladt előre, és miután a 14. játszma elején Duckettet Sáhídí elejtette a nyílt középen, Anglia ezzel még egy lélektani löketet is kapott. Az viszont pont Afganisztánnak adott dupla löketet, hogy a 17. játszmában Rásid Hán dobásából úgy esett ki Duckett, hogy a bíró elsőre nem ítélt LKE-t, de a videózáskor kiderült, hogy az afgánoknak volt igaza: 98/3, nőttek az izgalmak! Aztán megint egy jobb angol időszak következett, de ezt is megszakította egy újabb kapu: a 22. játszmában Nabí kapta el a saját maga által eldobott, de Harry Brook által felé visszaütött labdát: 133/4. Ezek után Root és Jos Buttler (akiről egyre többen beszélik, hogy inog a kapitányi pozíciója) lassacskán haladva araszolt, de azért Rootnak a 26. játszmában így is meglett az 50-ese, végül egy rendkívül hosszú határcsend után a 30. játszma legvégén a kapitány végre beütött egy 6-ost: az elsőt az egész játékrészben, így az állás 172/4-re változott. A szükséges pontarányt pedig ezek után is jól kordában tartották az angolok, hogy a végén egy gyorsítással még be tudják azt hozni – ám ahhoz jó lett volna minél több kaput megőrizni. A 37. játszmában azonban Omarzí kiejtette a 38-nál járó Buttlert, majd amikor a 39-edikben végre megérkezett Gulbadín Naib is, aki eddig szinte az egész meccsen nem csinált semmit, ő is eredményes volt: a frissen beállt Liam Livingstone búcsúztatása után mutathatta be jól ismert izomfeszítős ünneplését. A 42. játszmában Root már a 100-asig is elért, és Overtonnal egészen jó társulást alkottak: bár a 46. játszmában Omarzí Roottal is végzett, de a játszma után már csak 35 futás hiányzott Angliának 24 dobásból, 3 meglevő kapuval. Sőt, egy játszmával később már csak 25 kellett 18-ból: most már újra simán benne volt az angol siker lehetősége! Viszont Omarzí és Fazalhak Fárúkí az utolsó 3 játszmát kiválóan hozta le: kiejtették mind a 3 maradék ütőst, és elég takarékosak voltak ahhoz, hogy végül 8 futással Afganisztán nyerje meg a mérkőzést!

Ezzel tehát Anglia már biztosan nem juthat tovább a csoportból, míg Afganisztán életben maradt: már csak Ausztráliát kell legyőzniük, és bejutnak az elődöntőbe!