Tovább szenved a bajnok a WPL-ben

2025. február 27. – Szerző: Krikettgalaxis

Harmadik hazai meccsét is elvesztette a címvédő Royal Challengers Bengaluru, ráadásul most az utolsó helyen álló Gujarat Giants ellen – akik viszont így bőven életben tartották továbbjutási reményeiket.

A Hathíszinh dzsainista templom Ahmadábádban (illusztráció)

A kép szerzője: Kalyan Shah (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

RCB a GG ellen: az eddig csalódást keltő csapatok csatája. Bár a bajnoki címvédő Royal Challengers az első két mérkőzését megnyerte, de aztán amint megkezdték szereplésüket hazai pályán, két vereségbe szaladtak bele – pedig lelkes közönségük igencsak megérdemelt volna tőlük valami többet. A Giants pedig az elejétől kezdve gyengélkedik – igaz, velük szemben az első két szezon utolsó helye után talán nem állított senki nagy elvárásokat. Mindenesetre azért elmondhattuk, hogy most mindkettejüknek igen nagy szüksége lett volna a sikerre.

A meccsre egy elég száraz dobósávon került sor, amely kevésbé volt füves, mint a többi mellette levő. Ezen a felületen a pénzfeldobást megnyerő Giants a dobást választotta. Csapatukban egyetlen cserét hajtottak végre: a drága pénzért megvett, de eddig nem sokat teljesítő Szimran Sekh helyére Dajálan Hemalathá került be. Ugyancsak egyet változtatott a hazai csapat is: ott Ektá Bist maradt ki, és újra játszott Premá Rávat.

A két egymás utáni vereség persze nem szegte kedvét a bengalurui szurkolóknak: most is hangos üdvrivalgással fogadták az első félidő elején kiérkező nyitó ütősöket, Danni Wyattot és elsősorban a kedvencüket, Szmriti Mandhánát. Wyattnak azonban nem sokáig örülhettek, mert már az 5. dobásban ki-LKE-zte őt Deandra Dottin (hiába a videózás, bíró szava lett), aztán pedig a legveszélyesebb emberük, a 3. rendű Ellyse Perry is nagyon hamar kihullott, ő honfitársa, Ashleigh Gardner dobása után egy rosszul időzített húzás miatti elkapásból. Az RCB helyzetét tovább súlyosbította, hogy a 3. játszmát Kásví Gautam egyetlen hagyott futással hozta le, majd a további lassú haladás is annyira nyomasztani kezdte Mandhánát, hogy a 6. játszmában egy nagy ütéssel próbált belőle kitörni – azt viszont elkapták a mélységi középpályán. Így az erőfölény 26/3-ra végződött: csodás a vendégeknek, iszonyatos a Royal Challengersnek. (Viszont vigasztalhatja őket, hogy egyszer régebben volt már ennél is rosszabb erőfölényük...) A 8. játszmában viszont, amikor (nem tudni, miért) már a 6. különböző dobó is megjelent, jelesül Prijá Misrá, őt hirtelen 18 futással ajándékozta meg Rághví Bist és Kaniká Áhúdzsá. Még furcsább volt, hogy a 10. játszmában már a hetedik (!) dobó is megpróbálkozott: mintha még mindig, az ötödik meccsén is csak keresné a saját taktikáját és összeállítását a Giants. Ez a játszma viszont dobószempontból sokkal jobb volt, mint a 18 futásos, így a félidő fele 57/3-mal érkezett el. Ezen egy kicsit javítottak az ütősök két hatossal, viszont utána hiába ejtette el Gardner a mezőnyben Bistet, Bhártí Fulmálí jól reagált, és mivel az ütősök futni indultak, ledobta az inaktív kaput, és Bist kiesett. Ekkor megint lelassult az RCB pontszerzése, sőt, Kanvar a következő játszmában Áhúdzsával is végzett (saját maga kapta el futva a saját dobását), így 78/5-nél már nagyon a GG felé húztak az esélyek. A játék pedig hasonló módon folytatódott: egy-egy határ becsúszott, de nem sok, így például a 100-at is csak a 17. játszma elején érte el a csapat, és a végére is csak 125-ig vánszorgott el, amivel beállították a saját negatív rekordjukat. De hozzá kell tenni: nem csak az ütősök voltak ma gyengék, hanem a Giants részéről kiváló dobóteljesítményeket is láttunk. Az RCB játékosai összesen 10 határt ütöttek az egész félidőben, ilyen kevés pedig egy végigjátszott 20 játszmás WPL-játékrészben még sosem fordult elő...

Az imént írtuk, hogy olyan, mintha a gudzsarátiak még mindig keresgélnék a legjobb összeállításukat. Erre újabb igazolást láthattunk a második félidő elején: új nyitó párt próbáltak ugyanis ki. Beth Mooney és Dajálan Hemalathá pedig szép kényelmesen kezdett, körülbelül játszmánként egy négyessel meg pár apró futással, mígnem az 5. játszma végén Renuká Szinh dobásának Dajálan melléütött, a kapus pedig simán leverte a kapuját. Az erőfölény 30/1-re végződött, ami időarányosan még a szükséges alatt volt a narancsok számára, de mivel csak egy kaput vesztettek, még bőven jó volt nekik. De hoppá, két dobás múlva már itt volt a második kapu is: megint Renuká Szinh volt eredményes, ezúttal Mooney-t kapták el a dobásából. Viszont a 9. játszma eleje szinte el is döntötte a meccset: ekkor Gardner beütött egy 4–4–4–6-os sorozatot, így, bár Harlín Deol hamar búcsúzott, a félidő felénél, 68/3-nál labdánkénti 1 alatt volt a szükséges arány. Innentől egy kis ausztrál belháborúnak lehettünk tanúi: Perry és Georgia Wareham dobott Gardner és Phoebe Litchfield ellen: mintha csak átcsöppentünk volna a BBL-be! De sem ez a két dobó, sem az őket váltó többi nem bírt a társulással, akik megfelelő tempóban faragták a hátrányt, sőt, a 16. játszma elején Gardner két egymás utáni hatossal még a megfelelőnél is jobb tempóra váltott, és többek között 50-est is szerzett. Utána ő még kiesett ugyan, de már olyan kevés hiányzott, hogy ez már nem számított semmit: a 17. játszmában véget ért a kergetés, ami jócskán megnövelte a Giants nettó futási arányát.

De ez az NFA még mindig kevés ahhoz, hogy elmozdulhattak volna a tabella aljáról – igaz, most már csak nagyon kevés választja el őket akár a továbbjutó helyektől is! Konkrétan nulla pont, ugyanis az RCB-nek (akik maradtak harmadikak) is 4 van, meg most már az óriásoknak is.