India a legyengült Ausztrálián át jutott be a döntőbe

2025. március 4. – Szerző: Krikettgalaxis

Ma tartották a Bajnokok Trófeája első elődöntőjét, ahol India egy, a mostanában Dubajban megszokott közepes pontösszegű meccsen múlta felül a bármikor nagy esélyesnek tartott, bár most számos kulcsemberüket nélkülüző ausztrálokat. Holnap kiderül, ki lesz az ellenfelük a döntőben.

A rádzskoti Szváminárájan-templom (illusztráció)

A kép szerzője: Abhyankar.bharat (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0

India–Ausztrália. Egyiküknek sem pont a másik a főellensége, mégis a világ által legjobban várt összecsapások közé tartozik az övék. Még akkor is, ha erre a tornára az ausztrálok kissé meggyengültnek érződő csapattal érkeztek meg (elsősorban három legjobb gyors dobójuk hiánya miatt). És még akkor is, ha sokak szerint India tisztességtelen előnyhöz jutott az által, hogy minden meccsét egyetlen pályán kell játszania, amelyet így kiismerhet, és az utazás sem fárasztja őket. Ez a két tény az ázsiaiak fölényét sejteti, de azért ha megnézzük a közelmúltat, akkor kicsit árnyaltabb a kép. Az utolsó 4 alkalom közül, amikor ez a két ország találkozott egymással egy nagy ICC-tornán, kettőt az egyik, kettőt a másik nyert, ám az indiai sikerek csak csoportkörben születtek, míg az ausztrálokéi egyenes kieséses szakaszban, sőt, az egyik konkrétan az emlékezetes 2023-as vébédöntőben. Most ugyan nincs itt az a Pat Cummins, aki akkor úgy fogalmazott: nincs annál kielégítőbb, mint amikor egy hatalmas (szurkoló)tömeget sikerül elhallgattatni – de szavai nyilván ott motoszkálnak mindenkinek a fejében... És ha már fej, azaz angolul head, hát nyilván azt sem tudja senki elfelejteni, mit tett Travis Head azon a bizonyos döntőn kevesebb mint másfél évvel ezelőtt...

Az ausztráloknál viszont még egy újabb sérülés is nehezítette a felkészülést: Matthew Short már a torna egész hátralevő részén nem játszhat, így helyére Cooper Connollyt hívták be a bő keretbe – sőt, nem csak oda, hanem mindjárt be is tették a mai 11-be. Rajta kívül még egy változtatás volt: Spencer Johnson helyét az amúgy indiai ősökkel rendelkező, de Ausztráliában született Tanveer Sangha vette át. India esetén a legnagyobb kérdés az volt, hogy hány pörgetőt alkalmazzanak ma, és pontosan kiket: bizony, a bőség is okozhat fejfájást. Végül pontosan ugyanazzal az összeállítással próbálkoztak, mint legutóbb. Játékosaik egyébként fekete karszalagot viseltek a pályán a tegnap elhunyt Padmákar Sivalkar emlékére.

A pénzfeldobást Ausztrália nyerte, és az ütéssel való kezdést választották: nyitóik Head és Connolly voltak. És az első érvényes labdából mi történt? Head az elülső élével visszaütötte a labdát a dobó, Mohammad Samí felé, ám ő nem tudta elkapni azt: vajon mi múlik még ezen? Amúgy is volt elég problémájuk az ütősöknek: az első pár játszmában szinte minden dobás nullás lett, és nem feltétlenül azért, mert csak védekeztek volna, hiszen Connolly például sorozatosan megpróbált pontszerző ütéseket, de egyszerűen nem sikerült eltalálnia. Végül amikor a 3. játszma végén végre (???) beleért egy labdába, abból meg kapuselkapás lett: hát, a Connolly, mint nyitó című kísérlet nem jött be az ausztráloknak. Még szerencséjük, hogy sok volt a széles dobás: így a 4. játszma felére legalább 6/1-ig eljutottak, úgy, hogy csak 1 pontot szereztek ők maguk... De aztán megjött az első Head-négyes is, amit azonnal egy hatos követett, aztán rövidesen jött egy 4–4–4 is (igaz, ebben volt egy kis szerencse is), és a meccs normális kerékvágásba terelődött. Abból a szempontból is, hogy Head tehát megindult, de aztán abból is, hogy amikor a 9. játszmára megjött a múltkori ötös zsákmány szerzője, Varun Csakravartí, akkor a dobó mindjárt a második labdájából eredményes volt – és nagy örömére éppen Head ellen! Az első erőfölény, azaz a 10 játszma vége így 63/2-vel érkezett el. A folytatásban Steven Smith egyszer nagy veszélybe került: Aksar Patel dobása (megpattanva) eltalálta a kéz-karóját, de a pálca nem esett le, és hamarosan Marnus Labuschagne is majdnem ráütött a saját kapujára egy labdát. De ha már túlélte, hát a 18. játszmában ő tört meg egy 50 (!) labdából álló határcsendet, majd a 20. játszmában egy 6-ossal 100 fölé is beemelte a csapatot: az állás ekkor 105/2 volt. A 22. játszmában egy hasonlót láttunk, mint a legelején: Samí most is elejtett egy maga által dobott, majd felé visszaütött labdát (ezúttal Labuschagne részéről), bár ez azért jóval nehezebb volt, mint az első – pár dobással később viszont Ravindra Dzsadedzsá már ki-LKE-zte az ütőst. Aztán igaz, hogy Smith a 26. játszmában elérte az 50-est, de a következő játszmában újabb társat vesztett maga mellől, ezúttal Josh Inglist, így 30 játszma után az állás 158/4 volt. A folytatásban Smith és Alex Carey viszont egyre jobban játszott, ezért India, valószínűleg eredeti terveivel ellentétben, már kénytelen volt mindennel, így a mindkét irányból való sebes dobásokkal is megpróbálkozni. És valóban ez hozta meg az áttörést a 37. játszmában, amikor Samí kidobta a 73-nál tartó Smitht. Most már Glenn Maxwellben volt az ausztrálok utolsó reménye – ő azonban egy gyors hatos utáni labdából máris kiesett, Aksar Patel kidobásából. Így aztán a 40 játszma utáni 213/6 már inkább India számára tűnhetett szépnek. Az utolsó vérbeli ütős, Carey a 43. játszmában ért el 50-ig, a sorvégből viszont már csak Ben Dwarshuis mutatott valami értékelhető eredményt 19 futással. Carey egyébként 3 játszmával a vége előtt esett ki, amikor társával egy duplát próbáltak lefutni, de Srejasz Ajjar a mezőnyből egy szép közvetlen rádobással kifutotta: még nagyon hiányozhat az a pár pont, amit így Carey már nem tudott megszerezni a legvégén! Ausztrália ugyanis csak 264-ig jutott el.

A második félidőt Rohit Sarmá és Subman Gil kezdte, és már a második játszmában túléltek egy elejtést, egészen pontosan Sarmá, akit Connolly ejtett el a hátsó csúcson. A következő játszmában Labuschagne előtt is ott volt az esély (egy jóval nehezebb) Sarmá ellen, de neki sem sikerült, hiába futott és vetődött érte. Bezzeg Gilnek nem volt ilyen szerencséje: az 5. játszma végén simán ráélezte a kapujára Dwarshuis dobását. A 8. játszmára aztán megérkezett dobni Connolly, egy kacsa és egy elejtett elkapás után – és máris nagyot javított a róla kialakult képen, ugyanis az 5. labdájából ki-LKE-zte Sarmát: hiába a videózás, egyértelmű volt! A 10. játszma végére Virát Kohlí és Ajjar 55/2-ig vitte a csapatot: szép, kiegyenlített állás volt. Ez a kiegyenlítettség pedig még körülbelül 10 játszmán át fennállt: India ugyan nem vesztett több kaput, de elég lassan gyűltek a futásaik, és ha a 20. játszmában nem szereztek volna 10 futást, akkor még 103/2-ig sem jutottak volna el a játékrész idejének 40%-ára. És nagyjából itt volt az a pillanat, amikortól kezdve egyértelműen egyre jobban és jobban India felé kezdtek húzni az esélyek. Először is azért, mert ez a társulás még bent volt egy ideig, másrészt azért, mert amíg bent voltak, addig is igen szépen váltogatták egymás közt az ütést sok szimplával, igen kevés nullással, így Kohlí 25. játszmában már 50-esig jutott, és Ajjar is igen közel járt hozzá – szinte pillanatokkal azok után, hogy a mezőnyben Maxwell egy vetődés során elejtette Kohlít, Adam Zampa már betalált a 45-nél tartó Ajjar kapujába. Ezek után Aksar Patel jött be Kohlí mellé, akik a 30. játszma végére 150/3-nál tartottak, majd Kohlí túlélt egy LKE-gyanút is: nagyon úgy nézett ki, hogy kiesés lesz belőle, de a videózás során kiderült, hogy egy picikét beleért az ütőjével. A szintén jól kezdő Patel viszont a 35. játszmában egy kissé feleslegesnek tűnő ütőlendítést mutatott be, aminek az lett az eredménye, hogy a labdát ráütötte a saját kéz-karójának a tetejére: 178/4 – Ausztrália egy kis lépéssel visszább jött a meccsbe. De hogy még visszább jöjjenek, ahhoz pár újabb gyors kapu kellett volna még, ami viszont nem jött: Kannaur Lokes Ráhul is jól szállt be, és a 40. játszma végére Kohlíval éppen 200/4-ig meneteltek el. Ráadásul most, az utolsó erőfölény kezdetén egy kicsit be is gyorsítottak az ütősök, és bár Kohlít 84 futásnál a 43. játszmában Zampának sikerült kiejtenie, de ez már kicsit későn jött: Ráhul és Hárdik Pándjá most már olyan közel hozták a célt (például Pándjá két egymás utáni hatosával a 47. játszmában), hogy ezt már nem lehetett elveszteniük: 11 megmaradó dobással meg is nyerték.

Ezzel tehát eldőlt, hogy a pakisztáni torna döntője is Dubajban lesz, hiszen India részt vesz majd rajta. De hogy ki ellen, az holnap kiderül: vagy Dél-Afrika, vagy Új-Zéland lesz az ellenfelük.