A Mumbai a kiesés szélére lökte az Uttar Pradest

2025. március 6. – Szerző: Krikettgalaxis

Újabb hazai vereség a WPL-ben: és megint az UP Warriorz volt a szenvedő fél, így aztán ők már nem valószínű, hogy bejutnak a rájátszásba, míg az őket legyőző Mumbai Indians szinte biztos, hogy majd igen.

A Cshatrapati Sivádzsí pályaudvar 19. századi, különleges épülete Mumbaiban (illusztráció)

A kép szerzője: Anoop Ravi (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Lényegében az utolsó esélye előtt állt az UP Warriorz: ha most sem sikerült volna nyerniük, már csak egy kicsike matematikai esélyük maradt volna a továbbjutásra. Ellenben a Mumbai Indians százszor jobb helyzetből várhatta az összecsapást: eggyel kevesebb meccsből kettővel több pontjuk volt, így nekik inkább az járhatott az eszükben, hogy valahogyan sikerül-e a végére majd besurranniuk az első helyre. Bár idén valahogy hiányzott belőlük a korábbi átütőerő: leggyakrabban csak egy-két játékosra támaszkodtak, az egész csapat lényegében sosem teljesített egyszerre jól. A Warriorz is hasonló cipőben járt, annyi különbséggel, hogy náluk a jó egyéni teljesítmények még ritkábban érkeztek.

A helyszín, mint most a csoportkör záró szakaszában még egy kis ideig, Lakhnau volt, azaz az UP hazai pályája – de most egy másfajta sáv, mint amin múltkor olyan nagyon kikaptak: most egy vörös talajú, ami inkább ütősbarát, esetleg a gyors dobók élhettek még rajta valamennyire. A pénzfeldobást az MI nyerte, és a dobást választották – csapatukban pedig egy változtatást hajtottak végre múltkorhoz képest: Dzsintimaní Kalitá helyére visszatért Paruniká Sziszodijá. A hazaiak ugyanazzal a 11-gyel léptek pályára, mint legutóbb.

Nyitó ütősnek két egykori brisbane-i BBL-csapattárs, Grace Harris és a múltkori bemutatkozó meccsén kacsázó Georgia Voll jött be. Voll ezúttal viszont már az első játszmában egy 4-est (is) bemutatott, majd rögtön utána megúszott egy LKE-t (videót is kikért rá az ellenfél, de Voll beleért). A következő játszmákban a két ütős olyan kis közepesen, esetleg egy kicsit annál jobban haladt előre, néha négyesekkel, így az erőfölényt 50/0-val hozták le. És mivel a folytatás is hasonlóan, sőt, még egy kicsit jobban sikerült nekik, az MI a 8. játszmában már az 5. különböző dobóval is megpróbálkozott – Hayley Matthewsszal, aki el is hozta az áttörést: közvetlenül egy 6-os után egy rövid labdával kiejtette Harrist. A társulás 74-ig jutott, ami idén eddig a csapat legjobb nyitóeredménye lett. Voll viszont tovább folytatta, és a 10. játszma elején máris 50-est ünnepelhetett – ám új társa, Kiran Navgíre szerzett pont nélkül esett ki Amelia Kerr csalóka labdájából és Sziszodijá ügyetlenkedős, de végül sikeres elkapásából. A félidő fele így 89/2-vel érkezett el. A nagy áttörés, azaz Voll kiejtése pillanatokkal ezek után sikerült Nat Scivernek, ami után Dípti Sarmá és Vrindá Dines már egy kicsit lassabb üzemmódba kapcsolt, és a csapat 100-asát csak a 12. játszma végére érték el. Mondják, hogy Húsz20-ban, ha még sok kapu megvan, innen illik megduplázni a pontszámot a félidő végére – ám az UP ennek közelében sem járt a folytatásban. Nem elég, hogy a lassú pontszerzés innentől kezdve beállt, de a 15. játszmában Kerr három labda alatt kiejtette Dinest és az amúgy egy hatossal kezdő Chinelle Henryt, majd a következő két játszma is egy-egy újabb kaput hozott, miközben határt például egyet sem. Amikor aztán a 19. játszma végén Sophie Ecclestone beütött két négyest egymás után, majd kiderült, hogy lassú játékütem miatt a 20. játszmára az MI mezőnybüntetést kap, már azt lehetett hinni, hogy talán a legvégére még jön egy utolsó UPW-roham – ehelyett egy utolsó Kerr-roham jött, és a dobó még két ütőst ejtett ki itt a 20. játszmában, és végül ötös zsákmánnyal zárt. A Warriorz pedig mindössze 150 futással, ami a jó kezdés után elég csalódást keltő lehetett.

A második félidő kisebb meglepetéssel kezdődött: a régóta rosszul teljesítő nyitó ütőst, Jásztiká Bhátiját lejjebb sorolták az MI-nél, és nem más volt Matthews nyitó párja, mint Kerr! Ez a húzás viszont annyira nem jött be: az elején egy elkapási esély volt ellene (amit megúszott), a 3. játszmában egy közvetlen rádobás miatt majdnem ki is futották, két labdával később pedig már valóban kiesett: akkor Henry labdáját jó magasra ütötte föl, így nem volt nehéz elkapni. Matthews és a most bejövő Sciver viszont már sokkal tartósabb társulást alkotott: az erőfölény végére 50/1-ig jutottak el (ami tehát egy kapuval rosszabb, mint az első félidőben az UPW erőfölénye), majd hiába próbálkozott meg végre a dobással a múltkori meccsen a csapatban levő, de akkor lehetőséget nem kapó Gauhar Szultáná is, meg mások is, a félidő felére már 91/1-nél tartottak. Hozzá kell tenni: ekkorra már sok harmat ült meg a fűben, vagyis ma is érezhető előnyhöz jutott a kergető csapat... Pár dobás múlva Matthews már az 50-et is átlépte, és kezdett úgy tűnni, akár ez a társulás is bevégezheti a kergetést – de azért ez nem lett így, mert a 13. játszmában Harrisnak már sikerült kiejtenie Scivert. Aztán Matthews beütött még egy négyest meg egy hatost – majd hiába esett ki, akkor már csak 24 futás hiányzott az MI-nek, miközben több mint 6 játszma volt hátra. Innentől pedig már gyerekjáték volt a befejezés, még ha kicsit lassabbra is sikerült, mint várni lehetett, de így is 9 dobás megmaradt, amikor a kékek beértek a célba.

Az Uttar Prades-iek most már csak úgy juthatnak be a rájátszásba, ha egyrészt megnyerik az utolsó meccsüket az RCB ellen, másrészt a Gujarat Giants mindkét mérkőzését elveszti, ráadásul a nettó futási arányoknak is még megfelelően kell alakulnia mindhárom érintett csapat részéről. Hát, ennek így együtt elég kicsi az esélye, valljuk be. Az MI pedig csak akkor nem jut be, ha kétszer kikap a folytatásban, miközben a Royal Challengers legyőzi az UPW-t, és a nettó futási arányok is úgy alakulnak.