Sorozatban harmadik WPL-döntőjét vesztette el a Delhi

2025. március 15. – Szerző: Krikettgalaxis

A Mumbai Indians lett a 2025-ös év bajnoka az indiai női ligában, a WPL-ben, miután a mai döntőben egy viszonylag alacsony célt is meg tudott védeni a Delhi Capitals ellenében. A fővárosiak így hiába jutottak be egymás után harmadszor a döntőbe, csak a harmadik ezüstérmüket tudták bezsebelni.

A Cshatrapati Sivádzsí pályaudvar 19. századi, különleges épülete Mumbaiban (illusztráció)

A kép szerzője: Anoop Ravi (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Kedves spanyolfoci-rajongók: bizonyára nagy izgalommal várják, várjátok a Real–Barça klasszikust minden alkalommal, igaz? De mi lenne a helyzet, ha nagyjából két hónapon belül 7 (hét) ilyen rangadóra is sor kerülne? Akkor is megmaradna ez az izgatottság és lelkesedés? A kérdés nem véletlen. Az MI és a Capitals család különféle klubjai ugyanis január eleje óta hetedszer csaptak össze egymással, ezúttal a WPL döntőjében.

A Mumbainak eddig egy aranya volt, a Delhinek két ezüstje: a három érem közül kettő 2023-ban született, amikor ugyanez a két csapat vívta az utolsó küzdelmet, és amikor az MI jött ki győztesen belőle. Azóta, tavaly a mumbaiak kénytelenek voltak beérni egy harmadik hellyel, míg a fővárosiak akkor is elbuktak egy döntőt a végén. Vajon három a delhi igazság? Vagy a Mumbai lesz az, aki ki tudja használni a hazai pálya előnyeit: azét a hazai pályáét, ahol eddig a teljes WPL-történelemben mindössze egy vereséget könyvelhettek el?

A meccs fél órával később kezdődött, mint a korábbiak: 19:30 helyett 20 órakor, de ez így is volt tervezve. Az viszont nem biztos, hogy szándékos volt, hogy a pénzfeldobás is csúszott 10 percet: ennek oka a zenés-táncos záróünnepség volt, ami egy kicsit jobban elhúzódott. Az idő meleg volt, de talán egy pár fokkal hűvösebb, mint máskor, a levegő pedig párás, viszont egy kis szél is fújdogált. A sáv, amelyen a játék zajlott, száraznak és keménynek tűnt.

Ebben a stadionban idén eddig 3 WPL-mérkőzés zajlott, azokat mind az elsőként ütő csapat nyerte. De a Delhi, amikor megnyerte a pénzfeldobást, ennek ellenére maradt az idény során jól megszokott irányvonalnál, és a dobást választották. Csapatukban egy változtatást hajtottak végre utolsó meccsükhöz képest: Titász Szádhú helyére Srí Csaranít tették be. Az MI kapitánya, Harmanprít Kaur ezek után elmondta, hogy ők is dobással szerettek volna kezdeni, de nem izgatja különösképpen az sem, hogy nem úgy alakult. Ők ugyanazzal a 11-gyel léptek pályára, mint az elődöntőben.

És ugyanazzal a nyitó párral is: Hayley Matthews társa ismét Jásztiká Bhátijá volt. Az első három játszma viszont a dobók számára alakult szinte álomszerűen, annak ellenére is, hogy egy alkalommal Marizanne Kapp, a dobó elejtette a Bhátijá által felé véletlenül visszaütött labdát. De miért is volt álomszerű? Mert a 3 játszma alatt mindössze 5 futás gyűlt össze, és ráadásul a végén Matthews rábelsőélezett egy labdát a saját kapujára. A frissen bejövő Natalie Sciver igen hamar egy mérföldkővel kezdett: elérte az összesített 1000 WPL-futást (a három szezonban együtt) – elsőként a történelem során! Igen ám, de Bhátiját mindjárt elkapták, így az ütős borzalmas szezonja ezennel véget ért: 10 meccsen 88 futás, legmagasabb pontszám 15... Az erőfölény így 20/2-re végződött, ami az MI történetének második legrosszabb erőfölénye lett, és egyelőre nem látszott, hogyan tudnának kivergődni ebből a gödörből. Viszont a 7. játszmával máris elfogyott a ma igen jó formát mutató Kapp négy játszmányi kvótája, és innentől kezdve fel is javult az Indians ütőjátéka. Sciver és a 4. rendű Kaur kapitány a félidő felére már 53/2-ig jutott el, miközben volt egy 16 dobáson keresztül tartó sorozatuk is, amikor egyetlen nullás sem esett. A 11. játszmában Kaur ráadásul összehozott egy 4–4–4-et is, majd a 13. játszmában már az egyéni 50-est is elérte. Az MI visszatérő lendülete azonban ismét megtorpant a 15. játszmától, amikor Csaraní kiejtette a 30-nál tartó Scivert, majd a következőben Jess Jonassen két új ütőssel is végzett. Amikor pedig 3 játszmával a vége előtt Kaurt is sikerült kiejtenie a Delhinek, és az állás 118/6-ra változott, a fővárosiak már elkezdhették úgy érezni: akár különösebb izgalmak nélkül is meglehet majd a végén a bajnoki cím! Azért a végén az MI még sok kis futás mellett beütött 4 határt is, és följött legalább 149-ig, de ez így is átlag alattinak érződött: a torna történetében legfeljebb 150-es célt még csak háromszor sikerült bárkinek is megvédnie. Igaz, a 3-ból kettő éppen úgy történt, hogy a DC kergetett...

A Capitals két nyitója Saifálí Varmá és az a Meg Lanning volt, aki az idény során többször is vezette a WPL történetének összesített futásranglistáját, de mostanra ketten (köztük Sciver) is megelőzték – valószínűleg persze nem ez járt most a fejében. De bármi is járt, az első labdát mindenesetre egy kis szerencsével 4-esre élezte, majd hamarosan egy újabb (immáron tudatos) négyes után nem más talált be a kapujába, mint pont Sciver... De Varmá még rosszabbul járt: neki csupán 4 futása volt, amikor a következő játszmában Shabnim Ismail egyértelmű LKE-jéből ő is kiesett. Az erőfölény ezzel együtt is 37/2-vel zárult, ami sokkal jobb kezdés volt, mint ellenfelüké. Ám a következő két játszma újabb két kaput hozott, a 14 000 néző nem elhanyagolható része így ismét táncolni kezdett a lelátókon. A Delhi helyzetén Dzsemimáh Rodriksz és Marizanne Kapp tudott még szépíteni: ők először is a 10. játszma végére 58/4-ig jöttek föl, majd Rodriksz azonnal beütött két négyest – de aztán a 30-nál járó ütős úgy ért bele Amelia Kerr labdájába az ütő elülső élével, hogy a lefelé eső labdát a dobó el tudta kapni. Kapp a 13. játszmában kezdett igazán beindulni, de ekkor teljesen elbénáztak egy futási kísérletet társával, Sarah Bryce-szal (a szokásos Igen, mégse, bocsi! történetet láttuk), így a skót lányt kifutották, és most már nagyon fogyni kezdtek a fővárosi remények. Igaz, a 16. játszma végére Kapp segítségével mégis fölkapaszkodtak 115/6-ig (közben Kerr kis híján bemutatott egy akkora ugrós-egykezes elkapást, hogy azt a világ bármely pályáján még a férfiak is megirigyelnék – csakhogy a lendület kivitte őt a pálya határán kívülre), így a szükséges pontarány 8,75-re csökkent, és ismét teljesen nyílttá vált a meccs. Végül a 18. játszma pecsételte meg a fővárosiak sorsát, amikor Sciver két újabb kaput szerzett két egymás utáni labdából, köztük Kappét, és innen már nem nagyon volt visszaút. Igaz, hogy az utolsó játszmára csak 14 futás hiányzott, de már csak 1 kapujuk volt: az utolsó pár pedig már nem tudta ledolgozni ezt a hátrányt, így az MI 8 futással megnyerte a döntőt!

A kezdeti ünneplés után átadták a torna különféle díjait. A szezon legjobb játékosának Nat Scivert választották, aki egyúttal a narancs sapka birtokosa is volt (ami a legtöbb futásért jár), míg a legtöbb kapuért járó lila sapkát csapattársa, Kerr vihette haza. Chinelle Henry (UP Warriorz) kapott egy díjat a legmagasabb ütési arányért (196), Ashleigh Gardner (Gujarat Giants) pedig azért, mert ő ütötte a legtöbb hatost (18-at). Annabel Sutherlandé lett a legszebb elkapás (Capitals, az előző MI elleni meccsükön), míg Shabnim Ismailt a legtöbb pöttyös labdáért jutalmazták. A legjobb fiatal feltörekvő játékos Amandzsot Kaur lett, míg a sportszerűségi díjat a Gujarat Giants csapata kapta.

Ilyenkor mindig le szoktuk írni egy-egy bajnokságról, hogy milyen teljesítmény kell ahhoz, hogy valaki bejusson az első 100-ba a három ranglistán. Tavalyig még összesen 100 játékos nem is szerepelt a WPL-ben, így akkor még mindenki bent volt az első 100-ban. Most viszont már ha a mérkőzések számát tekintjük, akkor legalább 3 meccset le kellett játszani ahhoz, hogy valaki az első 100 listájának tagja legyen. Viszont kaput még mindig nem szerzett 100 dobó, így az a ranglista még nem érdekes, illetve egyetlen futás jelenleg éppen elég ahhoz, hogy valaki a 99–101. helyre fusson be.