Ott folytatta a Sunrisers, ahol tavaly abbahagyta

2025. március 23. – Szerző: Krikettgalaxis

Vajon ki lehet az ellenfél, ha valakinek 242 megszerzett futás messze nem elég a győzelemhez? Talált, süllyedt: a Sunrisers Hyderabad! Ők ugyanis saját rekordjuktól mindössze 1 futással lemaradva 286-ot gyűjtöttek az első félidőben, míg a Rajasthan Royals csak 242-t a másodikban, így a vendégek simán kikaptak. Ez az egész ma már nem is igazán meglepetés.

Haidarábád jelképe, a 16. századi Csármínár (illusztráció)

A kép szerzője: Hari Om Prakash (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Tavaly ez a két csapat végzett az alapszakasz 2. és 3. helyén, aztán a második elődöntőben is ők találkoztak – haidarábádi sikerrel. A négyesek és hatosok kedvelői tavaly óta bizonyára mindig izgatottan várják az SRH meccseit: 2024-ben ők ütöttek a legagresszívabb módon, és mivel azok a játékosaik, akik ebben kulcsszerepet játszottak, idén is a csapat tagjai maradtak, ez most sem volt várható másképp.

A Rádzsasztánról nem igazán lehet megmondani, hogy a játék mely elemeiben voltak olyan jók tavaly, de valamiben bizonyára, ha egyszer befutottak a rájátszásba. A csapat magja náluk is együtt maradt, és nem váltottak kapitányt sem: továbbra is Szandzsu Szaimszan vezeti őket. De nem ma! Szaimszan ugyanis még gyógyul egy ujjsérülésből, ami miatt csak ütősként számíthatnak rá, ezért már előre bejelentették, hogy az első három meccsükön ő lesz a cserejátékosuk, a kapitányi teendőket pedig ideiglenesen a mindössze 23 éves Riján Parág látja majd el. A hazaiak kapitánya, Pat Cummins viszont egy kis válogatottságbeli kihagyás után, sérüléséből felgyógyulva és ráadásul immáron kétszeres apaként visszatért.

Érdekesség, hogy a két csapat három játékost is kicserélt egymással tavaly óta. Vanindu Haszaranga sérülés miatt kevés lehetőséget kapott a Sunrisersben, míg Fazalhak Fárúkí taktikai okokból semennyit: ők most a Royals keretében szerepeltek, míg Adam Zampa, akit legutóbb megtartott az RR, később lemondott az IPL-beli szereplésről, így tavaly nem láttuk – most viszont a narancsok névsorában tűnt fel. Közülük viszont mindössze Fárúkí került be a kezdőcsapatokba, valamint Zampa később csereként kapott lehetőséget. A Sunrisersnél viszont Zampával együtt összesen hét olyan játékos játszott ma, akik korábban még sosem léptek pályára a csapat színeiben: az ismertebbek közül kiemelendő Ísán Kisan, Mohammad Samí és Harsal Patel. A Royalsnál négy ilyen játékos volt: Fárúkí, Mahís Tíksana, Nitís Ráná és Tusár Despánde.

Mivel ez egy délutáni meccs volt, harmatosodás egyáltalán nem volt várható (bár ezen a pályán máskor sem nagyon), a Royals mégis a dobással való kezdést választotta – aminek valószínűleg a helyi szurkolók is örültek, mert így hamarabb láthatták az igen gyorsan legendássá váló Traviseket, azaz nyitó párjukat, Travis Headet és Abhisek Sarmát.

Travisek pedig olyan kis átlagoskán hozta (hozták) le az első pár játszmát – bár helyi mércével mérve talán átlag alattinak is mondhatnánk: az első 12 dobásból például csak 4 határt ütött (ütöttek). De a 3. játszma után azért már 45/0-nál tartottak, és a szurkolók megnyugodhattak, hogy idén is azt láthatják, mint tavaly. Aztán viszont Sarmá, aki egyébként az első 10 labdából 5-öt 4-esre ütött, a következőt már elhibázta, és Tíksana dobásából elkapták – jöhetett be az egyik csapatújonc, Isán Kisan. Az ő bemutatkozása pedig bámulatosra sikerült: már ezen a mai meccsen igazi triumvirátussá bővítette a korábbi két király halmazát! Headdel az erőfölény végére máris 94/1-ig emelték a csapatot, aztán, bár a 7. játszma végén Kisan, majd a 9. elején Head ellen is volt egy elrontott elkapási lehetőség, a félidő felére már 135/2 volt az állás. Per kettő? Ja igen, a 67-nél járó Headet végül a 10. játszmában egy szitáló Despánde-labda után sikerült elkapniuk. De ez sem okozhatott sok megkönnyebbülést a rádzsasztániaknak: a friss ember, Nítís Kumár Reddí, majd az ő kiesése után Heinrich Klaasen is legalább 200-as aránnyal jutott el még 30 futásig – ráadásul közben Kisan is még jobban belelendült, mint az elején, és 25 vele szembeni labda után már 50 fölött tartott, 45 után pedig már a 100-at is elérte! Az utolsó játszmában Despánde ugyan szerzett még két kaput két egymás utáni dobásból, de ez már szinte semmit nem számított: csak annyit, hogy a tavalyi 287-es IPL-rekord ma éppen nem dőlt meg: a Sunrisers csak 286-ig jutott el. Mindeközben viszont a Royals dobója, Jofra Archer megdöntött egy negatív rekordot: ma 4 játszmájában 76 futást hagyott az ellenfélnek, ami a valaha volt legrosszabb mutató az IPL-ben...

Természetesen valami nagy csodára lett volna szükség a vendégektől, ha nyerni akartak volna – de miért ne lehetne megcsinálni valamit, amit épp az imént csinált meg valaki? Neki is álltak: a csereként behozott Szaimszan például az 1. játszmában bemutatott egy 6–4–4-et – de a másodikban Szimardzsít Szinh máris kiejtette a másik nyitót, Jasaszví Dzsájszvált, sőt, még a helyére bejövő Riján Parágot is. Amikor pedig Samí is megszerezte első SRH-beli kapuját az 5. játszmában, Ráná ellen, már nagyon nehéz helyzetbe kerültek a rózsaszínek. Hiába álltak az erőfölény végén 77/3-ra (amit sok más csapat elfogadna bárhol a világon), ez nagyon kevésnek érződött. Igaz, Szaimszan és Dhruv Dzsurel még nem adta fel: a félidő feléig 118/3-ra jöttek föl, ráadásul ekkorra Szaimszannak már az 50-es is megvolt, Dzsurelnek pedig majdnem. De még mielőtt bármelyik rádzsasztáni szurkoló elkezdhetett volna reménykedni, Zampa és Cummins is lehozott egy-egy igen takarékos játszmát (4, illetve 3 futás, utóbbi egy elejtett elkapással fűszerezve), így ezek után már nem volt visszaút. Sőt, a 14. játszma végén és a 15. elején ez a két jól haladó ütős is kiesett, és innen már hiába jött Shimron Hetmyer 180 fölötti aránnyal ütött 42-je, vagy például Subham Dube 11 dobásból megszerzett 34-e, így is sima, 44 futásos vereség lett a vége számukra.

Egy apró érdekesség, hogy ma mind a 4 videóbírózás széles dobásra vonatkozott, tegnap pedig nem is volt DFR-ezés, így eddig két meccs eltelt úgy, hogy egyetlen kiesés vagy kiesésgyanú miatt sem kért videózást senki.