Jól sikerült a teljes átalakulás Pandzsábban
2025. március 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Megnyerte első mérkőzését a tavalyhoz képest felismerhetetlenségig átalakult Punjab Kings, méghozzá a Gujarat Titans otthonában. A találkozó ismét bőven 200 fölötti pontszámokat hozott mindkét oldalon – amint azt mostanában megszokhattuk.
Az indiai Pandzsáb állam egyik leghíresebb épülete, az amritszari aranytemplom (illusztráció)A kép szerzője: Julian Nyča (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0
A semleges szurkolók számára talán az egyik legizgalmasabb kérdés lehet az idei IPL-ben, hogy milyen lesz a Punjab Kings? Megelégelvén ugyanis a korábbi sikertelen szereplést (egyáltalán a rájátszásba is már több mint 10 éve jutottak be utoljára), a csapatnál úgy döntöttek: szinte nulláról újjáépítik magukat, így a megaárverés előtt alig tartottak meg valakit is a korábbi keretükből. Emiatt persze rengeteg elkölthető pénzük maradt, amiből be is vásároltak számos, jobbnál jobb, vagy legalábbis annak hitt játékost: most végre kiderülhet élesben is, hogy ez mire volt, lesz elég. A Titánok ezzel szemben, ahogy a legtöbb másik együttes is, megtartották a magjukat, de azért például a gyors dobók frontján ők is eléggé átalakultak.
Ráadásul az ahmadábádi stadion mai sávja nem tűnt éppenséggel pörgetőbarátnak, így ezekre a gyors dobókra még nagyobb szerep hárulhatott. Méghozzá mindjárt az elejétől fogva, ugyanis a pénzfeldobást a titánok nyerték, és a dobást választották – hiába mondta el utána a pandzsábi kapitány is, hogy ők is azt szerették volna. A hazaiak kezdőjébe 5 olyan játékos került be, aki még sosem játszott náluk, köztük például Mohammad Szirádzs, Kagiso Rabada és Jos Buttler, de, mint említettük, a vendégek sokkal jobban átalakultak: ott 6 ilyen ember is volt, valamint például Glenn Maxwell és Marcus Stoinis, akik évek után tértek vissza ide. A hat között ráadásul Prijáns Árja és Szúrjans Sedge személyében két olyan játékos is megjelent, akik még sem a válogatottban, sem az IPL-ben nem játszottak eddig.
Az ütést az újonc Árja kezdte, valamint azon kevesek egyike, akik megmaradtak a tavalyi Kingsből: Prabhszimran Szinh. Bár Árja már a második labdából összehozott egy 4-est, de a gyors kezdés ezzel együtt is elmaradt, sőt, a 2. játszmában nem sokon múlt, hogy el ne kapják őt: csak éppen Arsad Khán elejtette a magasra felütött labdát – majd két dobás múlva megint Khán mezőnyhibájából egy újabb 4-es is összejött. Javított viszont a hibáin a 4. játszma elején: akkor már sikerült elkapnia Szinhet, ráadásul annak a Kagiso Rabadának a dobásából, akinek a játszmájában vétette azt a két hibát, és akit kicsit fel is mérgesített. Utána viszont Khán dobóként is megpróbálkozott, és ez megintcsak balul sült el: első játszmájában egy széles mellett Árja 20 futást gyűjtött be. Az erőfölény így 73/1-re végződött, Árja pedig megállíthatatlannak tűnt – de aztán jött Rásid Hán, és még éppen mielőtt meglett volna neki az 50-es, a 7. játszmában kiejtette. A folytatásban Srejasz Ajjar és Azmatulláh Omarzí váltakozó sebességgel haladt, így a félidő fele 104/2-vel érkezett el. Ez még a vendégeknek tűnt szebbnek, de ezek után Száí Kisor nagyot fordított a dolgok menetén: a 11. játszmát nem elég, hogy hajszál híján szűzre dobta, de két egymás utáni dobásból kiejtette Omarzít és a helyére érkező, igen veszélyesnek ígérkező Maxwellt is! Más kérdés, hogy ha Maxwellék kikértek volna egy videóbírót az LKE-jére, akkor megmenekült volna, mert a labda átpattant volna a középső karó fölött... Igaz, így legalább az ütős IPL-történeti rekordot döntött: ez volt a 19. kacsája, és ennyije senki másnak sincs! A helyére bejövő másik ausztrál, Stoinis nem parádézott nagyon, de azért kibírta majdnem 5 játszmán keresztül: közben inkább Ajjar rendezett tűzijátékot, aki a 14. játszmában már 50-nél tartott, majd Stoinis kiesése után a 7. rendű Sasánk Szinhhel alkotott egy igen kiváló társulást. Olyan kiválót, hogy ők ketten már ki sem estek a végéig, Ajjar 97-neskivel zárt, Szinh pedig 16 dobásból 44-neskivel! Kettejük párja pedig a csapat hosszú történetének legsikeresebb 6. kapus társulása lett, hiszen közös 81 futásuk 8-cal meghaladta az eddigi rekordot. Bár tegyük hozzá: Ajjar többször is csak szerencsével menekült meg: volt olyan, hogy egy hatosát elkapta Rabada, de a mozdulat közben a lába érintette a pálya határát jelző kötelet, két dobással később pedig egy hasonló eset történt meg, akkor Ráhul Tevatijá főszereplésével. Így végül a Pandzsáb 243-ig jutott el, de mondjunk valamit? Manapság már ez sem életbiztosítás!
A nagy feladatnak Száín Szudarsan és Subman Gil állt neki, de egyelőre nem elég lendülettel. Az első és a 3. játszmában is 4–4 nullás volt, ami ilyenkor azért nagy luxus. Utána már egy kicsit jobban beindultak, de aztán még az erőfölényben Maxwell dobásából elkapták a 33-nál tartó Gilt, így 6 játszma után 61/1 volt az állás. A következő kapura viszont megint nem keveset kellett várni: most Szudarsan és Buttler ütött kitartóan, igaz, itt is történt egy elejtés, még a 7. játszma végén, amikor Omarzí kicsit túlfutott, ráadásul a kezéből kipattanó labda még a határon is kiment, így hatos lett belőle. A 10. játszmában Szudarsan elérte az 50-est, a játszma végére pedig a csapat a 104/1-et, így még azért nem volt veszve számukra semmi. Főleg úgy, hogy hamarosan Ajjar is elejtett egy elkapást, az ütősök pedig tovább gyűjtögették a határokat – egészen a 13. játszmáig, amikor (hol máshol, mint a mélységben) elkapták a 74-nél járó Szudarsant. Helyére egy csereember, Sherfane Rutherford állt be, szintén nem rosszul, de valljuk be, nem is annyira jól: az eredménylapon látott 28-ból 46-ja ezt nem árulja el, de elég sok könnyű röpte volt, amit nem talált el rendesen – vagyis bőven benne volt a lehetőség, hogy több pontot szerezzen, csak ezzel nem élt. Ennek is köszönhetően a 15–17. játszmák határesemény nélkül (!) zajlottak le, így pedig a Kings megnyugodhatott: hiába Buttler 50-ese, és hiába egy újabb gyorsítás a végére, a hazaiak már túl messze kerültek a céltól ahhoz, hogy sikerüljön elérniük. Meglett nekik ugyan a 232, de manapság ez nem feltétlenül elég a sikerhez. Most sem volt elég.
