Úgy tűnik, a nőknél nem a világbajnok a világ legjobbja
2025. március 26. – Szerző: Krikettgalaxis
Két nagyon sima és egy szorosabb győzelmet aratott Ausztrália női válogatottja a világbajnok Új-Zéland otthonában: úgy tűnik, nem feltételnül igaz, hogy a vébét mindig a legerősebb csapat nyeri. Bár ezt enélkül is tudtuk.
Koala valahol Ausztráliában (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Amikor Ausztrália női válogatottja játszik bárkivel, mindig ők az esélyesek. Ez amolyan általános érvényű megállapítás – de vajon most is igaz, amikor pont az az Új-Zéland az ellenfél, amelyik valahogyan csak megnyerte tavaly ősszel a Húsz20-as világbajnokságot? És amely újra (talán) teljes erejű csapatával játszhat, hiszen egy kis pihenő és feltöltődés után ismét rendelkezésükre állt Sophie Devine, felgyógyult sérüléséből Lea Tahuhu, és itt van például a friss WPL-bajnok Amelia Kerr is. Az ausztrálok között nem volt ugyan WPL-bajnok, de azért legtöbb játékosuk elég jól szerepelt a nemrég befejeződött bajnokságban, hogy mást ne mondjunk, például Ellyse Perry a második legtöbb futást gyűjtötte összesítve, vagy éppen itt volt Georgia Voll, aki a torna történetének legmagasabb egyéni pontszámát (99-neski) mutatta fel nemrég.
Visszatérve a mostani sorozatra: az első mérkőzést Aucklandben játszották. Új-Zéland az ütést választotta, és amikor az első játszmában Suzie Bates máris három egymást követő 4-essel jelentkezett be, azt lehetett hinni, itt ma valami nagy futásfesztivál következik. Az azonban a legkevésbé sem lett – igaz, kapufesztivál sem. Nagyon kevés ütős esett ki, mindkét félidőben csak kettő-kettő, viszont akik pályán voltak, azok, legalábbis az első játékrészben, eléggé lassan gyűjtötték a futásokat: csak 100-as vagy alig afeletti aránnyal. Új-Zéland két legjobb ütőse ma éppen a bevezetőben említett Kerr és Devine volt, akik a 3. és 4. rendben játszottak, nem estek ki a végéig, és 51, illetve 39 futásig jutottak. De mivel, mint említettük, ezt lassan tették, a csapatnak csupán 137 pontja gyűlt össze a végére. A két ausztrál nyitó viszont egészen máshogy játszott: Beth Moonery és Georgia Voll mindketten elérték az 50-et, de ők 160–180-as aránnyal játszottak, ami azt jelentette, hogy hiába esett ki a félidő fele után nem sokkal Voll és egy új ember is, a kergetés így is nagyon kényelmesen, 39 megmaradó dobással sikerült. Csak azt sajnálhatják a vendégek, hogy az első félidő 17. játszmájában Ashleigh Gardner jobb mutatóujja egy elkapási kísérlet során csúnyán megsérült, így Gardner már sem dobni, sem ütni nem tudott.
A második találkozóra Mount Maunganuiban került sor, és hasonló ausztrál fölényt hozott, mint az előző, csak éppen most itt ők ütöttek először. Gardner múltkori sérüléséről kiderült, hogy az ujja el is törött, ezért a sorozat hátralevő részében már nem játszott, így most sem. Mooney és Voll viszont nagyon bátran kezdte az ütést, sok négyessel, így mire Voll még az erőfölényben kiesett, csak neki már 36 futása volt, de később Mooney egészen 70-ig is eljutott. És aki csak próbálkozott a későbbiekben is (összesen 5-en kerültek ma sorra), az mind átlépte a 20 futást, és aki nem szerzett 30-at, az is csak azért, mert véget ért a félidő, mielőtt elérhették volna. Így Ausztrália 200 fölé is bekukkantott, egészen pontosan 204-ük gyűlt össze. A különbség a két csapat között pedig ezek után is látszott: az ausztrálok már 3 kaput szereztek az erőfölényben, aztán még egyet közvetlenül utána, a félidő fele után pedig sorra ejtették ki a további embereket. Annabel Sutherland meg sem állt egészen 4-es zsákmányig, míg az ütősök közül Amelia Kerr 40-es eredménye kimagaslott a többi közül. Új-Zéland nem hogy a 20 játszmát nem tudta végigjátszani, de még 17-et sem, és 122 futással elfogytak. Érdekesség, hogy Ellyse Perry most hajtotta végre 46. elkapását ebben a formátumban, így egyedüli ausztrál csúcstartóvá vált, nem számítva persze a kapusokat.
A harmadik, wellingtoni összecsapás, amely egyébként a világ 2222. női NH20-as meccse volt, már kiegyenlítettebb játékot hozott, annak ellenére, hogy a két csapat pontszámai egész más összetételből alakultak ki. Új-Zéland a dobást választotta, de nagyon sokáig nem bírt Mooney-val és Vollal: a pár a 9. játszmáig volt bent, később pedig Voll 75-öt is teljesített (miközben egész sok elkapást ejtettek el ellene). De a többi ausztrál ütős is, aki pályára lépett, kivétel nélkül két számjegyű eredményig jutott, így Ausztrália 180-nal végzett. Új-Zéland eredménylapja azonban egyáltalán nem volt ilyen kiegyensúlyozott: szinte mindenki rendkívül alacsony pontszámokat ért el (köztük az NH20-as újonc Bella James is), csak két ütősük volt, aki kiemelkedett, de ők nagyon: a 3. rendű Amelia Kerr és a 6. rendű Maddy Green. Ők mindketten átlépték a 60-at is, közös társulásuk pedig egészen 99-et hozott össze, ami messze megdöntötte az 5. kapus párok új-zélandi rekordját – az ugyanis eddig 77 volt: éppen ugyanezen két ütős által. De az ausztráloknál is született egy kisebb rekord: Georgia Wareham négy elkapást hajtott végre, ami a legtöbb egy játékrészben olyan ausztrál mezőnyjátékostól, aki nem kapus. Viszont hiába a kiemelkedő ütőstársulás, a csapat így is csak 172-t teljesített, ami szűk, 8 futásos vereséget jelentett.
A két válogatott női NH20-as örökmérlege ezek után úgy néz ki, hogy 55 találkozóból 32-t nyert Ausztrália, 21-et Új-Zéland, míg 1–1 meccs eredmény nélkül, illetve holtversennyel zárult.
