Olyan pakisztánosra sikeredett az új-zélandi sorozat
2025. március 26. – Szerző: Krikettgalaxis
Öt NH20-on találkozott egymással Új-Zéland és Pakisztán, és amolyan tipikusan pakisztáni lett az eredmény: öt nagy különbségű meccs, de nem 5–0 az egyik csapat javára, mert egyet a vendégek nyertek meg hatalmas arányban.
Az új-zélandi Auckland látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Van egy sokfelé alkalmazott mondás, ami pont ráillik a pakisztáni krikettre is: csak egy dolog állandó benne, mégpedig a változás. Jönnek-mennek az edzők, a kapitányok és a játékosok – az eredmények viszont kevésbé. Ezúttal megint egy teljesen felforgatott válogatott érkezett meg Új-Zélandra, most már Szalmán Ágával, mint kapitánnyal, és olyan korábbi kulcsjátékosok nélkül, mint például Bábar Ázam és Mohammad Rizván. Az új kapitány rettenthetetlen játékstílust ígért, magas kockázatvállalással, ami illeszkedik a modern és manapság valóban sok csapat számára eredményt hozó felfogáshoz. Új-Zélandnak ellenben nem nagyon volt min változtatnia: nekik olajozottan működött a gépezetük, és bár például a Bajnokok Trófeája döntőjét elbukták, de legalább ott voltak...
Az első mérkőzésen Pakisztán máris három újoncot dobott be a mély vízbe. Hármuk közül Mohammad Alí persze már rutinos volt, teszteket is játszott korábban, csak ez a formátum volt neki új. Haszan Naváz és Abdul Szamad még más formában sem volt válogatott ezek előtt, de Navázt például a PSL-ben már láthattuk. Az új korszakként beharangozott időszak viszont ennél rosszabbul nem is kezdődhetett volna a vendégek számára: az első játszmát Kyle Jamieson szűzre hozta le kapuval, a másodikban 1, a harmadikban 2 futás jött össze, és még egy-egy újabb ütős kiesett, azaz pillanatok alatt 3/3-as ügynököt... bocsánat, 3/3-as állást láthattunk. Ága kapitány ezek után még összehozott 18 futást, majd a 6. rendű Husdíl Sáh 32-t is, és 17-tel zárt a 8. rendű Dzsahándád Hán is, de a többiek bizony mint 10 alatt maradtak. Jamieson 3, míg Jacob Duffy 4 kapuig jutott a végére, míg Pakisztán csak 91-ig: ez lett a valaha volt legrosszabb eredményük új-zélandi pályán. Kis érdekesség, hogy ez volt mindössze a 2. alkalom, amikor mindkét pakisztáni nyitó kacsázott – az első eset közel 11 éve történt... Az új-zélandi nyitók, Tim Seifert és Finn Allen viszont nem hogy nem kacsáztak, de nem kevés 4-essel és 6-ossal már az erőfölény végére a cél bőven több mint felét levadászták – igaz, Seifert a 6. játszmában 44 futással kiesett. A félidő felénél már 90/1 volt az állás, vagyis már csak 2 futás hiányzott a hazaiaknak, de azért a bíró elrendelt egy ivószünetet – csak hogy aztán a szünet utáni első dobásból máris lezáruljon a meccs. A mérkőzés krónikájához hozzá tartozik az a feszültséget is jól példázó eset, hogy Husdíl Sáh egy alkalommal szándékosan összeütközött Zakary Foulkesszal, és ugyan sérülés nem történt, de az esetért a pakisztáni játékost később megbüntették.
A második mérkőzés Dunedinben volt, és ahogy az első, úgy ez is egy Srí Lanka elleni női meccs után közvetlenül került megrendezésre. Azt a mérkőzést azonban elmosta az eső, és a vizes pálya, majd az újból eleredő csapadék miatt itt is halasztani kellett a kezdést, a meccset pedig 15–15 játszmásra rövidítették le. Új-Zéland ismét igen jól kezdte a dobást, megint kapuval az első játszmában, de most már azért Pakisztán tudott javítani a maga ütőjátékán. Ága kapitány például, miután bejött a kieső helyére, gyorsan elszáguldott majdnem 50-ig, és később Sádáb Hán, sőt, Sahín Sáh Afrídí is jó magas aránnyal lépte át a 20-at. Így aztán a csapat most 135-ig is eljutott, ami 15 játszma alatt már jó eredménynek tűnt. Hát még azok után, hogy a második félidő első játszmáját Afrídí szűzre dobta! Utána azonban Tim Seifert és Finn Allen kihasználta az ütősbarát talajt és a pálya viszonylag kis méreteit, és pillanatokon belül beütött 7 darab hatost, majd újabb határokkal az 5. játszma felére máris 66/0-ig jutottak el. Ekkor már egyértelműen a hazaiak voltak az esélyesek: ők pedig ezt az esélyt be is váltották, és annak ellenére, hogy a folytatásban 5 kaput is elvesztettek, 11 megmaradó dobással beértek a célba. Seifert egyébként 22 dobásból 45-tel esett ki, amiért a meccs emberének is megválasztották.
A harmadik találkozó nem csak hogy életben tartotta a pakisztáni reményeket a sorozatot illetően, de hatalmas önbizalmat is adhatott a vendégeknek, ugyanis akkora gigantikus győzelem született részükről. Igaz, ez annak ellenére nem érződött, hogy így lesz, hogy Sahín Afrídí az első játszmában kiejtett egy ütőst – utána ugyanis Mark Chapman vezérletével óriási új-zélandi feltámadás következett. Bár időközönként vesztettek egy-egy, néha két-két kaput, de szinte mindenki nagyon jó aránnyal ütött közülük, maga Chapman pedig 44 labdából elért 94-gyel esett ki a 13. játszmában. A csapat így 204-es eredményt ért el, ami egyáltalán nem jól jelezte előre, hogy mi lehet ebből a végeredmény. Pakisztán ugyanis mindenkit meglepve elsöprő ütőjátékkal hozakodott elő: Mohammad Hárisz és az első két meccsen egyaránt kacsázó Haszan Naváz majdnem az erőfölény végéig kapuvesztés nélkül jutott el, miközben már 74 futást kaszáltak be, sőt, a 6. játszma végére 75-ig is eljutottak, ami Pakisztán valaha volt legjobb erőfölénye lett. Igaz, 74-nél a 41-en álló Hárisz búcsúzott ugyan, de Naváz és a 3. rendű Szalmán Ága folytatta, és sorra ütötték a határokat. Ága a 16. játszma elején 50-esig jutott, míg Naváz ugyanebben a játszmában a 100-at is átlépte – sőt, a játszma végére már kész is volt a sikeres kergetés. Mivel tehát 24 labda megmaradt, így ez lett a világ leggyorsabb kergetése egy legalább 200-as cél esetén! (Az eddigi rekordot egy 2007-es mérkőzés tartotta.) Naváz pedig azzal, hogy 44 dobásból ért el 100-ast, pakisztáni csúcsot állított fel: eddig Bába Ázamé volt a leggyorsabb, 49 labdából.
A negyedik összecsapásra, amelyre Mount Maunganuiban került sor, aztán megint visszabillentek a dolgok oda, ahol kezdődtek. Az ütésre kényszerülő Új-Zéland nyitó párja, Seifert és Allen rendkívüli sebességgel kezdett, az erőfölény végén már 79/1, a félidő felénél pedig már 134/2 volt az állás. Ez a 79 lett egyébként a valaha volt második legeredményesebb erőfölény, amit Pakisztán ellen bárki is elért, a 134 pedig Új-Zéland legjobb 10 játszma utáni eredménye ezen a pályán. Kissé meglepő módon viszont a következő 5 játszmában senki nem ütött egy határt sem, többen pedig kiestek, így az esélyek, hogy a végeredmény is esetleg valami nagy rekord lesz, szertefoszlottak. De azért a végén Michael Bracewell is gyorsan beütött még 46-ot, így azért a 220 csak meglett a csapatnak. Már csak az volt a kérdés, vajon sikerül-e most is úgy fellépniük a pakisztáni ütősöknek, mint múltkor, mert ha igen, akkor ez akár kevés is lehetett volna... De hamar kiderült, hogy nem. Az első két játszmában három ütősüket vesztették el, köztük Navázt is, és így szinte ki is jelenthettük, hogy a meccs már ekkor eldőlt. Ráadásul a folytatásban is csak úgy záporoztak a kapuk, és amikor a félidő felénél 56/8-at mutatott az eredményjelző, akkor itt már egy negatív rekord lehetősége rémlett fel. Ettől azért Abdul Szamad még megmentette őket azzal, hogy ő egymaga 44-ig jutott, így a csapat legalább 105-öt tudott teljesíteni, de a vereség mértéke így is bődületes lett.
Az utolsó meccs (Wellingtonban) megint érdekesre sikeredett, de megint nem izgalmasra. Az ütésre kényszerülő Pakisztán megint az erőfölényben elvesztett 3 kaput, miközben alig gyűltek a pontjaik, és ez a folytatásban sem különösebben változott meg. Szalmán Ága kapitány a 4. rendben még kitartott: ő csak a félidő végéhez közeledve, 51 futással búcsúzott, de a második legjobb eredményük egy 28-as volt (Sádáb Hántól), a harmadik pedig egy 11-es... Mindeközben James Neesham ötös zsákmányig jutott – úgy, hogy hosszú pályafutása alatt eddig még 4-ese sem volt soha! A 129-es felállított cél nem érződött félelmetesnek – ellenben az új-zélandi ütőjáték igen: Seifert és Allen az erőfölényt 92/0-ra (!) hozta le, ami természetesen csapatrekord lett. Az egyetlen fénypont a pakisztániak között Szufijan Mukím volt, aki ezek után két játszmájában 2 ütőst ejtett ki, 3,0-s gazdálkodás mellett – de természetesen ez is messze kevés volt. Seifert ontotta a hatosokat, és csak azért nem lett meg a 100-asa, mert amikor elérte a 97-et, véget ért a meccs: méghozzá már a 10. játszma végén...
De mindezek ellenére a történelmi örökmérlegben még mindig Pakisztán vezet – de már csak éppen hogy! 49 eddigi találkozásukból 24-szer diadalmaskodtak ők, és csak 23-szor Új-Zéland, míg két meccs eredmény nélkül zárult.
