17 év után győzte le Csennaiban a Bengaluru a hazai csapatot
2025. március 28. – Szerző: Krikettgalaxis
Ám nem csak azért volt történelmi a ma esti IPL-találkozó, amit a címben említettünk, hanem azért is, mert a Royal Challengers 50-futásos sikere egyúttal a Chennai Super Kings valaha volt legnagyobb arányú hazai veresége is lett azok közül, amikor valahány futással kaptak ki. Az RCB a sikerrel megőrizte első helyét a tabellán.
A Bengaluru-palota Bengaluruban (illusztráció)A kép szerzője: Basavarajmin21 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Néhány napja tettük fel a kérdést (csak úgy saját magunknak), hogy melyik lehet az IPL legnagyobb rangadója. Akkor, mivel egy CSK–MI mérkőzés apropóján került napirendre a kérdés, természetesen arra a következtetésre jutottunk, hogy az. Most viszont, hogy itt a CSK–RCB, egy kis kísértés alakult ki bennünk, hogy máris megváltoztassuk az álláspontunkat, és megpróbáljuk valahogy elhitetni az emberekkel, hogy talán mégiscsak ez. De inkább hagyjuk is ezt: úgysincs objektív mérce, amivel meg lehet állapítani, hogy melyik a nagyobb – legyen elég annyi, hogy ez nagy, és pont. Mégiscsak két szomszédos állam, szorosan összefonódó történelemmel (még ha nem is a legbarátságosabb fajtából), és persze Dhoní és Kohlí...
A sporttörténelem egyértelműen a sárgák mellett szólt, főleg hazai pályán: utoljára még 2008-ban tudtak itt nyerni a bengaluruiak. Márpedig ez a mérkőzés is Csennaiban volt: vagyis a CSK másodszor is otthon játszott idén, az RCB pedig másodszor is idegenben. Egyébként a sáv másik volt, mint múltkor, de a szakértők itt sem számítottak olyan túl sok futásra, mint némelyik másik pályán.
A pénzfeldobást a Super Kings nyerte, és a dobást választották. A múltkori kezdőjükön kettőt változtattak: Sivam Dube és Nathan Ellis helyére Matísa Patirana és a múltkor egyébként becserélt Ráhul Tripáthí érkezett. A vendégeknél a legutóbbi meccset befejező 11-ükhöz képest egy csere történt: ott Raszikh Szalámot váltotta a múltkor egy kisebb sérülés miatt kimaradt, de a szurkolók által már nagyon várt Bhuvnesvar Kumár.
Az első ütőpár Phil Salt és Kohlí volt. Khalíl Ahmad első három labdájából ugyan nem született futás, de utána Salt nagyon rákapcsolt: érdekesség, hogy a 3. játszma végén neki már 30 futása volt, míg társának csak 1. Sőt, Kohlí kis híján ki is esett közben: a 3. játszmában Ahmad már ünnepelt is egy általa vélt LKE után, örömében el is futott az ütős mellett, és hátra sem nézett – pedig akkor láthatta volna, hogy a bíró nem is adta meg. Amikor ez végül kiderült, kikértek egy videót, de ott látszott, hogy a labda éppen egy picit a láb-karók vonalán kívül pattant... Végül a valódi áttörést Núr Ahmad hozta meg, aki a 43 évesen is még mindig kiváló reflexekkel rendelkező Dhoní kapus segítségével egy leverés által kiejtette Saltot, így az erőfölény 56/1-re végződött. A 3. rendű Devdatt Padikkal viszont ugyanolyan jól indított, mint Salt – de nagyjából ugyanolyan teljesítmény után ki is esett (27 futás közel 200-as aránnyal). Ezek után Kohlí és Radzsat Pátídár, a kapitány volt bent, de előbbinek valahogy nem igazán ment ma: sokáig bent volt ugyan, de rendkívül lassan haladt. A félidő felére ezzel együtt is összegyűlt egy 93/2 a csapatnak, így a csennai dobóknak most már nagyon meg kellett volna emberelnie magát. Vagyis hoppá, mégsem nekik, mert a következő időszakban nem rajtuk múltak a dolgok: Pátídárt 5 labdán belül kétszer is elejtették a mezőnyben! (Először Dípak Húdá egy könnyű helyzetben, másodszor Tripáthí egy jóval nehezebben.) De ha Pátídárral nem, végül Kohlíval sikerült végezniük a 13. játszmában, és bizony az őt követő Liam Livingstone-nak sem ment jobban, mint neki. Pátídár viszont a 18. játszmában eljutott 50-ig, Dzsites Sarmá és Tim David pedig egy-egy rövid, de hatékony epizódszerepet mutatott be (utóbbi például egy 6–6–6-tal az utolsó játszmában), így a Bengaluru egészen 196-ig menetelt el a végére. Núr Ahmad pedig egyébként összesen 3 kaput szerzett, amivel az afgán dobó egyelőre föl is jött az idei szezon kapuszerző ranglistájának élére, vagyis a szünetben hozzá került a lila sapka.
A kergetést Rachin Ravindra és Ráhul Tripáthí kezdte, de Josh Hazlewood utóbbin a 2. játszmában máris kifogott – sőt, pár dobással később az új embert, Riturádzs Gájkvárt is kiejtette nulla ponttal, miközben a játszmája 1 futás híján szűz lett. És a folytatásban is elég sok pöttyös labda jött mind Hazlewoodtól, mit Kumártól, ráadásul utóbbi még az erőfölényben búcsúztatta a 4. rendű Dípak Húdát is, így 6 játszma után az állás 30/3 volt: nagyon nehéz helyzetbe kerültek a sárgák! A következő ütős Sam Curran volt, akivel hamarosan honfitársa, Livingstone végzett, és hiába szerzett ezek után a csereként beállt Sivam Dube egy 6-ost és egy 4-est, a félidő felénél látott 65/4 sem jósolt sokkal több szépet a Csennainak. Legfeljebb Ravindrában bízhattak még, aki még mindig ott volt, és 12 játszma után már 41-nél tartott – de a 13. számára szerencsétlenül érkezett el. Nem úgy, mint a dobónak, Jas Dajálnak, aki előbb egy gyönyörű jorkival kidobta őt, pár labda múlva pedig egy jótávossal Dubét is. (Mindketten beleértek, de úgy, hogy a saját kapujukat találta el a labda.) Innen már talán senki sem hitt a hazaiak győzelmében: ez abból is látszott, hogy a 16. játszmában egy újabb kiesés után a pályára lépésekor mindig nagy éljenzéssel fogadott Dhoní most egy kicsit csendesebb fogadtatásban részesült... Most már csak két egyéni mérföldkövet ünnepelhettek a szuperkirályok: előbb Ravindra Dzsadedzsá átlépte az összesített 3000 futást az IPL-ben, amivel mellesleg ő lett a világon az első, aki a tornán elérte ezt a számot ÉS a 100 kaput is, aztán Dhoní ütött be pár határt, amivel a CSK örökranglistáján fellépett az első helyre, megelőzve a 4687 futással rendelkező Szures Rainát. De a győzelemről már jó sokkal a vége előtt lemondhattak: végül 50 futással kaptak ki, ami a valaha volt legsúlyosabb futásban mért hazai vereségük lett.
