Starc ötös zsákmánya ásta meg a Haidarábád sírját

2025. március 30. – Szerző: Krikettgalaxis

Megint elmaradt a hatalmas tűzijáték a Sunrisers Hyderabad magas rendjétől, elsősorban a Delhi Capitals dobójának, Mitchell Starcnak a jóvoltából, az így felállított kis célt pedig a fővárosiak könnyen lekergették.

Újdelhi egyik nevezetessége, a hatalmas India-kapu (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Itt a 10. mérkőzés, egyúttal az a pillanat, amikor felborul a kiegyenlített szervezés: a Sunrisers ugyanis már a 3. meccsét játssza, miközben van olyan csapat (a Pandzsáb), akik még 1-nél tartanak – ráadásul hiába van ma dupla nap, este sem a Kings játszik majd. De az emberek gondolatai most nem igazán ekörül forogtak, a végére úgyis mindenki 14-gyel végez majd. Sokkal érdekesebb kérdés volt, hogy mi várható ma a pályán: az SRH egyszer elsöprően játszott, másodjára elsöpörték őket (mindkét alkalommal hazai pályán), most viszont a Delhi második számú otthonában, Visákhapatnamban jártunk, ahol a fővárosiak múltkor a szinte biztos vereségből feltámadva végül behúzták a 2 pontot.

Az összeállításokkal kapcsolatos mai legfontosabb hír az volt, hogy Kannaur Lokes Ráhul, miután kihagyta a Capitals nyitómeccsét, ma már itt volt. Közben kiderült az is, hogy miért hiányzott múltkor: most született meg ugyanis első gyermeke, egy kislány! A boldog apa természetesen máris bekerült a játszó keretbe, méghozzá Szamír Rizví helyére, míg az ellenél is egyet változtatott: Szimardzsít Szinh helyett ma egy 25 éves újonc dobó, Dzsísán Anszárí kapott lehetőséget. A pénzfeldobást a vendégek nyerték, és az ütéssel való kezdés mellett döntöttek.

Természetesen nyitóik Abhisek Sarmá és Travis Head voltak, azonban most egy olyan dobóval kellett mindjárt az elején szembenézniük, aki Headet korábban már 5-ször is kiejtette, pedig nem sokszor találkoztak: Mitchell Starckal. Most azonban már az első két dobásból, ami kettejük között zajlott, két Head-négyes született – de a henger mégsem indult be, mert még ebben a játszmában Sarmát kifutották, miután megtorpant futás közben. A 3. rendű Ísán Kisan, aki egy százas és egy kacsa után érkezett meg ide, hamar veszélybe került, de hiába videóztatott meg egy LKE-gyanút a DC, a labda a láb-karók vonalán kívül pattant. Kisan azonban nem sokat nyert ezzel az esettel: a 3. játszma elején pont a mélységi hátsó csúcs kezei közé ütött egy Starc-labdát – a mezőnyjátékosnak egy centit sem kellett elmozdulnia. Sőt, pár dobás múlva Nítís Kumár Reddí is búcsúzott, így most már Headre várt volna a nagy feladat. Vagy esetleg az ismeretlen 5. rendű Aniket Varmára? Bizony az utóbbira! Ugyanis Starc hatodszor is kiejtette pályafutásuk során a Varmánál sokkal nevesebb Headet, így az SRH 37/4-re zuhant, az erőfölényt pedig 58/4-gyel fejezte be. Innen viszont Varmá és Heinrich Klaasen nagy kapaszkodásba kezdett, és a félidő felénél máris 105/4-re álltak: ez az IPL legmagasabb olyan pontszáma volt, ameddig egy csapat 10 játszma utánra eljutott úgy, hogy az első 4 kapu az erőfölényben veszett el! Szóval innen még bármi lehetett volna, de végül az lett, hogy Vipradzs Nigam egy igen látványos elkapással rögvest kiejtette Klaasent, majd néhány játszmánként sorban elkezdtek kiesni az újabb és újabb ütősök úgy, hogy alig kapartak össze újabb futásokat. Kuldíp Jádav ebben az időszakban 3 kaput szerzett, Starc pedig még kettőt a korábbi három mellé, ezzel 144. Húsz20-as meccsén élete első ötös zsákmányát szerezte meg, egyben elérte a 200 Húsz20-as kaput is. De a kevés ponttal kipotyogó ütősök mind a Klaasen utániak voltak: közben Varmá tovább folytatta a pontgyűjtést, és nem is akárhogyan: a 14. játszmában 50-est ünnepelhetett, majd nemsokára jött tőle még egy 4–6–6, majd még egy maximum, majd összesen 74 futással esett ki. A csapat végül már a 19. játszmában elfogyott, és csak 163-at tudtak teljesíteni: a fővárosaik jó eséllyel vághattak neki a második játékrésznek.

Valószínűleg a Delhi is érezte, hogy most nincsenek olyan kutyaszorítóban, hogy ész nélkül kellene vagdalkozniuk. Jake Fraser-McGurk és Faf du Plessis nem is sietett nagyon: az első játszmában például csak 1–1 futást hoztak össze fejenként. Igaz, utána azért már jöttek a határok is tőlük – és jött néhány elejtett elkapás is! Előbb Varmának nem sikerült egy nehéz eset, hat dobással később pedig Pat Cumminsnak egy másik, ami szintén nem lett volna amúgy könnyű. De mivel kimaradtak, így az erőfölény 52/0-val zárult, Du Plessis pedig a 9. játszmában máris eljutott az egyéni 50-esig is. Amikor viszont már azt lehetett hinni, hogy ez a társulás akár nagyon sokáig is együtt maradhat, akkor jött az újonc Anszárí, és egy igen érdekes 10. játszmát dobott le: először kiejtette Du Plessist (külön dicsérendő a látványos, vetődéses elkapás végrehajtója, a csereember, Wiaan Mulder), majd hagyott egy 4–4–6-os sorozatot Fraser-McGurknek – majd elkapta a Fraser-McGurk által felé véletlenül visszaütött labdát: a félidő fele 96/2-vel érkezett el. Most Abhisek Porel és Ráhul volt bent ütni: utóbbi is bemutatott egy 4–6–4-et (egy közbeékelődő szélessel), de a következő játszmájában Anszárí kidobta őt, így a debütáns máris 3-as zsákmánynál járt. De ez a három bőven kevés volt: a hátralevő futások száma Porelnek és Tristan Stubbsnak köszönhetően gyorsan csökkent, így a kergetést már a 16. játszma végén befejezték. A Delhinek még csak csereembert sem kellett behoznia.

Az eredménynek köszönhetően a Capitals az 5. helyről fellépett a másodikra, a Sunrisers viszont a hatodikról még eggyel lejjebb csúszott.