A 11. meccsen már a 9. különböző csapat szerzett pontot
2025. március 30. – Szerző: Krikettgalaxis
Eddig eléggé kiegyenlített az IPL: alig telt el több mint 10 mérkőzés a 10-csapatos mezőnyben, és máris csak egy olyan klub maradt, amelyik nyeretlen (a Mumbai Indians): hiszen ma a Rajasthan Royals is feliratkozott a győztesek listájára azzal, hogy egy szoros meccsen felül tudták múlni a Chennai Super Kingst.
A híres dzsajpuri rózsaszín palota, a Havá Mahal (illusztráció)A kép szerzője: Chainwit. (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Mai két résztvevőnk egyike sem éppen úgy kezdett 2025-ben, ahogy azt álmodták: bár a Super Kings például megnyerte az első mérkőzését, de aztán egy súlyos vereségbe futottak bele, míg a Royals két meccs után is még nulla százalékos. Utóbbiak most újra második számú hazai pályájukon, Guváhátíban próbálkozhattak: ott, ahol a Csennai még soha egyetlen mérkőzést sem játszott. De szurkolójuk ebben a városban is rengeteg volt (ahogy mindenütt az országban): a lelátókat annak ellenére a sárga szín dominálta, hogy mint tudjuk, a Royals ideiglenes kapitánya, az innen származó Riján Parág is nagy népszerűségnek örvend itt.
A hazaiak változatlan összeállításban léptek pályára, mint legutóbb, viszont a pénzfeldobást amúgy megnyerő és a dobást választó szuperkirályok kettőt is cseréltek: Dípak Húdá és Sam Curran helyét Vidzsaj Sankar és Jamie Overton vette át. Utóbbi korábban még soha nem játszott az IPL-ben.
Az ütést Szandzsu Szaimszan és az a Jasaszví Dzsájszvál kezdte, aki idén egyelőre még nem tudott nagyon beindulni. Talán ma? – csillant fel a rózsaszín szurkolók szeme, miután az ütős az első labdából 4-est szerzett. De aztán két labda múlva máris lecsillanhatott a szemük, mert Khalíl Ahmad dobásából elkapták. Szaimszan mellé viszont megérkezett Nitís Ráná, aki órási vehemenciával vetette bele magát a meccsbe: sorra püfölte a határokat, és még az erőfölényen belül, a 21. vele szembeni labdából az 50-est is elérte (idén ő volt az első, akinek ez sikerült, mármint hogy 50-esig jutni az erőfölényben), a 6. játszma végére pedig társával 79/1-ig emelték a csapatot. Mindezt annak ellenére, hogy a labdák nem mindig jöttek szépen az ütőre, gyakran egy-egy pillanatra mintha megálltak
volna (na persze nem szó szerint) a talajon. De tegyük hozzá: a dobók sem a legjobb távokat dobták eddig, sokszor vagy túl rövidre, vagy túl hosszúra sikerültek a labdáik. Aztán a 8. játszmában megjött a CSK idei eddigi legjobb dobója, Núr Ahmad (aki amúgy pár órával ezelőtt veszítette el a lila sapkáját, hiszen a másik mai meccsen Mitchell Starc egy 5-ös zsákmánnyal leelőzte őt), és kiejtette Szaimszant, majd a következő játszmában a bíró Ránát is kiküldte LKE-vel. Csakhogy itt a DFR segítségével kiderült, hogy az ítélet rossz volt, a labda mellément volna, így Ráná még néhány játszmát bent tölthetett. Előbb Parággal eljutottak 99/2-ig a félidő felére, majd még bekaszált egy 6-ost és egy 4-est, végül 81-gyel esett ki. Ez pedig fordulópontot jelentett: a pontszerzés az egész RR részéről lelassult, és rövidesen megindult a kapuk áradata is. Núr Ahmad is megszerezte a mai másodikját, így a lila sapka visszakerült hozzá, de még sokan mások is eredményesek voltak. Maga Parág ugyan eljutott 37-ig, de a lejjebbi rendűek szinte kivétel nélkül egy számjegyű eredménnyel búcsúztak, így a Csennainak még egy Overton általi elejtés is belefért: így is javítani tudtak ahhoz képest, hogy milyen jóslatok hangzottak el a félidő közepén a Royals végeredményére vonatkozóan. Ugyanis bőven elhangzottak (jogosan) 200 fölötti tippek, de az eredmény mégis csak 182 lett.
Igen ám, de ez a 182 azért még nem volt kevés, ha csak úgy önmagában nézzük. A CSK 2019 óta nem kergetett le ekkora célt, pedig már 8-szor kellett vele megpróbálkoznia. A dobást Jofra Archer kezdte, akiről ne feledjük: pár napja az IPL teljes történetének legrosszabb dobóteljesítményét mutatta be – ma viszont az első játszmát szűzre dobta (ez volt az első szűz játszma a 2025-ös idényben), kiejtve közben Rachin Ravindrát! Sőt, a játékrész első 22 labdájából nem született egyetlen határ sem, így a mérkőzés igen hamar kezdett kicsúszni a sárgák kezei közül. Igaz, aztán Ráhul Tripáthí a következő 6 dobásból 4-et ütött határra, majd Riturádzs Gájkvár hamarosan 4-ből hármat, így az erőfölényt legalább 42/1-re mentették. Szóval nem állt rosszul a hazai csapat, de azért pár kapu mindenképpen jól jött volna nekik. Ennek érdekében a 8. játszmában Vanindu Haszarangához fordultak, aki meg is hálálta a bizalmat, és az első dobásából lecsapott (Tripáthí ellen), majd két játszmával később, bár előbb hagyott egy 4–6-ot a csereként beálló Sivam Dubének, aztán viszont őt is kiejtette (Parág nagyszerű elkapásának segítségével). A félidő fele így 74/3-mal érkezett el, Haszaranga pedig nem állt meg ezek után sem: a 12. játszmában megint megcsinálta, hogy egy 6-os után a következő labdából eredményes volt: most Sankar ellen. Gájkvár viszont közben szép csendesen eljutott 50-esig a 14. játszmára, és bár a szükséges pontarány most már 12 körül mozgott, még azért nem jelenthettük ki, hogy egyértelmű a győztes kiléte. A 16. játszma aztán egy ismerős jelentet hozott: Gájkvár hatost ütött Haszaranga ellen, a következő dobásból pedig kiesett: a dobó 4-es zsákmánnyal zárt ma. A lelátókon pedig nagy éljenzés támadt: jött Mahendra Szinh Dhoní. Ő pedig, Ravindra Dzsadedzsával együtt még mindig tartotta a lelket a csapatban: az utolsó játszma előtt úgy álltak, hogy 20 hiányzott a győzelmükhöz. Szandíp Sarmá azonban megőrizte a nyugalmát és megvédte ezt az előnyt: a Rádzsasztán végül 6 futással nyert.
Győzelmüknek köszönhetően a rózsaszínek elléptek az utolsó helyről, igaz, nem messze: most 9-edikek. Viszont érdekes módon a Csennai is előrébb lépett a tabellán, a 8. helyről a 7-edikre, mivel olyan szűk volt a vereségük, hogy az eddigi nagyon negatív NFA-juk most már kevésbé lett negatív, így meg tudták előzni a Sunriserst.
