Tovább sújtja a lila átok a Sunriserst
2025. április 3. – Szerző: Krikettgalaxis
Sem a tavalyi döntőben, sem azelőtt 3 alkalommal, sőt, legutóbbi 11 találkozásukból 2 kivételével soha nem sikerült legyőznie a Sunrisers Hyderabadnak a Kolkata Knight Riderst – és ma sem. A sokak által legerősebbnek tartott ütősrend ma is szétesett, és a narancsok súlyos vereséget szenvedtek.
Kalkutta egyik jelképe, a hatalmas hávrái híd (illusztráció)A kép szerzője: Manuel Menal (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0
Tavaly a csoportkörben a Sunrisers gyakran parádézott, de valahogy a rájátszásra és azon belül a döntőre is mintha kifulladtak volna. Idei eddigi három meccsük is valami hasonló forgatókönyv szerint zajlott kicsiben: először egy rekordközeli pontszámot ütöttek össze, amivel simán nyertek is, de aztán két vereség következett. Nem haladt sokkal jobban a címvédő Knight Riders sem: nekik is egy siker és két kudarc jutott eddig. Mindezek következményeként a két csapat a 8., illetve a 10. helyet foglalta el a tabellán – a tízből.
Mindkét együttesnek elsősorban az ütőjátékában voltak hiányosságok mostanában. A Sunrisers folyamatosan a hiperagresszív stílussal kísérletezett, ami, ha bejött, akkor nagyon bejött, de ha nem, akkor súlyos vereséggel is végződhetett a kaland. Kapitányuk ennek ellenére elmondta: nem kívánnak változtatni a megközelítésükön – viszont a lilák mentora, Dwayne Bravo úgy fogalmazott: nekik az okos játékra kellene figyelniük, nem csak az agresszivitásra. Mint kicsit viccesen elmondta: a (hagyományos stílusú, módszerű) krikettütések nincsenek tiltva a Húsz20-ban sem...
A mai pénzfeldobást a Sunrisers nyerte, és tőlük mostanában szokatlan módon a dobással való kezdést választották. A legutóbbi meccsük második félidejéhez képest (amikor ők dobtak) kettőt változtattak: Abhinav Manohar és Wiaan Mulder helyére visszakerült Szimardzsít Szinh és bemutatkozott az IPL-ben eddig még sosem látott Kamindu Mendisz. Ez pedig azt jelentette, hogy a meccs előtti gyakorláson a lábujján eltalált, és ezért sántikáló Aniket Varmá sérülése nem súlyos: ő is ott volt a csapatban. A KKR-nél egy csere történt múltkorhoz képest: Spencer Johnson helyét Moeen Ali vette át.
Az ütést Quinton de Kock és Sunil Narine kezdte, a dobást Mohammad Samí. Az első játszmában 7 futás esett – ebből 1 az ütőről, a többi pedig mind extra volt... Aztán Narine kizúdított egy hatost, és azt lehetett hinni, megindul az áradat, ehelyett azonban ismét 5 olyan dobás következett, amiből nem született valódi futás (megint csak egy TÉM), ráadásul Pat Cummins közben kiejtette De Kockot is. Aztán visszatért Samí, és egy Cumminséhoz hasonlóan kiváló játszmát hozott le: ekkor Narine is búcsúzott, azon kívül pedig csak 3 szimpla volt, és kész: 3 játszma után 17/2, ez igazán nem volt rossz a vendégeknek! A következő 3 viszont már ellentétesen alakult: nem volt újabb kapu, viszont határok annál inkább, most már Adzsinkja Raháne és Angkris Raghuvansí részéről, így az állás hirtelen 53/2-re nőtt. 7 játszma után volt egy stratégiai szünet (Raháne számára banánevőszünet), majd miután folytatódott a játék, az ütés kicsit lelassulva, de magabiztosan folytatódott, így a félidő felénél 84/2-t mutatott az eredményjelző. A 11. játszma végétől viszont benne volt a nagy fordulat lehetősége a meccsben, de ez csak félig következett be: Rahánét sikerült elkapni, de a következő dobásból Nítís Kumár Reddí egy elég könnyűnek tűnő elkapást ejtett el Raghuvansí ellen. Így Raghuvansí hamarosan eljutott 50-ig – de tovább nem, mert a fehérholló-ritkaságú kétkezes dobó, Mendisz, ezúttal egy balkezes pörgetéssel megállította. Ebben és azt ezt követő rövid időszakban a Kalkutta ismét eléggé szenvedősnek tűnt: 14.4 után már 18 labda telt el határ nélkül, a csapatnak pedig még csak 116 futása volt. De ekkor Venkates Ajjar és Rinkú Szinh 5-ösbe kapcsolta a váltót, és bár az utolsó játszmában két kiesés is történt, de így is eljuttatták a csapatot a nemrég még teljesen esélytelennek tűnő 200-as álomhatárig.
Na jó, de ha kedvező napfelkeltét fog ki a Sunrisers, akkor egy ekkora célt akár álmából felriadva is azonnal lekerget. Viszont láttuk már ennek az ellenkezőjét is: ha meg bal lábbal kelnek, gyorsan be is tudnak rogyni. Mivel az első félidőben Travis Head nem játszott, szinte bizonyos volt, hogy ő lesz a csereember – és ő lett. Bár a KKR ellen neki nagyon nem ment mostanában: utolsó két ellenük vívott csatájukban kacsázott. Ma nem, mert az első labdát máris 4-esre ütötte, de ennél messzebb nem került a 0-tól, ugyanis a másodikból a szintén csereként behozott dobó, Vaibhav Arorá labdájából kiesett, miután jó magasra felütötte azt. De ez még semmi. A 2. játszma végén Abhisek Sarmá is búcsúzott, a 3. elején pedig Ísán Kisan is – ezt a játszmát pedig Arorá még szűzre is dobta (ez volt a második szűz játszma a 2025-ös IPL-ben). Így ha a Knight Riders 3 játszma utáni 17/2-jét gyengének éreztük, akkor mit mondjunk a mostani 9/3-ról?? Vagy a 6 labdával későbbi 14/3-ról? Kumár Reddínek persze még volt ehhez néhány szava, és pár határral azért csak fölhozta a csapatot 33/3-ig az erőfölény végére. A 7. játszma annyi örömöt még hozott a Sunrisersnek, hogy Mendisz három határt is beütött, de közben Kumár Reddí egy igencsak elkerülhető módon kiesett: olyan nemtörődöm módon ütött bele a labdába, leszorítani sem tudta, átemelni sem a mezőnyjátékoson, hanem pont Narine kezei közé. Mivel viszont a labda Mendisz egyik hatosa után elveszett, így hoztak egy újat, amivel Narine immáron dobóként próbálkozhatott. Ő pedig jól próbálkozott: előbb egy takarékos játszmával, aztán pedig a 27-nél járó Mendisz kiejtésével érkezett meg, így a félidő fele 72/5-tel zárult. Már csak két igazi ütőse volt a vendégeknek: Heinrich Klaasen és Aniket Varmá, viszont utóbbi nem bírta tovább 6 futásnál, így a remények, és velük együtt a szükséges pontarány egyre jobban elszállt a folytatásban. Klaasennek volt még például két egymás utáni hatosa a 14. játszmában, de a Kalkuttának még az is belefért, hogy ezek után a harmadik dobásból ne kérjenek ki egy videóbírót egy elkapásgyanúra, amiben egyébként nekik lett volna igazuk, és Klaasen ballaghatott volna lefelé... De mint írtuk: ez is belefért: az ütős még pár futást begyűjtött, aztán ő is kiesett, a sorvég pedig már lényegében semmit sem adott hozzá: a csapat a 17. játszmában, 120 ponttal elfogyott, és a hazaiak csak azt sajnálhatják, hogy itt a végén Varun Csakravartí kihagyott egy mesterhármaslehetőséget.
Nagy győzelmének köszönhetően a címvédő följött az 5. helyre, míg a Haidarábád az utolsóra csúszott le.
