Delhi: most már háromból három
2025. április 5. – Szerző: Krikettgalaxis
Megőrizte 100%-os mérlegét a Delhi Capitals, miután a ma délutáni találkozón legyőzte az idén eddig csak szenvedő Chennai Super Kingst – méghozzá a sárgák saját pályáján, amire majdnem 15 éve nem volt példa.
Újdelhi egyik nevezetessége, a hatalmas India-kapu (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Korábban, ha egy ilyen párosítás előtt azt mondtuk volna egy szurkolónak, hogy az IPL-ben már csak két veretlen csapat van, és az egyik most fog játszani, a legtöbben valószínűleg azt gondolták volna, hogy a Super Kingsről van szó. Ám most nem így volt: a Delhi állt kettőből kettő győzelemmel a tabellán, míg a Csennai ugyanennyi vereséget mondhatott magáénak egy siker mellett. Csakhogy ha az egymás elleni mérlegüket néztük ezen a pályán, akkor azt kellett megállapítanunk, hogy nem kevesebb (na jó, pár nappal kevesebb) mint 15 év telt már el azóta, hogy a fővárosiak be tudták venni ezt az erődöt!
A mérkőzésre egyébként délután került sor: ez volt/lesz az egyetlen délutáni meccs az idényben ezen a pályán. Az idő forró és elég fülledt volt, a sávtalaj pedig... még a hazai csapatnak is kiismerhetetlen, ami miatt edzőjük, Stephen Fleming ki is jelentette, hogy nincs előnye számukra a hazai pályának. Egyébként ma a 4. számú, vörös talajú sávot használták.
A pénzfeldobást megnyerő Capitals mostanában szokatlan módon az ütéssel való kezdést választotta, valószínűleg éppen a délutáni időpont miatt. Múltkori csapatukon kettőt változtattak: kimaradt Mukes Kumár és a játékra ezúttal nem teljesen alkalmas állapotban levő Faf du Plessis, akik helyett a két új ember Szamír Rizví és Ásútos Sarmá volt. A hazaiaknál a legnagyobb kérdés az volt, hogy a kisebb sérülést szenvedett Riturádzs Gájkvár kapitány tud-e ma játszani: kiderült, hogy igen, így nem hárult a feladat Mahendra Szinh Dhoníra, mint a régi (szép?) időkben. Viszont nem volt itt a múltkori összeállításból Ráhul Tripáthí és Jamie Overton, helyettük Devon Conway és Mukes Csaudharí játszott.
Az ütést Kannaur Lokes Ráhul és az igencsak formán kívül levő Jake Fraser-McGurk kezdte – utóbbi ma is igencsak formán kívül: az első négy labdából nem szerzett pontot, sőt, az ötödikből sem, mert abból máris kiesett, méghozzá Khalíl Ahmad dobásából. De Ráhul és a harmadik rendű Abhisek Porel megmutatta, hogy nem a pályával van itt baj, lehet itt ütni: utóbbi például szinte azonnal bejelentkezett egy 4–6–4–4-gyel, majd az erőfölény végéig különösebb izgalom nélkül 51/1-gyel jutottak el. Utána azonban Porel elügyetlenkedett egy ütést, amiből így szinte egy edzésszintűen könnyű elkapás kerekedett ki – a helyére beálló Aksar Patel viszont az első labdát hatosra zúdította. Ő és Ráhul aztán elvitte a csapatot a félidő feléig, amikor is 82/2-t mutatott az eredményjelző: ez jó alap volt egy esetleges gyorsításhoz a folytatásban. A gyorsítás helyett azonban a lila sapka birtokosa, Núr Ahmad egy újabb kapuval erősítette meg a sapkáját (ha lehet így fogalmazni), a 21-nél járó Patelt kiejtve. Hasonló pályát futott be a következő ütős, Rizví is, mint Patel: majdnem ugyanannyi dobásból majdnem ugyanannyi futás, időközben viszont Ráhul nem hogy az 50-et lépte át, de mire Rizví búcsúzott, már 68-nál tartott. Most jött ráadásul Tristan Stubbs, aki még Rizvínél és Patelnél is kicsit kevesebb labdából kicsit több futást szerzett – végül a 20. játszmában Matísa Patiranának egy kicsit csak sikerült visszafogni a lendületben levő fővárosiakat, többek között kiesett a 77-nál járó Ráhul is, így az imént még akár kinéző 190 helyett csak 183-at tudtak teljesíteni a végére.
A második játékrészben az ütést két balkezes új-zélandi, Rachin Ravindra és Devon Conway kezdte, a kapu mögé pedig az első 3 játszmára amúgy nem Ráhul állt be, hanem Porel (bár ezen nem sok minden múlt). Az ütősökön viszont igen: eléggé gyengén kezdtek ugyanis. Az első kiesés például előbb jött, mint az első határ (egy TÉM-4-est nem számítva): Ravindra esett ki 3 futással, miután az elülső élével véletlenül visszaütötte a labdát a dobónak. De a helyére beálló Gájkvár sem húzta tovább: ő ugyan beütött egy négyest, de aztán pár pillanat múlva őt is elkapták – sőt, Conway sem maradt az erőfölény végéig, ami így 46/3-mal zárult. És csak úgy mellesleg a következő három teljes játszma ismét határ nélkül telt: a CSK sorsa egyre jobban megpecsételődött. Amikor pedig ezek után a csereként behozott Sivam Dube összehozott egy hatost, akkor, még mielőtt a közönség belelkesedhetett volna, a következő labdát éppen a zárt hosszú mezőnyjátékoshoz ütötte. És még a félidő első felében meglehetett volna az 5. kapu, de Kuldíp Jádav elejtette az elkapást Vidzsaj Sankar ellen – így aztán 10 játszma után 69/4 volt az állás. De nem kellett sokáig szomorkodnia a Capitalsnek a kihagyott esély miatt: 4 dobás múlva éppen Jádav javította a hibáját, amikor dobóként LKE-be csapdázta Ravindra Dzsadedzsát. Így hát megtörtént az, amire nem sokan számítottak: Dhoní már a 11. játszmában pályára lépett! A közönség fülsiketítő lármát csapott, ami úgy tűnik, nagyon felbátorította őt és Sankart: bár több elég csendes játszmájuk is volt, főleg eleinte, és így a szükséges pontarány a győzelmi esélyekkel együtt egyre jobban elszállt, de végül ez a társulás eljutott a félidő végéig, összesen 84 futást szerezve, amivel a csapat történetének valaha volt legjobb 6. kapus társulásává váltak. De mindezt hiába: a csapat 25 futással lemaradt, és igazából nem is nagyon volt olyan pillanat, amikor esély érződött a sikeres kergetésre.
Így aztán a Csennai maradt a 8. helyen, a Delhi viszont a másodikról fellépett az elsőre – igaz, a most megelőzött Punjab Kings éppen ma este lép pályára, és máris visszaelőzheti majd őket.
